Szabálytalanul parkoló rendőrök nyomában – a lakosság panaszai ellenére a vásárhelyi „egyenruhások” azt csinálnak, amit akarnak

Marosvásárhelyen nincs olyan belvárosi közintézmény, amelynek száz–kétszáz méteres körzetében könnyen lehessen parkolóhelyet találni. A legzsúfoltabb a rendőrség székházainak környéke: a Borsos Tamás, a Kazinczy (Kogălniceanu) és a Kossuth (Călăraşilor) utcában sokszor csak a késő délutáni órákban ürülnek a helyek. A kényelmesebb sofőrök, akik megszokták, hogy a kirakatig vagy a lépcsőházig is felhúznak, az utca sarkán túl vagy más kapuja előtt hagyják autójukat.

A lakók bosszúságát csak tetézi, amikor kiderül, hogy a szabálytalanul parkoló sofőr éppen a rendőrség alkalmazottja.

A Borsos Tamás utca elején lakó Adorjáni Imre számítógépén és mobiltelefonján mintegy harminc olyan autó fényképe található, amely az utóbbi időben lezárta a családi ház kijáratát. Mint mondja, amint összegyűl az ötven, már nem a rendőrséghez, hanem annál magasabb fórumokhoz fordul. A rend őreit ugyanis nemigen érdekli a kisember panasza – vonta le a következtetést eddigi tapasztalataiból. A középkorú férfi a hatóságot teszi felelőssé a kialakult helyzetért: egyrészt a passzivitásuk zavarja, másrészt a pökhendiségük. Ugyanis számtalan alkalommal azzal szembesült, hogy amikor a száz méterrel odébb székelő rendőrségen jelentést tett, kiderült, hogy kapuját éppen a karhatalom valamelyik alkalmazottja zárta el.

„Egyszer, amikor panaszt tettem a rendőrségen, és a rendszámot is bediktáltam, a szolgálatos tiszt elővett egy listát, és közölte, hogy nem tehet semmit, mert éppen a kollégája állta el a kapunkat. A legtöbbször szaladva jönnek a rendőrség épületéből, és odébb viszik az autójukat” – ecseteli a helyzetet Adorjáni.

Akadt eset, amikor a rendőr nem siette el autója elköltöztetését, a lakó pedig hatszor taxizott aznap. Máskor repülőcsatlakozást késett le.

A férfi felvette a kapcsolatot a városházával is; három éven keresztül levelezett a polgármesteri hivatal illetékeseivel, arra kérve őket, hogy két szegélykő elhelyezésével határolják be a parkolót. Ám a rendteremtő céllal elhelyezett szegélyek rövid életűnek bizonyultak. Előbb a rendőrök azt blöffölték az éppen kikandikáló szomszédoknak, hogy ötezer lejes pénzbírsággal sújtották Adorjáni Imrét, majd a városháza emberei jöttek, és eltávolították az alig egy hónapja, szintén általuk elhelyezett akadályokat.

Szintén futkosó egyenruhásokhoz volt „szerencséje” a Borsos Tamásból nyíló Fürdő utcában lakó Mihai Poruţiunak is. Mivel a rövid, sikátorszerű macskaköves utca nem rendelkezik járdatesttel, a kerítéshez közel húzó sofőrök a bejárati kaput szokták eltorlaszolni. „Nagyon érdekes, hogy minden egyes rendőr, aki a telefonos reklamáció után odaszalad, ugyanazt a kifogást hozza fel: nem vette észre, hogy bejárati kapu van ott. Pedig még egy tiltótáblát is tettem azok kedvéért, akik összetévesztik a kaput a fallal” – magyarázza a fiatalember. Egy utcával odébb Poruţiu egy másik ingatlannal is rendelkezik; a helyzet ott sem különb. Szomszédja, Nagy István általában A4-es lapra írt üzenettel próbálja jobb belátásra bírni az egyenruhásokat. Miután valamelyik kollégájuktól megtudják, hogy autójuk szélvédőjén megjelent az

Ai parcat ca un bou, azaz Úgy parkoltál, mint egy marha

felirat, futólépésben érkeznek az ismert színművész háza elé.

{P2}

A Rigó utcában lakó Nagy László unitárius lelkésznek egyszer épp temetésre kellett volna indulnia, amikor egy rendőr autójával találta szembe magát, így kénytelen volt taxit hívni. Mint meséli, a belügyisek régebben rendszeresen elzárták lakása bejáratát. Olyan is előfordult, hogy a kapuja előtt parkoló hatósági már csak akkor távolította el a kocsiját, miután munkaügyben megjárta a 45 kilométerre lévő Marosludast. „Gyakran jártam be a rendőrségre panaszt tenni, mindig egy »elnézéssel« fizettek ki. Az utóbbi időben mintha egy kicsit civilizálódtak volna, ritkábban parkolnak a bejáratunk elé” – meséli a lelkész.

Mostanság nemigen zárják el a Studium Alapítvány székházának Kozma Béla utcai bejáratát sem. A civil szervezet munkatársai egy kis trükkhöz folyamodtak: napközben nem csukják be a kaput, ezzel jelezvén, hogy az udvarról és az udvarra folyamatos a ki- és bemenetel. Székely Loránd gazdasági igazgató és kollégái így sincsenek könnyű helyzetben. A rendőrség munkatársai sokszor úgy parkolnak a szemközti ház előtt, hogy a Studium udvaráról türelem – és ügyességi játék kifordulni.

A rendőrség főbejáratától mintegy ötven méterre lakó Ábrám Zoltán évek óta nem hajtott be családi háza udvarára autóval. Az orvosi egyetem tanárának rengeteg bosszúságot okoztak a szabálytalanul parkoló rendőrök, és nem csak.

– idézi fel egy régebbi esetét a professzor. Azóta inkább kint parkol, így legalább bármikor el tud indulni. Már ha a kocsija üzemképes, teszi hozzá. Ugyanis az is megesett, hogy az utcán parkoló autójába részegen vezető rendőr hajtott bele karácsony előtt.

A Székelyhon napilap Borsos Tamás utca 11. szám alatti székháza rézsutosan átellenben fekszik a rendőrség bejáratával. A munkatársak látásból már ismerik azokat a rendőröket, akik se szó, se beszéd, rendszerint a fekete vaskapu előtt parkolnak. Amint a lapterjesztéssel foglalkozó, így a legkorábban érkező Ambrus Attila a telefonjával készített fényképen mutatja, a leggyakrabban egy kék, MS 82 BCS rendszámú Hyundai Tucson városi terepjáró zárja el a bejáratot. „Az illető, egy százharminc kiló körüli pasas megáll, de még mindig bömbölteti a manelét, nehézkesen kiszáll az autójából, majd komótosan átsétál a rendőrségre. És ezt megteszi szinte minden második reggel” – számol be a Székelyhon munkatársa.

Kolléganője, Orosz Csilla egy fekete autós rendőrt ismert meg. Az illetőben volt annyi „jóérzés”, hogy a munkaideje lejárta után, 15 órakor belépett a szerkesztőségbe, és elnézést kért.

– idézi a rend őrét Orosz Csilla. Amikor a Transversum Kft. ügyvezetője átlépett a rendőrségre, hogy kérje meg a bejáratnál szolgálatot teljesítő tisztet, értesítse a szabálytalanul parkoló kollégáját, hogy mozdítsa el a cég kapujából autóját, azzal a meglepetéssel szembesült, hogy az illető maga intézkedett – a gépkocsi ugyanis az övé volt.

Bár a lakók panaszözöne telefonon a 112-es számra vagy személyesen a rendőrség szolgálatos tisztjéhez fut be, a parancsnokok semmit nem tudnak róla, vagy legalábbis úgy tesznek. Ez derül ki a lapunk által megkeresett Emanuela Rugină nyilatkozatából. A sajtószóvivő meglepettnek mutatkozott, amikor vázoltuk a helyzetet; megkérdezte a feletteseit, azonban azt a választ kapta – és továbbította –, hogy

ők nem tudnak egyetlen olyan esetről sem, amikor a rendőr lenne a szabálysértő.

Mindez már csak azért is furcsa, mivel a parkolásokat ellenőrző önkormányzati alárendeltségű helyi rendőrség osztályvezetői posztba visszaminősített volt igazgatója, Ioan Damaschin azt állítja, hogy a Borsos Tamás utcában és környékén minden egyes délelőtt kénytelenek a szabálytalanul parkolókat és a kapukat elzárókat büntetni.

A lakók azonban nemigen bíznak a fekete egyenruhás helyi rendőrökben. Van, aki azzal gyanúsítja őket, hogy szemet hunynak magasabb rangú kollégáik kihágásai fölött. „Ez akkor vált bizonyossá számomra, amikor a fekete ruhás rendőr azt mondta, hogy 400 lejjel büntette a kapum előtt parkoló másik rendőrt. A feleségem kíváncsiságból megnézte az ablaktörlő alá helyezett cetlit, amely mindössze egy meghívó volt a helyi rendőrség Dózsa György utcai székházába” – állítja Adorjáni Imre. Egyébként Ioan Damaschin közlése szerint a szabálytalan parkolásért kiszabott büntetés 145 lej.