HIRDETÉS
Az ünnepi sereg a hagyományokhoz híven a Protestáns Teológiai Intézet elől indult, majd a zászlós, éneklő emberek a Deák Ferenc (Eroilor) utcán haladva a Főtér érintésével a Szent Mihály-templomban vettek részt ökumenikus istentiszteleten. Innen a jól bevált forgatókönyv szerint a Petőfi (Avram Iancu) utcai egykori Biasini szállóhoz vonultak, ahol szónoklatok és rövid kulturális műsor fogadta mindazokat, akik a szakadó eső ellenére is kitartottak.
A rendezvényen idén először egyetlen politikai párt részéről sem hangzottak el beszédek, a város alpolgármestereként Oláh Emese, a civil szféra képviseletében Kónya Hamar Sándor, az ifjúság képviselőjeként pedig Lőrincz István Zoltán szólt a tömeghez,
míg Györke Zoltán Kolozs megyei alprefektus Viorica Dăncilă román, Mile Lajos kolozsvári főkonzul pedig Orbán Viktor magyar kormányfő ünnepi üzenetét tolmácsolta.
Oláh Emese alpolgármester beszédében a szabadság fontosságára emlékeztette az egybegyűlteket. „Ma akkor ünnepelhetünk szívből, ha nemcsak a modern magyar parlamentarizmus megszületésének napját, a Habsburg-uralom megszüntetését célul kitűző 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét, a nemzeti függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívásának nagyszerű pillanatát, Petőfit, Jókait, Vasvárit és többieket, a márciusi ifjakat ünnepeljük, hanem az itt és a most pillanatában birtokolt szabadságunkat is ünnepeljük” – mutatott rá. Szabadság ott van, ahol nem félünk, hívta fel a figyelmet a magyar elöljáró.
Ahol az alkotmányban foglalt jogainkat betartják. Ahol senki nem áll a törvények fölött, és ahol senki nem akar úgy szabad lenni, hogy másokat – nem ritkán szó szerint is – megfoszt a szabadságuktól” – fogalmazott.
Kónya Hamar Sándor közíró, volt parlamenti képviselő beszédében arra emlékeztette a zuhogó esőben helyt álló közönségét, hogy 1848. március 15-én is ugyanígy esett az eső, de nem tudta szétverni a forradalmi tömeget. Akkor békésen és törvényes úton született meg a szabadság, mely ma is annyit ér, amennyit megőrzünk belőle, intette közönségét a szónok. Emlékeztetett, hogy a forradalom szele Erdélybe is eljutott, és új időszámítás kezdődött. Élni és megmaradni a legszebb emberi lázadás, mondta a szónok, aki szerint azonban nem mindegy hogyan.
„Ma már tudjuk, azon népnek van esélye a megmaradáshoz, aki nem törleszkedik a győzteshez” – emlékeztetett 1848 tanulságára.
Hangsúlyozta, az autonómiáról soha nem szabad megfeledkezni, és úgy vélte, „amíg Kolozsvár főterén magasra emelhetjük zászlóinkat”, nem kell félni attól, hogy Székelyföldön bárki is a hóstátiak sorsára jut”.
Lőrincz István Zoltán a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnökeként az ifjúság nevében szólt az ünneplő tömeghez, rámutatva: Erdélyben ma is sokszor úgy érezzük, hogy nem magunk irányítjuk sorsunkat. Rámutatott, az itthontartáshoz „be kell fektetnünk a fiataljainkba”, a következő száz év távlatában pedig a 12 pont szellemében, a béke, szabadság és egyetértés jegyében kell együttélnünk.
A Petőfi utcai rendezvényt a Tokos zenekar és meghívottainak ünnepi műsora tette ünnepélyesebbé, illetve Petőfi Sándor több verse is elhangzott, a vastapssal kísért Egy gondolat bánt engemet című román nyelven.
Az ünnepség koszorúzással és a Szózat meghallgatásával zárult, egyetlen román politikusként Alin Tișe Kolozs megyei tanácselnök tisztelgett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.
