– avatott be a részletekbe Rancz Zsolt. Mint mondta, miután a saját ismereteit már tucatszor adta át az ügyfeleinek, kezdett benne megérni az ötlet, hogy inkább leírja egy könyvben, amit tud, és akkor a könyvet adhatja az érdeklődők kezébe.

Humor és önreflexió

Az első könyv, a Neked könnyű me’ céged van! című kötet tulajdonképpen a személyes tapasztalatain, a képzéseken, olvasmányokból és autodidakta módon összegyűjtött tudásán alapszik.

Rancz Zsolt elmondása szerint a könyv a 2020-as tudását tükrözi, nem kizárt, hogy pár év múlva újraírja, hiszen a világ is változik, talán ő is okosabb lesz. A grafikus, látványtervező azt is kifejtette, bár az első kötet népszerű – már több mint kétezer példányt adtak el belőle –, sajnálatukra nem a célcsoport olvasta el, hanem olyan érdeklődők, akik értékelték a humorát, szórakoztató jellegét. „Nyilván, amikor valaki bemegy egy ügynökséghez, hogy felkérje őket egy munkára, nem házi feladatot akar kapni” – részletezte Rancz Zsolt, hogy miért nem ért célt a könyv, hozzátéve, hogy ettől függetlenül nem bánta meg a könyv megírását, sok pozitív visszajelzést kapott.

Az első könyvet közel két év jegyzetei alapján írta meg. Elmondása szerint maga az írás gördülékenyen ment, napi öt oldalt írt, így a könyv törzse közel egy hónap alatt meglett, de az utómunka sok időt vett igénybe, hiszen a jó szerkezet, a külalak, a borító mind fontosak ahhoz, hogy valami jól eladható legyen.

A Nyakleves című – végül harmadikként megjelent – kötet kapcsán Rancz Zsolt elmondta, hogy eredetileg a Neked könnyű me’ céged van! címet viselte volna, tulajdonképpen az írott könyv képes változata lett volna, a projektfolyamat utolsó „perceiben” alakult át a dizájn, lett meg a végleges cím. A Rancz Zsolt által írt és Kalambér Timea rajzaival illusztrált könyv tíz történetet, tíz tipikusan erdélyi helyzetet mutat be.

A könyvek a cég önálló termékei, nem kerestek szponzorokat, illetve nem pályáztak a kiadás költségeinek fedezéséhez. A kezdeményező reményei szerint idővel megtérül a könyvekbe fektetett pénz, és közben „élvezhetik” azt, hogy nem köti pályázati szerződés, szabályozások.

„Nyilván azért írtam a könyveket, hogy a fiatalok olvassák el és használják. Másrészt kaptam már olyan visszajelzéseket egyetemistáktól, fiataloktól, hogy nekik ez tetszett, mert sokkal érthetőbben le lett írva az, amit ők tanultak az egyetemen száraz módon, szakmai nyelvezettel. Az egyetemisták ajánlják egymásnak. Azt mondják, hogy élvezetesebb. Volt olyan egyetemista, aki azt mondta, hogy a könyvemből sokkal többet tanult, mint az egyetem két éve alatt. Ezek a fajta visszajelzések éltetik bennem azt, hogy ezt megéri csinálni” – mesélte Rancz Zsolt.

A legfrissebb kötet kapcsán arra is kitért, hogy a képregény műfaja kapcsán vannak kérdései, kételyei, mivel nem tudja, hogy Erdélyben mennyire nyitottak iránta az emberek, de reméli, hogy pozitívan fog csalódni. Meglátása szerint a humor mellett az önreflexió is fontos, hiszi, hogy ezek az eszközök sokak számára meggyőzőek lehetnek. Ezek mellett egyébként technikai újdonságokat is alkalmaztak, például a képregény fejezeteit zene kíséri – ami egy-egy QR-kód által érhető el.

Erdélyben más a mentalitás, az életvitel

A fiatal vállalkozó amúgy Erdély több szegletében is szerzett tapasztalatokat, a cége Kolozsváron indult, majd Szatmárnémetiben folytatta tevékenységét, míg végül Sepsiszentgyörgyön kötött ki. Az évek alatt tapasztalt különbségeket Erdély különböző régiói között, de nem mondaná azt, hogy Székelyföldön elzárkózóbbak, konzervatívabbak, mint Erdély nyugati régióiban.

A téma kapcsán azt is kifejtette, hogy a térségben – egész Erdélyben –

Rancz Zsolt arról is beszélt, hogy nálunk a céges kultúrának csupán harmincéves múltja van, és tulajdonképpen csak mostanra alakult ki a legtöbb területen egy olyan verseny, ami miatt szükség van a reklámra. Ez az oka annak, hogy az erdélyi cégek csak a közelmúltban kezdtek reklámra költeni.

„Mindegyik könyvben hangsúlyoztam az Erdély szót, mert mindaz, ami a nagyvilágban érvényes, amit amerikai szerzők írnak, és ami a világpiacon működik, az nem biztos, hogy itthon ugyanúgy működik, ugyanúgy beválik, hiszen nem olyan a piac, nem olyan közönség. Azt akartam, hogy ez tényleg helyi legyen. Itt más a helyzet, a mentalitás, az életvitel, a közönség. Hagytam minden külföldit, a helyire koncentráltam, arra, hogy itthonról jöjjön, és itthon működjön” – összegezte a szerző.