Rontja a szemünket a digitális világ

Az elmúlt egy év során a legtöbben különösen figyeltünk az egészségükre, illetve a testi tüneteinkre, hajlamosak voltunk már egy köhintés vagy egy enyhe izomláz esetén koronavírusra gyanakodni, és a statisztikák szerint marékszámra szedtük a vitaminokat, immunerősítőket. Ám eközben, az otthon biztonságában, az asztalnál görnyedve hajlamosak voltunk egyes testrészeinket, tüneteinket hanyagolni. Ferencz-Hanke Jutka csíkszeredai szemész főorvossal arról beszélgettünk, hogy a szemünk egészségére hogyan hatott ez az időszak.

Megtudtuk, hogy bár sokaknak jelentkeztek különböző problémái, a vírustól való félelem miatt egyelőre nem mindenki meri felkeresni a szemészt. A leggyakrabban szemfáradtságra panaszkodva keresik fel a szemorvost. A szakember elmondta, hogy mivel a lakosság zöme, gyerekek és felnőttek is, a világjárvány miatt online aktivitásra kényszerültek, előtérbe került egy olyan tünetegyüttes, amit a modern korban az angol szakirodalom Computer Vision Syndrome-nak (CVS) nevez. Ezt a megnevezést az orvosok nem szívesen használják, mivel ezek a tünetek nemcsak a számítógép használatakor, hanem hosszú ideig tartó, nem megfelelő körülmények közt végzett közeli aktivitásnál, például olvasás, varrás esetén is jelentkeznek.

A CVS a szemfáradtságot, fejfájást, látászavart, száraz szemet, illetve nyak-, váll- és hátfájást fedi, melyek tulajdonképpen nem különálló panaszok.

Minden aktivitás, ami közelre nézést igényel, a szem belső (sugárizom) és külső izmainak fokozott, kitartó összehúzódásával valósul meg. Ezek az izmok egy idő után elfáradnak, és megjelennek a panaszok. Ezen túlmenően a digitális eszközök azért fárasztják jobban a szemet, mert a monitoron a fényes képpontokból álló íráskarakterek formája kevésbé éles és határozott, mint nyomtatásban.

A szem nem képes tartósan élesre állítani a nézett képet, újra és újra fókuszálnia kell, ami megterhelő a sugárizmoknak.

Olyan ez, mint amikor hosszú ideig nyújtott karokkal plankelünk (a törzset olyan egyenesen tartjuk, mint egy deszka), és közben még mellső fekvőtámaszokat is végzünk: egy idő után elfáradnak az izmaink. Az elhomályosult látást általában az okozza, hogy ezek az elfáradt izmok egy kicsit „felengednek” pihenésként. A nyak-, váll- és hátfájás a hosszú ideig egy helyben való ülés, a helytelen test- és fejtartás eredményei is.

A szemfáradtság tünetei nagyon változatosak és sokrétűek. A leggyakoribb a szem- és fejfájás, az időnként megjelenő homályos látás, de gyerekeknél érdemes az olyan problémákra is figyelni, mint a csúnya kézírás, fáradékonyság (néha elalvás) tanulás vagy házi feladat írása közben, korpára emlékeztető lerakódás a szempillák között és a gyakran visszatérő árpa. A szemfáradtság tünetei mögött nagyon gyakran a szem töréshibái (myopia, hypermetropia, astigmia) állnak. Sok olyan páciens jelentkezik, akinek kis dioptriájú töréshibája van, ami valószínűleg nem derült volna ki, ha nem kényszerült volna egész nap a monitor előtt ülni.

Egy másik gyakori panasz, amit a modern kor „kütyüi” okoznak, a szemszárazság. Ennek oka, hogy a képernyő előtt elfelejtünk rendszeresen pislogni. „Egy perc alatt normálisan 20-22-szer pislogunk, olvasás közben csak 10-12-szer, míg a képernyő előtt ülve ez 7-8-ra csökken. A ritka pislogás során a szem felszínét borító könnyfilm felszakad, és a következő pislogás nem tudja kellő időben felfrissíteni a szemet.

– ismertette a szakember.

Dr. Ferencz-Hanke Jutka megnyugtatott, hogy nem kell rögtön elmenekülni a képernyő elől, hanem meg kell tanulni okosan beosztani a számítógép, laptop előtt töltött időt, és tudatosan viszonyulni a helyzethez. Fontos lenne, hogy tanuljunk meg tudatosan pislogni. Bár ez gyerekeknél nehézkes lehet, de ha a szülő figyel erre, akkor szép lassan megvalósítható. Másfelől figyelni kell arra, hogy a szemünk ne fáradjon el. Az angol szakirodalom erre a 20-20-20-as szabály alkalmazását javasolja, azaz hogy húszpercenként húsz másodpercig nézzünk legalább húszlábnyira (ez körülbelül hat méter). A szemorvos szerint ezt talán kicsit nehéz tanulás közben betartani, de

a lényeg, hogy óránként legalább egyszer két-három percre hunyjuk be a szemüket, bambuljunk el, nézzünk egy messzi pontra, hogy a sugárizmok, amelyek a közeli alkalmazkodást biztosítják, egy kicsit lazuljanak.

Ugyancsak fontos, hogy minimum 2-3 óránként felálljunk, sétáljunk egy kicsit, hogy a vérkeringésünk is megélénküljön. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább fejkörzésekkel fokozzuk a fej vérellátását.

Az is fontos, hogy megteremtsük a megfelelő munkakörülményeket. Az orvos kifejezetten hangsúlyozta, hogy az íróasztalt ne tegyük az ablakkal szembe, amennyiben képernyőt helyeztük rá, mivel ilyenkor a szemből betóduló fény hunyorgásra kényszerít minket. A legideálisabb ilyenkor az oldalból történő megvilágítás. A képernyő fényerejét is megfelelően kell beállítani, mindenképpen nagyobb kell legyen, mint a helyiség fényerőssége, de azért nem szabad olyan nagy legyen, hogy hunyorgásra kényszerítsen.

Természetesen az is fontos, hogy hol van képernyő, fontos, hogy egyenes derékkal, előre nézve, a szemvonal alatt körülbelül 10-15 centivel legyen a képernyő közepe.

A felnőtteknél ez gyakran azt jelenti, hogy egy laptop esetében érdemes valamire feltenni, és külön billentyűzetet használni, míg a gyerekek esetében fontos figyelni, hogy ne az asztallap magasságából kelljen hátrafeszített fejjel felfele nézzenek.

Szemszárazságra utaló tünetek esetén műkönny használata javasolt. Ezeknél a termékeknél arra érdemes figyelni, hogy hialuronsavat tartalmazzanak, és tartósítószer-mentesek legyenek. Ne használjunk érösszehúzó anyagokat tartalmazó szemfrissítő készítményeket. Ezek azonnali hatása látványos (eltüntetik a szempirosságot), de hosszú távú használatuk káros lehet. Ugyancsak hasznos lehet az úgynevezett palming, amelynek lényege, hogy harminc másodpercig összesúrolt tenyereinket harminc másodpercre ráhelyezzük lehunyt szemeinkre, így kezeink melege segít szemizmainkat ellazítani.

A tanácsokon túl azt is hangsúlyozta a szemész szakorvos, hogy elhúzódó panaszok, kellemetlen tünetek esetén mindenképpen szakember felkeresése indokolt, aki a diagnózis felállítása után a megfelelő kezelést tudja ajánlani, és személyre szabott hasznos tanácsokkal lát el.