„Fontos tudatosítani, hogy mi is a vakációnak a célja. Ez annyira nyilvánvalónak és egyértelműnek tűnik, hogy ezt nem tesszük meg. Pedig legalább magunknak megfogalmazhatnánk” – magyarázta, hozzátéve, hogy érdemes a nyaraláshoz valamiféle tudatosággal állni, értelmet vinni a vakációzásba, élményéket, emlékeket gyűjteni. De ne célokat és feladatokat tűzzünk ki, hiszen ha például egy ütemterv elemei mellé tesszük a pipákat, akkor nem tudunk eljutni agyilag egy nyugalmi állapotba.

Induljunk tét nélküli felfedezőutakra, olvassunk fikciós szövegeket, regényeket, novellákat, töltsünk minél több időt a természetben” – hangzott a lélekbúvár útmutatása.

A szakember elmondta, hogy többen is kutatták a vakációzás lélektani és fiziológiás hatásait, és rámutattak, hogy

Hozzátette, hogy a jótékony hatás már utazás előtt is érzékelhető, már a nyaralás tervezgetése során javul a közérzet, pozitívabban értékeljük a kapcsolatainkat és egészségi állapotunkat. Épp ezért is ideális, ha a nyaralás nem tartalmaz túl sok stresszfaktort: nem négy repülőváltással érünk el az úti célhoz, nem olyan országba utazunk, ahol elrabolhatnak, és nem is olyanba, ahova tíz oltás kell a trópusi betegségek miatt, hisz ha nem is tudatosítjuk, ezek mind stressztényezőt jelentenek.

Azt is megjegyezte, jelenleg szakmai körökben vita tárgya, hogy egy hosszú nyaralás vagy több rövidebb az ideálisabb. Az úgynevezett turizmuskutatók egy tipikus nyaralási hangulatgörbét rajzoltak meg, ami azt mutatja, hogy a nyaralás kezdetén még nem emelkedik rögtön a boldogságszint, azonban két-három nap után meredeken felfelé ível, majd az utolsó napokban lezuhan. Utóbbi jelenségnek az egyik oka az, hogy a kedélyállapotra erősen rányomhatja a bélyegét az a gondolat, hogy pár nap múlva ismét munka, munkahelyi nyomás nehezedik az ember vállára.

„Meglepő eredményeket sokkal inkább az arra vonatkozó felmérések hoztak, hogy meddig érezteti hatását a nyaralásról hazahozott kellemes testi és lelki állapot.

– magyarázta, hozzátéve, hogy a kutatók szerint a nyaralás optimális hossza 7-11 nap, illetve 8 nap a legoptimálisabb időtartam. A túl rövid nem elég arra, hogy kikapcsoljunk, tizenegy nap pihenés után pedig az agy „elkezd azon kattogni”, hogy mennyi feladatot kell majd bepótolni. Másfelől a nyaralás hossza és hatása között nincs szignifikáns összefüggés.

A szakember kifejtette azt is: bár egyén-, illetve személyiségfüggő, hogy valaki aktív vagy passzív pihenéssel tölti a szabadságát, az aktív pihenés – ahogy a neve is jelzi – azt jelenti, hogy agyunk és testünk is aktív, munkát végez, így bár kizökkent valamilyen szinten, nem jelent teljes kikapcsolást a szervezetünk, elménk számára.

Fazakas Ildikó arra is kitért, hogy bizony kisgyerekkel a nyaralás sokszor fárasztóbb, mint a hétköznapok.

„Vakációkor érdemes mindenképpen rugalmasabban kezelni az alvásidőt meg társait, de drasztikusan nem érdemes változtatni rajta, mert akkor egy nyűgös, hisztis és sírós gyerekünk lesz. Ha kisebb a gyerek, akkor felzaklathatja az új környezet. Fontos, hogy a gyerek viselkedésével kapcsolatban reális elvárásaink legyenek, hogy az életkorának megfelelő programokat szervezzünk” – magyarázta, hozzátéve, hogy a gyerekkel vagy gyerek nélküli nyaralás is gyakori kérdés, amiben szintén egyensúlyt kéne megtalálni.

„Fontos közös időt találni, amikor a család együtt utazik el, de arra is időt kell találni, amikor a házaspár kettesben tölthet néhány pihentető napot. A gyermekmentes kikapcsolódásnak megvan a maga nagyon fontos szerepe, az egymásra figyelés ideje lehet a házaspár életében” – fejtette ki. A gyerekeket folyamatosan érdemes hozzászoktatni ahhoz, milyen a szülő nélkül, hogy például a nagyszülőkkel marad, illetve fontos elmagyarázni, pontosan mi is történik, miért vannak a szülők pár napig távol, hogy addig is biztonságban van. Ezeket el kell mondani akkor is, ha látszólag nem figyel, ha nem reagál rá.

A pszichológus azt is megjegyezte: ha valaki tudja magáról, hogy nehezebben „megy” szabadságra, nehezen engedi el a munkáját, akkor érdemes a vakációra tudatosabban készülni: a munkahelyi feladatokat leosztani, a szabadságról, a távollétről értesítő e-maileket beállítani. Ennek a folyamatnak gyakran fontos része a feladatok átruházásának megtanulása.

Nagyon összetett kérdés a telefon, a világháló és a nyaralás kapcsolata. Egyrészt a folyamatos értesítések, a világ híreinek követése szinte ellehetetlenítik a kikapcsolódást, másfelől ha félretesszük a mobilt, az az érzés okozhat feszültséget, hogy „lemaradunk valamiről”.

Épp ezért egyre népszerűbb a digitális eszközöket mellőző turizmus. „És ez azt jelenti, hogy egyre több ember nem csak a szürke hétköznapok körforgásából igyekszik kiszakadni, hanem a digitális eszközök szorításából is megpróbál kikerülni” – magyarázta Fazakas Ildikó, felhívva a figyelmet: egy finnországi sziget a világ első digitális detox szigetének nyilvánította magát, teljes elszigetelődést kínál a digitalizációtól. A szakember szerinte nem kell sem Finnországig utazni, sem ennyire végletesnek lenni, már az is nagy segítség, ha kevesebbszer vesszük kezünkbe a készüléket, ha részleges „elvonókúrát” tartunk.

A háromszéki pszichológus a téma kapcsán megemlítette azt is, bizony igen gyakori, hogy az emberek lebetegednek a vakációjuk, szabadságuk elején, ami mondhatni teljesen normális reakciója a szervezetünknek, az addigi szünet nélküli, felfokozott, feszült állapot megszűnésével egyszerűen „kilazít kicsit”.