Szászföld rejtett kincsei: romjaikban is németesen rendezett műemlékek várják a turistákat Szeben megyében

A koronavírus-járvány rányomta bélyegét a hazai turizmusra – olvashatjuk lépten-nyomon szalagcímként a sajtóban. Pozitív hozadéka is van azonban annak, hogy a világjárvány miatt körülményesebb más országokba utazni:

az előző években megszokott külföldi city breakek (városnézés) helyett környékünket indul felfedezni az utazni vágyó.

Így Nyugat- vagy Dél-Európa városai helyett felkerül a bakancslistára a Székelyföld, a Gyimesek, a Duna-delta vagy – ahogy esetünkben is – a Szászföld. Népszerű turistacélpontok környékén az évnek ebben a szakában is nehezen találni szállást, idén azonban akár az utolsó pillanatban is gond nélkül foglalhatunk, mivel a járványhelyzet okán jelentősen kevesebb utazó indul útnak.

Szeben megye természeti látnivalókban igen gazdag, az év legnagyobb részében a hegyek szerelmeseit várja, hisz a Szebeni-havasok lábától indul az út a Transzalpinára, kissé távolabb pedig ott a Transzfogaras, valamint a magashegyi túrázók körében közkedvelt Fogarasi-havasok. Nagy jelentőséggel bír épített öröksége is, a 2007-ben Európa kulturális fővárosává választott megyeszékhely, Nagyszeben nevezetességei mellett a térség más, kevésbé népszerűsített műemlékeihez is érdemes ellátogatni.

A régió kevesek által felkeresett látványossága a Brukenthal család Feleken (Avrig) található nyári palotája. A 18. században emelt barokk épületegyütteshez modern beléptetőrendszeren keresztül, kézfertőtlenítést követően érkezik a látogató, óriáspannó hirdeti, hogy Erdély egyetlen barokk parkjában állunk.

Az U alakú palota a bécsi Schönbrunn mintájára épült barokk stílusban, és Samuel von Brukenthal bárónak, Erdély kormányzójának a nyári rezidenciájául szolgált,

majd több tulajdonoscserét követően a kommunizmusban szanatóriumként üzemelt.

Napjainkban központi épületében néprajzi múzeum működik, az oldalszárnyban lévő szalon pedig 18. századi öltözékeket, címereket bemutató tárlatnak, valamint egy fitneszteremnek ad helyet. Más részeit a közelmúltban szállodává és rendezvényközponttá alakították át. Az épületegyütteshez barokk park is tartozik, ám az évek során állaga a palotáéhoz hasonlóan leromlott, jelenleg csak néhány kőszobor, szökőkút utal régi pompájára. Kitörött ablakok, megroggyant tetőzet figyelmeztet, hogy sürgős beavatkozásra volna szükség.

Felek másik emblematikus műemléke a 13. században épült erődtemploma. Érkezésünkkor a bejáratnál egy birka és néhány tyúk fogad, felgyűlt ágak-levelek jelzik, hogy rég nem lépte át senki az istenháza kapuját.

Az épp ház körüli munkálatokat végző gondnok meglepődik látogatásunkon, elmondása szerint nem túl sokan keresik fel a román stílusban épült, majd gótikus elemekkel bővített műemlék épületet, amelyen 1928-ban történtek utoljára kisebb javítások – napjainkban a körülbelül 50-es lélekszámú gyülekezet anyagilag nem tud hozzájárulni a felújításához. Istentiszteleti alkalmakat 3-4 hetente tartanak, a szertartásokat románul végzik, de az énekek és a ceremónia egyes részei még németül hangzanak el.

A felújítást firtató kérdésünkre házigazdánk elmondja:

a feleki önkormányzat ígéretet tett a tatarozásra, viszont az előirányozott pénzt végül útburkolat és játszóterek építésére fordította. De reményeik szerint nem kell újabb 100 évet várniuk ahhoz, hogy Erdély egyik legrégebbi román stílusú temploma megújuljon.

Felektől néhány kilométerre fekszik Felsőporumbák (Porumbacu de Sus), melyet az utóbbi években főleg a fantasy világát idéző Tündérek-völgyi agyagkastélyaiért keres fel az arra utazó. A Tolkien-regények ihlette épületsort egy bukaresti házaspár építette, a jövőben szálloda, bioétterem és rendezvényteremként szeretnék hasznosítani.

Tervüket a természet inspirálta, a hobbitházak kizárólag természetes anyagokból épültek, dizájnjuk révén pedig beleilleszkednek a tájba, a tetőzet például a Kárpátok vonulatát próbálja követni.

A turistacsalogató látványosság egész évben nagy népszerűségnek örvend, ottjártunkkor a novemberi esős idő ellenére rengeteg kisgyerekes család kereste fel a tündérek, manók birodalmát, állt meg egy-egy fotó erejéig az agyagházak előtt.

Sokkal kevesebb látogatóval büszkélkedhet Szeben megye egyik legimpozánsabb romtemploma, a kerci ciszterci apátság kolostora. A fogarasföldi monostort az 1200-as évek elején alapították, a szerzetesrend legkeletibb bázisa volt,

a tatárdúlást követően pedig a magyar királyi koronát is itt őrizték egy ideig.

A ciszterciek kolostora már a 15. századtól, a rend felszámolásától romos állapotban van. Szentélye ma evangélikus templom, a német nyelvű szertartásokra vasárnaponként 10-12 hívő gyűl itt össze, tudjuk meg a lelkésztől, akitől a belépőjegyeket is kiváltjuk, és röviden gyülekezete helyzetét is ismerteti.

A nemrég feltárt Árpád-házi királysírokról ismert egresi ciszterci apátság fíliájaként működött rendház nagy kiterjedésű területen fekszik, melyet németes rendezettség jellemez. A késő román és kora gótikus stílusban épült templom, valamint a monostorhoz tartozó egyéb épületek, illetve a bennük zajló szerzetesi élet ma már csak a romokból, illetve korabeli feljegyzésekből rekonstruálható. A templomhoz utólag a ciszterciek egy tornyot emeltek, melynek bejáratát gótikus kőfaragások díszítik, fölötte rózsaablak található.

Hajója mára már teljesen leomlott, a szentély viszont ép, a falakon a szerzetesrend címere a máltai kereszttel, valamint más egyházi motívumok láthatók. A csúcsíves boltozat, a színes ablakok, a hely akusztikája lenyűgözi a látogatót, a novemberi hideg idő ellenére is órákat el lehet tölteni a zordon falak között.

Szászföld e része természetesen sokkal több kulturális értéket őriz, mint amit néhány nap alatt meg lehetne nézni, a régióban található erődtemplomok, parasztvárak és épített örökségünk megannyi más szelete még felfedezésre vár.

Érdemes az év más szakában is felkeresni a vidéket, hisz a kultúra mellett a Kárpátok bércein túrázva lehetőségünk van a természeti kincseket is felfedezni.

A koronavírus-járvány sokakat rákényszerített arra, hogy idén többet utazzanak belföldön, Máramarostól a Bánságig, Bukovinától a tengerpartig feltérképezzék kulturális és természeti értékeinket. Az utazások során azonban akaratlanul is kettős érzés lesz úrrá a látogatón: a látnivalók sokszínűsége okozta öröm mellett azt is kénytelen észrevenni, hogy a műemlékvédelem mifelénk még gyerekcipőben jár, és az aktív turizmus infrastruktúrája igen szerény. Az, hogy a jövőben ez milyen irányba változik, nagymértékben rajtunk, turistákon is múlik.