A még hatályos törvényi előírások szerint a közigazgatási egységeknek minden engedélyeztetéssel a kulturális minisztériumhoz kellett fordulniuk, a frissen megszavazott törvénymódosítással viszont lehetőség nyílik arra, hogy amennyiben nem műemlékről van szó, mindezt helyi szinten intézzék.

Szabó Ödön elmondta: két fő szempontot vettek figyelembe. Egyrészt csökkenteni akarták a bürokráciát a köztéri alkotások engedélyeztetése terén, másrészt biztosítani akarták az emlékművek magyar feliratát minden településen, ahol azok a magyar közösséghez kötődnek. Ugyanis Erdély-szerte számos olyan épület, emlékmű áll, amely sok szállal kötődik a magyar vagy a szász közösséghez, azonban a hatóságok mindössze román nyelven feliratozták. Súlyosabb, amikor az általuk megfogalmazott „szakszöveg” köszönőviszonyban sincs a történelmi valósággal. A legtöbb pótolni-, illetve kiigazítanivaló a szórványban van.

Hamisítás, torzítás, csonkítás

A Maros és Szeben megye határán fekvő, egykoron szász többségű Zágorban az önkormányzat egy olyan első világháborús emlékművet állított, amelyen

Az emlékmű nem csak diszkriminál, szövege ferdít is, ugyanis „a nemzet egyesítéséért elesett hősökként” tünteti fel a nagy háborúban elhunyt katonákat, holott a zágori román katonák nem a Román Királyság, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia hadsereg kötelékében harcoltak.

A Maros megyei Görgényszentimrén a magyar világban alapított erdészeti szakiskola udvarán lévő emlékoszlopról hiányzik a kétnyelvű felirat és az utalás arra, hogy 1893-ban kik is létesítették tulajdonképpen az oktatási intézményt.

A Hunyad megyei Piski kastélyának falán nemhogy márvány, de még egy rozsdás pléhtábla sem jelzi, hogy az épület és a körülötte lévő hatalmas arborétum tulajdonosa valamikor Fáy Béla volt.

Hunyad megye egykori főispánja, Nopcsa László is foroghat a sírjában, mert a nemrég restaurált alsófarkadini kastélyában székelő Román Akadémia Berthelot-kastélyként emlegeti az évszázados épületet. Az egyik réztáblán megjelenik a császárhű arisztokrata, polihisztor és egyben kalandor magyar politikus neve is, ám Nopceaként, románosított formában.

A bíróság ugyanis 2014 végén elrendelte a három évvel korábban avatott, román és magyar felirattal ellátott obeliszk eltávolítását. Aminek a város polgármestere szinte azonnal eleget is tett.

Román nyelvű Bartók-emléktábla

Fehér megyében is lenne javítanivaló bőven. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, számos történelmi dolgozat szerzője kapásból hármat is sorol: az abrudbányai, mindössze román nyelvű Bartók-emléktáblát, a gyulafehérvári December 1. nevet viselő egyetem, a valamikori jezsuita kolostor falán lévő táblát és az alsóvárosi Szentkereszt templom márványtábláját.

Lapunknak nyilatkozva a Magyar Örökség díjjal kitüntetett lelkész üdvözlendőnek tartja a törvény kidolgozását és elfogadását, azonban végső értékét a végrehajtásának arányával hozza összefüggésbe. Mint ecseteli, évekkel ezelőtt a műemlékvédelmi hatóság felkérésére számos magyar templom esetében elkészítette a fordítást, ám azok közül egy sem került fel a falra. Ezzel szemben helyenként a pontatlanság is felütötte a fejét: például az alvinci református templomot evangélikusként jelölték meg az illetékesek.

– mondja.

Kolozsváron még bonyolultabb és egyben kritikusabb a helyzet. A kincses városban nem csak a magyar felirat hiányzik számos márvány- vagy bronz emléktábláról, de a román nyelvű szöveg köszönőviszonyban sincs a történelmi realitással. Helyenként meg egyenesen sértő a magyarságra nézve. Ilyen például a Mátyás király lovas szobrához minden jogi alap nélkül el-, majd visszahelyezett felirat, amely Nicolae Iorga román történész egyik idézetét tartalmazza:

Az RMDSZ, a műemlékvédelem és a civil társadalom sorozatos tiltakozása ellenére a mai napig is áll az ultranacionalista Gheorghe Funar polgármester, majd egyik utódja, Sorin Apostu által el-, illetve a restaurálás után visszahelyezett tábla.

– olvasható a hamis adatokat tartalmazó szöveg.