Tömegáru helyett csúcsminőséget kell termelni – díjazott székelyföldi gazdák beszéltek gazdaságukról a Krónikának

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros szervezete minden évben kiosztja a Pro Agricultura Transilvaniae díjakat olyan székelyföldi gazdáknak és mezőgazdasági szakembereknek, akik kiemelkedő szerepet játszottak a gazdaszervezet három évtizedes tevékenységében, és gazdálkodásuk a tágabb gazdaközösség számára is követendő példa. Az idei díjátadóra az RMGE Maros fehéregyházi gazdafórumán került sor, ahol a díjazottak a gazdarendezvényre érkező több száz mezőgazdasági termelő előtt vehették át a kitüntetésüket.

A Pro Agricultura Transilvaniae díjjal jutalmazott tíz mezőgazdasági termelő közül Bányász József Gyergyóalfaluban élő sajtmesterrel és a Balavásáron 110 hektáron gazdálkodó agrármérnökkel, Miklós Gyulával beszélgettünk.

Bányász József nyolc éve foglalkozik érlelt sajtok készítésével, korábban a gyergyószentmiklósi Agrocaritas vezetőjeként dolgozott. A Svájcból érkező sajtmesterek tanfolyamain ő fordított németből magyarra, így minden csínját-bínját kitanulta az érlelt sajtok készítésének. Úgy gondolta, erről nem csak beszélni kell, hanem saját gazdaságában is ki akarta próbálni a svájci recepteket. A többi harminc székelyföldi gazdához hasonlóan, akik akkoriban szintén az Agrocaritas műhelyében sajátították el a sajtkészítés tudományát.

Bányász József tökélyre vitte a nyers tejből készülő erdélyi érlelt sajtok tudományát, sajtjai prémiumterméknek számítanak.

Előadásaiban és közösségi oldalán évek óta a hagyományos gazdálkodás előnyeit, szépségeit, közösségmegtartó erejét hangsúlyozza. Úgy véli, a társadalom korszellemében benne van a parasztromantika, ami rokonszenvez az életvitelszerűen űzött családi szerves gazdálkodással.

Ugyanakkor a szakma nehézségeit is látja. ,,Annak ellenére, hogy a gazdák biztatást kapnak a kitartásra, nem kedvező számukra a konjunktúra. Sem a bürokratikus, sem a gazdaságpolitikai, sem a globális piaci körülmények nem segítik a családi gazdaságok boldogulását” – fogalmazott a Krónikának a gyergyószéki gazda.

Bányász szerint a szerves gazdálkodást folytatók kötöttsége és áldozatvállalása annak ellenére sem követendő példa, hogy a technika adta lehetőségeknek köszönhetően a gazda élete ma már jóval könnyebb, mint pár évtizeddel ezelőtt.

A gazda állandó jelenléte a gazdaságban – főleg az állatenyésztésben – távol tartja az embereket ettől a foglalkozástól, mert más területeken még mindig könyebben meg lehet élni.

A gazdálkodással járó bizonytalanság és kötöttség óvatos várakozó álláspontra helyezi az amúgy szívesen gazdálkodókat is.

A nyers tejből készülő érlelt sajtok iránt Erdélyben is nő a kereslet, azonban a gyergyói gazda szerint a sajtfogyasztás kultúrája a Kárpát-medencében még nem tart ott, hogy nagy mennyiségű érlelt sajtot lehessen értékesíteni. Az érlelt sajtok piaci értéke magasabb, mint az ipari sajtoké, ami szintén gátat szab a keresletnek.

,,Az ipari sajtnak, az ipari élelmiszernek egyelőre olyan erős a reklámja, hogy ezt a szervesen gazdálkodó termelők nem tudják ellensúlyozni. Másrészt a nyugat-európai országokban azért fogy nagyságrenddel több érlelt sajt, mert mások a fogyasztói szokások.

– magyarázza a lényegi különbségeket Bányász József.

A naponta tíz fejőstehén hozamát feldolgozó gyergyóújfalui gazda a prémium minőségű Gourmet-sajtjainak egy részét az erdélyi fine dining gasztronómia iránt elkötelezett éttermeknek és kereskedőknek értékesíti. Az erdélyi piacon is terjedő csúcsgasztronómia iránti igény azokat a beszállító termelőket hozza helyzetbe, akik gazdaságukban a legjobb minőségű élelmiszert állítják elő. Ennek a mozgalomnak a híve Bányász József gyergyóújfalui sajtmester is.

Miklós Gyula mezőgazdasági mérnök az RMGE Maros alapítótagjaként 1990-ben köteleződött el a gazdaérdekvédelem mellett. 1992-ig a Maros megyei Egrestó mezőgazdasági termelőszövetkezetének főmérnökeként dolgozott, majd a kollektív gazdaság felszámolása után létrehozta saját agrárvállalkozását. Három évtized óta farmja 110 hektárnyi szántóterületre nőtt, zömében a balavásári gazdáktól bérelt földeken foglalkozik gabonatermesztéssel.

A szakember tisztában van vele, hogy a százhektáros farm ma már nem nyújt anyagi biztonságot annak, aki monokultúrás gabonatermesztéssel foglalkozik, ezért a több lábon állást választotta.

habár ez utóbbi nem bizonyult túl sikeresnek, mert sok kézmunkát igényel. Vetek repcét, búzát, tritikálét, rozsot és árpát is. Kedvenc tavaszi növényem a szója, ami soha nem csapott be, mindig jó áron lehet értékesíteni” – foglalja össze a farmján termesztett növények lajstromát a balavásári gazda.

A saját gépparkkal és három állandó mezőgépésszel dolgozó mezőgazdasági szakember szerint a romániai mezőgazdaság gyökeres átalakuláson megy keresztül. Ennek legfőbb jele, hogy kirostálódnak a korábban öneállátásra berendezkedő kisgazdaságok. A földtulajdonosok ma már a környező falvakban sem dolgozzák meg földjeiket, de nem is adják el, hanem bérleti szerződés keretében hasznosítják. Balavásár ötszáz hektárnyi szántóterületét öt agrárvállalkozó műveli, és egyre inkább ez a modell érényesül Maros megyében is.

A költségek évről évre nőnek, miközben az értékesítési árak nyomottak maradnak. Számomra a vetőmagtermesztés bizonyult hatékonynak. Minden termesztett növény esetében arra törekszem, hogy vetőmagként értékesíthető csúcsminőséget állítsak elő. Tömegáruból ma már egyre nehezebb megélni” – magyarázza gazdálkodásának lényegét Miklós Gyula balavásári agrárválallkozó.

Aszály, ragály, viszály és muszáj idején is összefognak – Maros megyei gazdatalálkozó Fehéregyházán

Népes részvétel mellett ünnepelte 12. gazdanapját vasárnap az RMGE Maros gazdaszervezet Fehéregyházán. Az évente kiosztásra kerülő Pro Agricultura Transilvaniae díjat idén tíz mezőgazdasági szakembernek és székelyföldi gazdának ítélték oda.