Ismerte Feri bárót, és ott volt az Aradi UTA alapításánál

Neuman Ferenc az 1930-as években két esztendeig Manchesterben tanulta ki a textilipari szakmát, és a futball őshazájának tekintett Anglia nagy hatással volt rá:

Edzőnek először Opata Zoltánt szerződtette, utána Blum Zoltánt (mindkettőt az MTK-tól).

„A pályán néha ideges volt, de amúgy kimondottan udvarias, jól nevelt ember volt. A nagyobbik fiát tanítottam is, tehát közvetlen kapcsolatban álltunk, sőt sokat asztaliteniszeztünk – remek pingpongjátékos volt! –, és barátként is remek ember volt. Szerény véleményem szerint ha 1948-ban, amikor az ITA egy része elment, köztük Lóránt és Tóth III., s ha Csala is elmegy velük, mint ahogy szóba került, mert nekem mesélte a vívódásait, de végül maradt, ami nekünk jó, de ha elmegy, és a magyar válogatottban a berni döntőben nem a Bozsik–Lóránt–Zakariás, hanem a Bozsik–Lóránt–Pecsovszky halfsor játszik, száz százalék, hogy a magyar csapat világbajnok lett volna” – mondta meggyőződéssel Piros Dénes.

Feri báró kinyitotta a pénztárcát, ha kellett

Neuman Ferenc a Neuman család Aradhoz köthető utolsó tagja. Az iparmágnás família meghatározó volt Arad gazdasági és társadalmi életében: hozzájuk köthető az egykori szesz- és élesztőgyár, a malom és a volt textilgyár, a későbbi UTA-üzem alapítása.

De báró Neuman Ferenc jóval többet tett ennél a városáért – mondta Puskel Péter újságíró, helytörténész, aki visszahozta az aradiak köztudatába a Neuman családot, az Aradi sikertörténetek című könyvében (Concord Media, 2010) hosszú fejezetet szentel a Neumanok közéleti szerepvállalásának. A család a 19. század és a 20. század első felének legnagyobb Arad környéki mecénása; a szabadságharc bukása után telepedtek meg Aradon az 1850-es években, és gazdasági, társadalmi, kulturális és sport szempontból maradandót alkottak.

Neuman Ferenc hozta létre az UTA-kolónia néven ismert negyedet. „Több mint tíz társasházból áll, amelyeket a báró azért építtetett, hogy a textilgyár legjobb dolgozói – mérnökök, mesterek és más szakemberek – közel legyenek a gyárhoz, rögtön behívhatók legyenek sürgős esetben. Nem beszélve arról, hogy ezek a házak komfortjukban felülmúlták a jóval később épült szocialista tömbházakat” – mesélte lapunknak a helytörténész.

Bölcsődét (kisdedóvót) és óvodát is létesített, amelyben a munkáscsaládok hagyhatták gyermekeiket, a család idősebb tagjai pedig létrehoztak Gájban egy általános iskolát és bölcsődét. Ez volt később a 10-es számú Általános Iskola, ami a rendszerváltás után a Neuman Fivérek Általános Iskola nevet vette fel, és amelynek nagy múltú magyar tagozata volt. Ma már magyar tagozat sincs, és a régi épületeket sem használják, a telken egy új iskolaépületben folyik az oktatás.

„A legtöbben, akik nem aradiak, a sport kapcsán ismerik Neuman Ferenc nevét: 1945-ben megalapította az ITA sportklubot 18 szakosztállyal, de a legismertebb a labdarúgócsapat volt.

„Köztudomású, hogy a mai Csiky Gergely Főgimnáziumba járt, ott is érettségizett, de előtte a család jelentős összeggel járult hozzá az iskola felépítéséhez, mert azt a semmiből teremtették az aradiak, közadakozással. A Neuman család hozzájárulása volt a legjelentősebb, nem is szólva a gyerekkórházról, amelyet a másik báró család, Andrényiék támogattak, de a Neumanok sem akartak lemaradni, és a másik épületszárnyat, amit járványpavilonként ismernek, ők finanszírozták” – sorolta Puskel Péter.

Az említett létesítményeken kívül ott áll

• a Neuman-palota a főtéren, ami egy hatalmas bérpalota,
• a kis Neuman-ház, az egykori szerkesztőség melletti saroképület,
• a Széchenyi (Horia) utcában a családi ház, amely a kommunista időszakban Nicolae Ceaușescu vendégháza volt.

„Neuman Ferenc fia, Károly az 1990-es években Aradon járt, de ő már egy Amerikában született jenki volt. Tudomásom szerint visszakapta a Neuman-palotát, de őt a pénz érdekelte, és továbbadott rajta, a stadiont viszont a városra hagyta azzal, hogy az apjáról nevezzék el” – tette hozzá a helytörténész.

Puskel Péter szerint a második világháború még tartott, de a végkimenetel mindenki számára világos volt, és bár Neuman báró fejében megfordulhatott a távozás gondolata, elhessegette azt. „Talán ebben az egy dologban kicsit naivul viselkedett – mondta. – Kapcsolatba került egy amerikai tábornokkal, akinél tapogatózni próbált, hogyan is alakul majd a háború után ezeknek a kelet-európai országoknak a sorsa. Valószínűnek tartjuk, hogy megnyugtató választ kapott, mert jócskán elnapolta a távozását.”

Erre végül 1948 őszén került sor, amikor megtörtént az államosítás, és a munkástanács egyszerűen azt mondta Feri bárónak, hogy többet nincs mit keresnie a három gyárában.