Úgy értelmezte, hogy az autonómia igénye miatt kellett politikai fogságot elviselnie Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak, és a neki ítélt román állami kitüntetés visszavonását is az autonómiaigény képviselete okán javasolta a kitüntetés becsületbírósága.

„Ezen az ellentmondásos helyzeten csak egységes közakarattal tudnánk változtatni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közvetlen szövetségeseivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és az éppen létrejövő Erdélyi Magyar Szövetséggel egyetemben változatlanul és megalkuvás nélkül folytatja küzdelmét az RMDSZ programjában is megfogalmazott többszintű erdélyi autonómiáért” – jelentette ki. Hozzátette: azon lesznek, hogy a román kormányban lévő RMDSZ helyzeti előnyét kihasználva új lendületet adjanak a román parlament jóváhagyását igénylő autonómiaügynek.

Felidézte: Hunyadi János 1456-ban július 22-én állította meg Nándorfehérvárnál a török előrenyomulást, és győzelme emlékét őrzi egész Európában a déli harangszó.

„Az elnémuló harangok korában Európa hatalmasságainak a szolidaritására aligha lehet számítani” – állapította meg. Úgy vélte: a határőrizet több évszázados feladata után a székelységre ma az országhatárokat meghaladó magyar nemzeti közösség földrajzi és nyelvi határainak a védelme hárul.

Tőkés László – aki áprilisban töltötte hetvenedik évét – a tusványosi nagyszínpadon vette át Németh Zsolttól, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökétől azt a meglepetéskönyvet, amelyet a születésnapjára számára állított össze az írásaiból és a kortársai írásaiból a Pro Minoritate Alapítvány. Németh Zsolt egykori mentorát, a kovásznai Fábián Ernő filozófust idézve jelentette ki: „Tőkés László nem az az ember, akinek igaza van, hanem az, akinek igaza lesz”.