Százéves focisztori szülinapja: megjelent a könyv Székelyudvarhely labdarúgásáról

Megfogalmazódott benne, hogy ezzel az új sportággal meg kell ismerkednie, megfogta és hazahozta” – tesz képbe a kiadvány nagyobb terjedelmének megalkotója, Katona Zoltán.

Innen indítja a történetet, mert az első hivatalos focimeccsnek, amelyet 1921. június 19-én rendeztek, már sok előzménye volt. Az első világháború előtt voltak iskolák közti bajnokságok. Az 1870-es években a testnevelés bekerült az iskolai oktatásba, így a tornagyakorlatoktól a birkózáson át a rúdugrásig számtalan dologgal foglalkoztak.

A másik, hogy Székelyudvarhelyen megvolt a labdarúgáshoz szükséges fizikai bázis. Az iskolaváros jelleghez kapcsolódik, hogy adott volt a Kollégium-kert: itt mindig szabadidős tevékenységek és sportolás zajlott. Ez a létesítmény minden udvarhelyi sportágnak a bölcsője, minden innen indult.

A kezdetektől napjainkig

„Elég élesen elválnak egymástól a korszakok. Az első természetesen a kezdetek, aztán jön két világháború közti időszak. 1920-tól már a román bajnokságba neveznek be a csapatok, sajátos világ ez, ekkor két magyar és egy román együttes volt Székelyudvarhelyen. Utána az egyik legérdekesebb fejezet jön, az 1950-es évektől indulva kicsúcsosodik a B ligába való feljutással, vagyis a '70-es évek közepéig.

A következő a rendszerváltás utáni időszak, amikor sok minden, így a finanszírozás is átalakul, létrehozzák a Budvár FC-t. Amikor ez is megszűnik, akkor jön a Székelyudvarhelyi FC, amely jelenleg a 3. Ligában játszik. Persze a könyvben helyet kapnak más udvarhelyi amatőr csapatok, a női szakág, a Vasas Femina FC, illetve egy fejezetet kap a székely válogatott is” – vázolta fel Katona röviden, hogyan is áll össze az egész kiadvány.

A nehézséget a könyv megírásában az adta, hogy nyáron íródott. Katona szerint az ember ebben az évszakban nem úgy alkot, mint télen. Ez év május 29-én fogott neki, és  augusztus 26-án tett pontot a nyers kézirat végére.

mivel – bevallása szerint – egyik-másik korszakba sokkal jobban bele lehetett volna mélyülni. Természetesen a szerkesztésnél azt is szem előtt kellett tartania, hogy nemcsak a szöveg a fontos, hanem a fotók is. Itt is szelektálnia kellett, hogy melyek kapnak helyet a könyv oldalain, melyek nem.

Újdonságok a kutatómunkánál

Az újságíró már tíz évvel ezelőtt, az udvarhelyi foci 90. szülinapján megjelentetett egy kisebb füzetet, tehát ezzel a témával eléggé képben volt. Mégis, amikor elkezdte írni a könyvet, szóba állt a különböző szereplőkkel, utánaolvasott a dokumentációs könyvtárban, előszedte a mérkőzések krónikáját, szinte elkerülhetetlen volt az, hogy számára is új fejezetek bukkanjanak elő.

Balázs Feri bácsi fotográfus adott pár fényképet, a kezembe nyomta, s azt mondta, hogy talán Szebennel volt a találkozó. A képekkel átmentem Bálint Ferenc és Széll Károly akkori játékosokhoz, hogy megfejtsük, melyik mérkőzésről van szó. Biza, ez a Jiul elleni emlékezetes kupameccs volt, ráadásul Károlynak ez volt az első összecsapása is Udvarhelyen, miután visszatért a katonaságból, ő rúgta az első gólt” – fejtette ki a szerző.

Több olyan sztori volt, ami a tudását is bővítette: amikor régi újságokat keresett elő. Így is volt két olyan történet, amelyet ha tud, akkor biztosan beleír. Az egyik 1935-ben vagy '36-ban volt: egy Hargita–Astra meccsen nagy szócsata alakult ki, olyannyira, hogy gimnáziumi tanulókat és tanárokat megfenyítettek, megbüntettek.

A másik, már az első világháború alatt, 1917-ben volt olyan meccs, amikor a kaszárnyából összehoztak egy katonai válogatottat, és a meglévő diákok is összeálltak egy csapatba, ők egymás ellen fociztak egyet. De ez már akkor jutott el hozzá, amikor a könyv ki volt nyomtatva... Egészen biztos, hogy a kiadvány elolvasása után további ilyen történetek kerülnek elő, jutnak el a szerzőhöz.

Egy fejezet másé

Katona Zoltán mellett egy másik újságíró, Zátyi Tibor a társszerző. Gyakorlatilag nem egy hosszú időszak, amit az utolsó fejezet felölel. Az utóbbi 15 év: a Székelyudvarhelyi FC megszületése, illetve a székely fociválogatott útja.

Főképp a 2006-os periódust, amikor megszűnt a Budvár FC, aztán valahogy megalakult az SZFC, és benevezett a megyei bajnokságba. Na, ezt a részt kihívás volt összeszedni, mert nagyon kevés, zavaros volt az infó róla. Utána már a klub sajtófőnökeként tevékenykedtem, így a saját anyagaimból kellett összerakni. Jó időutazás volt, mert gyakorlatilag minden meccset átéltem a csapattal, a hullámvölgyektől a sikerekig.”

Megjegyezte, a székely válogatottról is sokkal többet lehetett volna írni a kiadványba. De miért is kerül egy válogatott egy helytörténeti könyvbe? A válasz egyszerű, mert a székelyek innen indultak el, a csapat magja, gerince, szakvezetése udvarhelyi, itteni labdarúgók.

Vannak még ötletek a tarsolyban

Katona Zoltán jelentetett meg kiadványt Székelyudvarhely kézilabdájának, asztaliteniszezésének és labdarúgásának történetéről. Szerinte ami még megérné, hogy ugyancsak egy helyen legyen, az a teremlabdarúgás, vagyis a futsal, karöltve a városi minifoci-bajnoksággal, amiből egyébként kinőtt az egész sportág a térségben.

Vagyis a golyóktól a bábukig: a több évtizedes múltú teke, majd lerobban a sportbázis, emiatt a sportág elveszíti népszerűségét, de idővel megjelenik Székelyudvarhelyen az amerikai verziója, amely mostanra annyira felfutott lett, hogy a városnak csapata van a Szuperligában, illetve országos ifjúsági bajnokokkal büszkélkedhet.

Az új kötet az udvarhelyi könyvesboltokban vagy a Székelyhon udvarhelyi kirendeltségének titkárságán megvásárolható, illetve megrendelhető Botorok Jánostól a 0757-041095-ös telefonszámon.