Nehéz a „bezárt” hajléktalanokkal, de járványhelyzetben is helytálltak az erdélyi menedékhelyek

Míg az emberek többsége számára természetes, hogy van hova „bemeneküljön”, amikor szükségállapotot hirdetnek – amint Romániában tavaly márciusban történt – vagy kijárási korlátozásokat vezetnek be, a hajléktalanok, otthontalanok számára nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen ők rendszerint olyan szállásokon töltik az éjszakákat, melyeket reggelente kötelező módon el kell hagyniuk. 

Megkerestük a gyergyószentmiklósi, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi hajléktalanszállók, illetve éjszakai menedékek vezetőit, hogy mondják el, milyen megoldásokat találtak, kényszerültek alkalmazni a szokatlan helyzetben.

Jeszenszky Teréz, az Ora International Egyesület által működtetett gyergyószentmiklósi gyermekotthon, hajléktalanszálló és anyaotthon vezetője sajátos tapasztalatokról tudott beszámolni, hiszen hajléktalanszállójuknak állandó lakói vannak, akiknek nappal sem kell elhagyniuk az épületet. Az összesen ötven férőhelyes otthon lakóinak száma ennek ellenére is folyamatosan változik, főleg az ott lakó anyák, gyerekek száma miatt.

A hajléktalanként nyilvántartottak többsége idős, a vezető szerint inkább idősotthonban lenne a helyük, de erre nincsen anyagi lehetőségük. 

Az 1996-ban létesített otthont eredetileg az alapító egyesület tartotta fenn, de ma már állami támogatást is kapnak, illetve a helyi önkormányzat is segíti őket, ami különösen jól jött a tavalyi évben, hiszen a világjárvány miatt jelentősen megnőttek a kiadásaik. Szerencsére külföldről is kaptak segítséget, így meg tudták venni a szükséges fertőtlenítőszereket, védőruházatot, maszkokat.

Amikor tavaly márciusban világossá vált a helyzet súlyossága, Jeszenszky Teréz, aki maga is egészségügyi alkalmazott – így hamar felmérte a járványhelyzet komolyságát –, elmondta az intézet lakóinak, hogy a saját és társaik biztonsága érdekében az egyetlen lehetőség az, hogyha egy időre bezárkóznak. Azt kérte, hogy, aki ezt nem hajlandó vállalni ezt, az hagyja el az otthont. Ketten éltek ezzel a lehetőséggel. Jeszenszky Teréz szerint minden lakó elfogadta, és méltósággal viselte a helyzetet, és véleménye szerint

jól „megúszták” a tavalyi évet, hisz bár volt olyan lakójuk, akit a többszöri tesztelések egyik alkalmával pozitívnak nyilvánítottak, beteg senki nem volt, nem voltak érzékelhető tüneteik.

Bár a kezdeti szükségállapotot májusban és júniusban lazítások követték, Jeszenszky Teréz arról számolt be, hogy mindvégig igyekeztek, igyekeznek nagyon elővigyázatosak lenni, lakóik a második hullám alatt, ősszel, illetve télen sem hagyták el az épületet és annak udvarát. Elmondása szerint nem voltak konfliktusok vagy zúgolódás, a lakók néztek, néznek tévét, hallanak híreket, sokan értesülnek ismerőseik, rokonaik haláláról, így értik a helyzet komolyságát. „Olyan lakó is van, aki tavaly tavasz óta nem járt ki az udvarról. Elfogadják a helyzetet, hálásak azért, hogy ott lehetnek” – vélekedett Jeszenszky Teréz.

Ha új lakó érkezik, akkor őt csak negatív teszt eredménnyel fogadják,

amit – a helyi önkormányzattal történő együttműködés értelmében – eddig úgy végeztek el, hogy felhívták a 112-es segélyhívót, és a kiérkező mentősök tesztelték le az illetőt egy gyorsteszt segítségével, ám most már vásároltak is gyorsteszteket, így ezek után külső segítség nélkül le tudják bonyolítani a mintavételt. A hajléktalanszálló egyébként mindig nyitva áll bárki előtt: még ha telt ház is van, van pótágyuk arra az esetre, ha valaki betoppanna, hogy melegedjen, meghúzza magát egy éjszakra.

A lakók és az alkalmazottak is kaptak oltást, senki részéről nem volt tiltakozás ellene. Jeszenszky Teréz szerint ez annak köszönhető, hogy igyekeztek a járvánnyal és az oltással kapcsolatban is minden érthetően elmagyarázni. Arra a kérdésre, hogy érzelmileg hogyan élték meg az időszakot, az otthon vezetője elmondta, hogy féltek, de azt tudták, hogy bent biztonságban vannak, és ez volt számukra a legfontosabb.

Megkerestük Andreia Morarut, a marosvásárhelyi éjjeli menedékhely vezetőjét is, akit nemcsak az elmúlt év történéseiről kérdeztünk, hanem annak kapcsán is, hogy

az intézményben nemrég tizenegy koronavírus fertőzöttet diagnosztizáltak.

A marosvásárhelyi intézmény viszonylag nagy kapacitással működik: tavaly több mint százhúsz lakójuk volt, akik közül hatvanheten visszajárók – mondhatni állandó lakók, harmincnyolc esetben pedig első alkalommal fordultak meg az éjjeli szálláson. A marosvásárhelyi helyi tanács tartja fenn az összesen 100 férőhelyes intézményt, melyet nemrég újítottak fel, és amely a tavalyi megnövekedett költségeket figyelembe véve, az év második felében költségkiegészítést is kapott. Mivel a megye egyetlen ilyen jellegű intézménye, tervezik, hogy a jövőben bővítik, növelik a férőhelyek számát.

Andreia Moraru elmesélte, hogy amikor márciusban a kormány kihirdette a szükségállapotot, épp több „vendégük” is volt, akiket nem lehetett kitenni az éjjeli szálláshelyről, megoldást kellett találni, így tulajdonképpen ugyanúgy jártak el, mint öregotthonok, szociális otthonok esetében, azaz karantént hirdettek, elzárkóztak a külvilágtól. Azt is megtudtuk, hogy ez nem volt egy könnyű időszak az intézmény életében, mivel

nagyon vegyes, változatos volt a karanténba kényszerültek közössége, voltak köztük volt elítéltek, a társadalomba integrálódni képtelen személyek, rendszeres alkoholfogyasztók.

Az igazgatónő szerint voltak kisebb konfliktusok, de az alkalmazottak végig kontroll alatt tartották a helyzetet, igyekeztek olyan foglalkozásokat, tevékenységeket szervezni, amelyek lekötik az ott lévőket, oldják a hangulatot.

A karantén nagy kiadásokat jelentett, hiszen az éjjeli szálláson normál esetben nem biztosítanak ételt, de tavaly hosszú ideig minden bentlakónak biztosították a napi három étkezést – amit a már fentebb említett költségkiegészítés révén lehetett megvalósítani. Az intézmény nyáron visszatért a szokásos működéséhez, de alkalmazkodtak az új helyzethez, például kialakítottak egy elkülönített helyiséget az újonnan érkezők számára, hogy ott tartózkodhassanak, amíg megérkezik a negatív teszteredményük. A tesztelésben a marosvásárhelyi sürgősségi mentőszolgálat (SMURD) segít, illetve vannak gyorstesztjeik is, amelyeket az intézményben dolgozó egészségügyi személyzet is használni tud szükség esetén.

A szállás „vendégei”, illetve az ott dolgozók számára is fel volt ajánlva az oltás, ám nem mindenki élt a lehetőséggel.

Mivel országos szinten kezdettől fogva az volt az elv, az elgondolás, hogy az oltás nem kötelező, illetve hogy senkit nem lehet oltásra kötelezni, így a hajléktalanszálló sem kötelezheti, várhatja el ez az ott megszállóktól.

A jelenlegi helyzet kapcsán Andreia Moraru elmondta, ahogy felmerült a fertőzöttség gyanúja, egyből leteszteltek mindenkit. A pozitív eredményt produkáló alkalmazottak otthoni elkülönítésbe vonultak, míg a hajléktalanokat a szálláson különítették el, ahol elvállalták az önellátást – kintről kapnak élelmiszert, tisztítószereket, és ők maguk megoldják az étkezést, a fertőtlenítést. Külön egységben vannak elkülönítve azok a személyek, akik a pozitív esetek közvetlen kontaktjai és azok, akiknek érvénytelen lett a teszteredménye. A szállás többi egysége a megszokott rendben működik, azaz nappalra elhagyják a lakók.

A sepsiszentgyörgyi hajléktalanszállót 2013 óta a Máltai Szeretetszolgálat üzemelteti, ők állnak szerződéses viszonyban a város önkormányzatával, amely az épület tulajdonosa, illetve amely állja a szálló működtetésének költségeit is, ám például a hajléktalanok étkeztetését már nem. Akárcsak a marosvásárhelyi intézmény, ez a hajléktalanszálló is éjjeli szállásként működik, amelyet reggel elhagynak a lakók, ám néha, főleg télen, nappali melegedőként is funkcionál.

Székely Róbert, az intézmény vezetője arról tájékoztatott, hogy alapvetően csak sepsiszentgyörgyi hajléktalanokat fogadhatnak, de természetesen, ha valaki más városból érkezik, vagy valakit behoz a rendőrség, annak is biztosítanak szállást maximum hét napig, és ez idő alatt segítenek tisztázni a helyzetét, hazajuttatni arra a településre, ahova tartozik, amely felelős érte. Az intézmény „vendégei” állandó lakóknak mondhatók, közel harminc ember tölti itt rendszeresen az éjszakáit.

Tavaly márciusban a sepsiszentgyörgyi hajléktalanszálló is bezárta belülről kapuit, azaz mind a lakók, mind az alkalmazottak – akik kéthetente válthatták egymást – karanténba vonultak.

– idézte fel Székely Róbert.

Az intézményvezető szerint a karantén első két napja után kezdett érződni a feszültség, viták, veszekedések, sőt kisebb verekedések is előfordultak. Elmondása szerin a lakók szép lassan értették meg, hogy el kell fogadniuk a helyzetet: ezen nem lehet változtatni. Székely Róbert hozzátette, hogy igyekeztek ők is lefoglalni az embereket, sok közös tevékenységet szerveztek, közösen meszeltek, felújították a szobákat, játszottak, pingpongoztak, csocsóztak. Amíg karantén volt, a külső munkatársak mindenben segítették a hajléktalanokat, ha kellett, felíratták a gyógyszereiket a háziorvossal, kivették azokat a gyógyszertárból, illetve természetesen készenlétben volt az egészségügyes munkatárs is, aki szükség esetén bement a szállásra.

– jelentette ki a szentgyörgyi szálló vezetője. Annak köszönhetően, hogy sokkal többet beszélgettek a bentlakókkal, a karantén lejárta után öt lakót sikerült kiköltöztetniük, azaz találtak nekik megfelelő helyet, amit örömteli sikerként könyvelnek el.

Székely Róbert felidézte, hogy a tavasszal hozott rendeletek, szabályok nem tértek ki konkrétan a hajléktalanszállókra, így

maguknak kellett kikövetkeztetniük, hogy intézményük mely kategóriába sorolható – úgynevezett rezidenciális központnak számítottak.

A tavasz végi, nyár eleji nyitás esetükben nem érződött annyira: bár megvolt a lehetőség, hogy aki szeretné, elhagyhatja a szállást, ám csak negatív teszttel térhetett vissza. Annyi változást hoztak az enyhítések, hogy az alkalmazottak egy idő után kijárhattak, de őket folyamatosan tesztelték.

A helyzet mára visszaállt a megszokott kerékvágásba, annyi különbséggel, hogy míg a járványhelyzet előtt csak reggelit kaptak, mostanra a vacsora is a szállás által biztosított étkezés lett. A legtöbb lakó be van oltva, kivételt csak három újonnan érkezett hajléktalan jelent, akik külön szobában kaptak helyet. Székely Róbert szerint az oltás azért is jelent jó megoldást, mert hosszú távon sem ők, sem a hajléktalanok nem tudnák megoldani anyagilag, hogy mindig tesztet végezzenek a szállásra való visszatérés előtt. Az egész időszakban egyetlen koronavírusos esetük, illetve pozitív teszteredményük volt – az is tünetmentes –, aminek nagyon örülnek: Székely Róbert szerint az odafigyelésnek köszönhető.

Az intézmény vezetője azt is megjegyezte, hogy a lakók egyáltalán nem féltek a betegségtől, ám az oltástól annál inkább. Sokan vonakodtak elfogadni az oltást, de egy idő után a közösség miatt beadták a derekukat, illetve főleg az őszi szigorítások után nagyon hangsúlyozták, hogy bármit megtesznek, csakhogy ne kelljen többször karanténba vonulniuk.

A székelyudvarhelyi hajléktalanszállót, mely szintén egy éjszakai menedékhely, a Híd Az Égen Egyesület üzemelteti. A szállóson többnyire idős, krónikus betegek szálnak meg, akik visszajárók, mondhatni állandó lakók, akiket az intézet gondnoka segíti a mindennapi teendők elvégzésében, a gyógyszerek felíratásában, kiváltásában. A szálló tizenegy férőhelyes, illetve a sürgős eseteknek mindig akad még egy hely.

Farkas Réka, a menedékhely vezetője felidézte, hogy mint sok más intézmény estében, tavaly márciusban az udvarhelyi szálló és alkalmazottai is karanténba vonultak. Elmondása szerint közel fél évig nem jöhettek ki a lakók, ami sok szempontból nehéz volt.

– fogalmazott Farkas Réka.

Arra a kérdésre, hogy a lakók féltek-e a vírustól, Farkas Réka kissé tréfálkozva mesélte el, hogy

amikor bent kellett maradni, az volt a baj, amikor pedig ki kellett volna menni, nem akartak, mert féltek; amíg nem volt oltás, szerették volna, amikor lett oltás, vonakodtak.

Most már minden lakójuk be van oltva, mindkét adagot megkapták, aminek a vezető, illetve az alkalmazottak nagyon örülnek, hiszen minden lakó a veszélyeztetett kategóriába tartozik, vannak cukorbetegek, tüdőbetegek, szívbetegek.

Az udvarhelyi hajléktalanszálló a sepsiszentgyörgyihez hasonlóan működik, azaz a Híd az Égen Egyesület szerződéses viszonyban van a várossal, havonta kapnak egy adott összeget a kiadásokra. Amely nem nőtt a járványhelyzetben sem, így csak az jelenthette a megoldást, hogy kicsit átcsoportosították, tették-vették a megszokott összegeket.