Szerinte a „nemzetközi temetőt” a román hadisírgondozó hozta létre 1926-27-ben, amikor ide gyűjtötte össze a környéken elesett, mindenféle nemzetiségű katonák földi maradványait. Az MTI által idézett Tîrnoveanu úgy vélte: 1994-ben történt változás a temetőben, amikor takarítás címszó alatt a csíkszentmártoni önkormányzat összegyűjtötte és elégette a temetőben nyugvó román katonák keresztjeit, majd mindenféle engedély nélkül 600, magyar jelképekkel ellátott keresztet állított.

A szónok szerint a Bákó megyei Dormánfalva polgármestere, a csütörtök esti rendezvényen is jelen levő Constantin Toma a temető nemzetközi jellegét állította vissza 2019-ben, amikor az itt nyugvó román katonák emlékére ötven betonkeresztet, az itt eltemetett valamennyi katona emlékére pedig egy emlékművet állíttatott.

akik azért mutogatnak szélsőségességet kiáltva az általa vezetett szervezetre, hogy „leplezzék az autonomista törekvéseiket, az úgynevezett Székelyföld Romániától való elszakítását”. Kijelentette: az általa szervezett úzvölgyi, székelyföldi rendezvényeken soha nem történtek szélsőséges megnyilvánulások, soha nem volt semmiféle erőszak.

„Menjen be mindenki fejébe, hogy ezen túl is nagy számban jelen leszünk Kovászna, Hargita, megyében, és itt Úzvölgyében is, mert ez a mi országunk, és mi nem vagyunk albérlők az országunkban” – jelentette ki a szónok.

Az úzvölgyi katonatemető 2019 áprilisában vált román-magyar konfliktus helyszínévé. Ekkor a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő, a magyar hadsereg által 1916-ban létesített katonatemetőben. A temetőt mindeddig a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozta és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartotta számon.

hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén. A székelyföldi önkormányzatok hívására több száz székely élő lánccal próbálta megakadályozni a parcella felszentelését, sikertelenül.

A mára elnéptelenedett Úzvölgye település, a területén fekvő katonatemető és kaszárnyasor hovatartozása, illetve a katonatemetőben tavaly létrehozott román parcella kapcsán számtalan per van folyamatban a romániai bíróságokon. Ezek közül egyben született eddig jogerős ítélet: tavaly október elején a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen elutasította Dormánfalva város arra irányuló keresetét, hogy érvénytelenítsék az úzvölgyi katonatemetőt Csíkszentmárton közvagyonává nyilvánító önkormányzati határozatot, melyet 2010-ben kormányhatározat is megerősített.

Csíkszentmárton javára ítélt első fokon a bíróság abban a perben is, amelyben a székelyföldi település annak a dormánfalvi önkormányzati határozatnak a hatályon kívül helyezését kérte, mely a temetőt a moldvai kisváros közvagyonává nyilvánította. A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) 2019 június 12-én közzétett összegzésében tisztázta, hogy

A román tárca szerint a temetőben 11 román katona nyugszik. Később a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek szerint a románnak tekintett katonák közül is öten a magyar hadseregben szolgáltak, egy korábbi kutatás pedig további egy katonáról állapította meg, hogy az orosz hadsereg szolgálatában állt.