Újraterveznek a Telekiek Erdélyben – Gróf Teleki Kálmán a magyar nemesi családok küzdelméről, a gernyeszegi kastélyról

– Erdélyben 12 Teleki-kastélyról tudunk, ebből négy Maros megyében, négy Máramarosban, a többi pedig Beszterce-Naszód, Kolozs, Fehér és Hunyad megyében található. Tartja-e a család a kapcsolatot a többi örökössel?

– Az a rossz hírem, hogy a 12 ingatlan közül ma már csak egyetlen, a gernyeszegi található a Teleki család tulajdonában. Néhány példát mondok. A koltói kastélyt a Teleki-örökösök 1936-ban adták el, a felsőzsukit 1937-ben. Sáromberkén nemrég kapták vissza a Teleki-ingatlant, de az is gazdát cserélt: Benedek Imre szívgyógyász vásárolta meg, aki rehabilitációs központot szeretne kiépíteni a faluban.

Az összes közül a koltói van felújítva eredeti szépségében, és ez a helyi magyar többségű önkormányzat és a magyar polgármester érdeme. A többi műemlék vagy teljesen lepusztult – a marosújvárit pár hete láttam, az összeomlás fenyegeti –, vagy elkezdték javítani, de az állagmegőrzésen túl nincs pénz a folytatásra. A Máramaros megyei Pribékfalva Teleki-kastélyának a tetőzetét felújították ugyan, de két évvel ezelőtt egy vihar súlyosan megrongálta, az épület újra ázik, egyéb javításokra nincs pénz.

– A bukaresti kultuszminisztériumtól nem igényelhető támogatás állagmegőrzésre?

– Igényelni lehet, de rendszerint azt a választ szoktuk kapni, hogy nincs forráskeretük. A műemlékvédelem csak azzal foglalkozik, hogy szigorú engedélyeztetéshez kössön bármilyen javítást, felújítást, restaurálást – legyen az akár egy szobor a kastélykertben –, de pénzzel nem támogatnak. Van, aki korábban Magyarországon próbálkozott sikerrel, azonban egy ilyen év után, amikor a koronavírus-járvány mindent letarol, még nehezebb lesz forrásokhoz hozzájutni. Vannak persze pozitív példák, a Kálnokyak és a Mikesek sikeres felújításai, de ők jóval korábban, 20-25 éve fogtak hozzá. Manapság az európai uniós pályázat az egyetlen lehetőség, ami szóba jöhet.

– A koltói kastély felújításának sikertörténete azt bizonyítja, hogy ez az út is járható...

– A kastélyfelújítás terén a magyar arisztokrata családok nincsenek jó helyzetben. Erdélyben a kastélyoknak a töredékét sikerült megmenteni.

A koltói önkormányzat megteheti, hogy évi rendszerességgel elkülöníti a község költségvetésében azt az összeget, amiből a kastélymúzeum kiadásait fedezi, de egy magánember számára mindez túl nagy kiadás, ha nincs jövedelme, amiből ezt fedezni tudja. Készítettünk egy kalkulust, hogy a gernyeszegi kastély teljes felújítása mintegy 3,5 millió euróba kerülne, ekkora összeget kell megpályáznunk. A sikeres uniós pályázat esetén legalább tíz százalékot kell önrészként vállalni. Számunkra a 350 ezer euró is hatalmas kiadás, ha nincs miből kitermelni.

– Milyen felújítási és hasznosítási modell érvényesülhetne a gernyeszegi kastély esetében?

– Számunkra is az uniós alapok jelentik a járható utat. A szükséges dokumentáció hiánya miatt nem sikerült eddig pályázni, mára azonban ez összeállt. Abban reménykedünk, hogy előbb-utóbb sikerül beilleszkedünk valamelyik kiírásba, amely megengedné, hogy a kastélyt rendezvény- és kulturális központként hasznosítsuk, amit kiegészítenénk turisztikai célból létesített pár lakosztállyal.

Megragadunk minden olyan alkalmat, ami kis összegű kulturális pályázatok bevonásával hoz némi pénzt. Ha a kastély most fel volna újítva, ezzel a módszerrel önfenntartóvá válhatna. Persze nem számítom ide a 2020-as esztendőt: a vírusjárvány miatt az idén semmilyen bevételünk nem volt. Eddig a Nyugat-Európában élő családunk által évi rendszerességgel összeadott pénzből sikerült megőrizni a kastély állagát, elvégezve rajta a legszükségesebb javításokat, hogy az eső ne csorogjon be.

– Jobb ma magyar arisztokratának lenni Erdélyben, mint a két világháború között?

– Trianon óta Erdélyben ez soha nem volt könnyű történet. Az 1921-es földtörvénnyel pecsételték meg a magyar arisztokrácia sorsát, amikor arra kötelezték a földbirtokosokat, hogy csak egyetlen településen tarthassák meg birtokaikat. Ez hatalmas érvágás volt. Nagyapámnak választania kellett az ezerholdas uzdiszentpéteri birtok és a gernyeszegi 300 holdas szántó között. Ez utóbbit választotta, mert itt volt a kastély. De belefáradt a küzdelembe. Amikor apám 1935-ben megnősült, rátestálta a kastélyt és a birtokot, és átköltözött Budapestre.

Két egyetemet végzett, és a kor szellemében igen modernül gazdálkodott. A fél falu itt dolgozott a birtokon. Az 1948-as államosításkor négy gyerekével pakolták ki éjnek idején a kastélyból egy marosvásárhelyi pincelakásba, kényszerlakhelyre. És mindezt azután, hogy 1945-ben, amíg pár hónapra magára hagyták a kastélyt, a falubeliek mindent elhordtak. Amikor szüleim hazatértek, apám egy-egy széket és asztalt szerzett vissza az emberektől, hogy berendezzen két szobát, ahol meghúzhatták magukat. Az egész családunk megszenvedte a kommunizmust: nővéremet 15 év börtönre ítélték, de mindannyiunkat meghurcoltak, amíg sikerült Nyugat-Európába kitelepednünk. Az úgynevezett rendszerváltással sem jöttek sokkal jobb idők.

– A kastélyon kívül mit sikerült visszaszereznie a családnak?

– Visszaigényeltünk 200 hektár szántóterületet, de egy barázdát sem kaptunk vissza. Kiderült, hogy földjeinket mind kiosztották az embereknek, a polgármesteri hivatalban a vállukat vonogatták… Adtak végül 90 hektár legelőt, amit elég nehéz hasznosítani, és 195 hektár erdőt. De ezt csak papíron, mert az erdészeti hivatal meggondolta magát, és azzal érvelt, hogy már nem jár nekünk.

1950-től tbc- és családokból kiemelt gyerekek preventóriumaként működött, az igazgató pedig azzal érvelt a marosvásárhelyi bíróságon, hogy nem lehet visszaadni. Miután a pert megnyertük, még öt évet vártunk, amíg kiköltöztek…

– Ön tavasztól késő őszig itt él a kastélyban a feleségével, télire pedig visszatérnek Belgiumba. A gyerekei továbbvinnék a gernyeszegi kastély ügyét?

– A bátyám és a mi gyerekeink is elkötelezettek a kastély hasznosításában. Eleve úgy vágtunk bele a feleségemmel, hogy konzultáltunk a családdal, mi legyen ennek a Teleki-örökségnek a sorsa. Az az egyezség született, hogy közösen felvállaljuk, és a következő ötven évre megtaláljuk a birtok legjobb kihasználási módját. És ebben a két gyerekem is hisz.