Petőfi a túrós csuszát és a csigát is szerette – A költőről szóló gasztroestet tartottak evangélikus lelkészek Segesváron

A kolozsvári egyházmegye evangélikus lelkészeinek értekezletét Segesváron tartották csütörtökön és pénteken, ennek keretében a költő születésének bicentenáriumához kapcsolódó eseményeket is szerveztek, többek közt gasztroestet.

Fehér Attila előadást tartott lelkésztársainak Petőfi kedvenc ételeiről és italairól – korabeli visszaemlékezésekből, valamint a költő leveleiből, írásaiból tudhatja az utókor, hogy mit evett szívesen, illetve mit nem szeretett egyáltalán a költő.

Petőfi kedvencei közül a lelkészek ettek fűszervajas csigát (Helix hortensis), töltött tojást, fokhagymás kolbászt, szűzérmét rántott almával, valamint diákcsemegét, de megkóstolták a Pilvax fűszeres mokkalikőrt is, amit Fehér Attila készített el.

Miért fontos még az evangélikusok számára Petőfi

A lelkész a Krónika megkeresésére elmondta, minden évben van egy kétnapos év eleji értekezletük, és lévén, hogy Petőfi 200 év az idei, úgy gondolta, hogy Segesváron szervezzék a fórumot, abban a városban, amely mellett a költőt utoljára látták. A lelkészek kilátogattak Fehéregyházára is, ahol megtekintették a múzeumot.

„Bár nem volt vallását gyakorló, templomba járó ember, Petőfit evangélikusnak keresztelték, és az is maradt. Úgy gondolom, ezért is fontos nekünk, evangélikusoknak a költőről beszélnünk” – mutatott rá Fehér Attila.

Mint mondta, kedveli a különleges étkeket is, sütni-főzni nagyon szeret – egyesek szerint tud is – , és arra gondolt, hogy ne hívjanak irodalomtanárt a lelkészi értekezletre, hiszen Petőfi költészetéről sokat tud mindenki, érdekességeket meg hallottak Szabó József előadásában a fehéregyházi múzeumban.

Jókai: „Petőfi szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csigabigát”

„Különlegesebb Petőfi-előadást szerettem volna, de nem találtam senkit, így az elmúlt hetekben én magam olvastam, dokumentálódtam, irodalmat böngésztem, visszaemlékezéseket, leveleket, feljegyzéseket Petőfi kulináris érdeklődéséről, kedvelt ételeiről, italairól. Erről tartottam előadást a lelkészeknek” – mondta el Fehér Attila.

Kifejtette, előételként fogyasztották a csigát, bár lehet, hogy Petőfi korában főételként ették. A lelkész elmondta, Jókai Mór egyik elbeszélésében írt arról, hogy Petőfi szerette a csigát, de ez nincs benne a köztudatban, ezért is volt érdekes számára. „Vannak olyan visszaemlékezések, amit az ismerősei, barátai jegyeztek fel, de olyan információk is keringenek, aminek nincsen írásos alapja. A csigáról szóló visszaemlékezés Jókainak az Aki holta után áll boszut című elbeszélésében található” – mondta Fehér Attila. A vonatkozó rész az elbeszélésből így hangzik:

„Szinház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a vácziutczán egy kurta korcsma) oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csigabigát; (Helix hortensis), eczettel, tormával a mitől én írtóztam, és hozzá karlóczai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténkint = 2 deci). Én még akkor nem ismertem a bornak az ízét. Orlay Soma a festő és Várady Tóni is velünk voltak.”

Fehér Attila arról is beszélt, az idézetben szereplő ürmös is elkészíthető, de ő most a Pilvax-likőrt készítette el erre az alkalomra, mert az ürmösnek négy hétig kell érlelődnie, de a kávé alapú mokkalikőr elkészül egy nap alatt.

Egyébként erről a likőrről és sok korabeli receptről írt annak idején a Rézi néni szakácskönyve – a könyv először 1876-ban jelent meg, szerzője Dolecskó Terézia volt, aki igazi művésze volt a konyha tudományának. Rézi néni a piaristák főzőasszonya volt, receptjeit kötetben adták ki. Fehér Attila kitért arra is, hogy bár vannak erről szóló mendemondák, Petőfi nem ivott Unicumot sörrel. Egyrészt mert nem létezett még Unicum – bár valamilyen gyomorkeserű biztosan divatban lehetett –, másrészt a Pilvaxban biztosan nem ittak sört, hiszen kávézó volt és a finom úri társaság körében nem volt divat a sörözés.

„A szeretőmet, a franciákat, a túrós csuszát ne bántsátok”

Petőfi maga egyetlen ételről írt, hogy a kedvence volt, és ez nem más, mint a túrós csusza.

„Arany Jánosnak írt levelében és Kerényi Frigyes költőnek, ügyvédnek írt úti levelében említi ezt. Azt írta Kerényinek, hogy „a szeretőmet, a franciákat, a túrós csuszát ne bántsátok”, Aranynak meg azt, hogy „esküszöm a túrós csuszámra meg a pipámra” – idézte a lelkész.

Hozzátette, bár a költő írt a borról, a visszaemlékezésekből mégis az derült ki, hogy nem volt nagy borivó, szívesebben itta a borból készített ürmöst.

De az is tudható róla, hogy nagyon szerette a palacsintát és a diákcsemegének nevezett süteményt. „A kolozsvári kollégáimat a Petőfi 200 alkalmából vaníliasodóval készített palacsintával leptem meg. A diákcsemege nagyon laktató sütemény, aszalt gyümölcsökkel és magvakkal készült kenyér. A püspökkenyér ennél sokkal könnyebb sütemény, a diákcsemege tömörebb, keményebb. Amikor megszárad, a mokkalikőrbe mártogatva nagyon finom – így tett Petőfi is” – fejtette ki Fehér Attila.

A találkozón sertésérmét is fogyasztottak rántott almával. Bár feljegyzés nincs arról, hogy a költő ezt szerette, de Jókai leírja, hogy Petőfi evett szűzérmét rántott almakarikával, sőt azt is tudjuk, hogy ez volt a Pilvaxban a legtöbb ideig az étlapon szereplő étel.

A székely káposzta „születése” is Petőfihez köthető

„De a visszaemlékezések szerint a költő szerette a hagyományos rostélyost is, amelyet burgonyalángossal evett – szlovák eredetű burgonyalángossal, ami hasonlíthatott a tócsnihoz. De a székely káposzta is kötődik Petőfihez: ő adta a nevét, semmi köze a székelyekhez” – fejtette ki Fehér Attila. Hozzátette, ennek az a sztorija, hogy

a költő Székely József barátjával, vármegyei főlevéltárossal ebédelni ment a pesti Gránátos utcai Komlókertbe, ahol épp nem volt semmi más, csak sertéspörkölt maradék és savanyúkáposzta főzelék, és Székely József azt mondta a kocsmárosnak, hogy keverje össze ezt a kettőt – az étel annyira bevált, hogy meghonosodott, elterjedt.

„De nemcsak azt tudjuk, miket szeretett Petőfi, hanem azt is, hogy mit nem: például a kukorica gölödint. A helység kalapácsában az áll: „én kendet utálom, mint a kukorica gölödint” – a kukoricadarából készült gombócot levesbetétként főzték” – ismertette Fehér Attila.