Fotó: Boda L. Gergely
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
2018. május 06., 13:582018. május 06., 13:58
2018. május 06., 14:012018. május 06., 14:01
Hiába hárít erre hivatkozva az RMDSZ elnöke, akinek téves (naiv?) álláspontját a Romániai Magyar Jogvédő Egyesület elnöke és még sokan mások is támogatják.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben – a párizsi béketárgyalások előtt – királyi rendelettel, kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre az osztrák–magyar kiegyezés után alapított kolozsvári intézmény helyett.
A Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1962-ben telefonon közölt határozatával elrendelte a román tagozat létrehozását. A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, megbeszélések, diplomavizsgák kizárólag román nyelven folyhattak. Nagyszámú magyar oktatót nyugdíjaztak és bocsátottak el, és egyre kevesebb magyar hallgatót vettek fel.
1989-ben, a nacionálkommunista diktatúra bukásakor az egyetemen az elsőéves magyar hallgatók aránya nem haladta meg a 15 százalékot (korábban fele-fele volt az arány!), az oktatóké pedig a 33 százalékot. Ma, 29 évvel a fordulat után a magyar oktatók aránya tovább csökkent, nem éri el a 30 százalékot sem! A tervezett egyesülés után az oktatók aránya 20 százalék alá esne, a diákoké pedig az „aranykor” végét idézné.
A magyar szakmai és civil szervezetek tiltakozása közepette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Petru Maior Tudományegyetem szenátusa elfogadta szerdán azt a határozatot, mely elindítja a két felsőoktatási intézmény egyesítésének folyamatát. A tényleges fúzióra 2019 őszén kerül sor.
A multikulturálisként meghatározott MOGYE jelenlegi vezetőségének, adminisztrációjának és diákságának etnikai térképe a következő:
A rendszerváltás kezdetekor az egyetem magyar diákjai, tanerői és a magyarság akkori politikai képviselői a paritás elvének tiszteletben tartását követelték, sztrájkoltak is ennek érdekében. Mindhiába. Jellemző módon 29 év után így néz ki a „paritás”, az egyenjogúság!
A magyar oktatás fejlődését, visszaállítását – a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és ezáltal az oktatói utánpótlás akadályoztatásával – eszközökben nem válogatva gátolja az egyetemi szenátus kétharmados román többsége. Ne feledjük, 1990. március 19-én, a „hodákiak” első behozatalakor a felbőszített román parasztok először az orvosira mentek, hogy megleckéztessék az egyenjogúságért tüntető magyar diákokat, akik szerencséjükre aznap reggel felfüggesztették az ülősztrájkot. A Vatra Românească „kulturális” egyesületet megalapító professzorok és famulusaik szelleme még mindig kísért!
Hét éve, 2011 januárjában elfogadták az 1-es számú román tanügyi törvényt. A jogszabály révén kijelölt három multikulturális egyetemen előírták, hogy a kisebbségek az egyetem keretében létrehozandó önálló tagozatokban, oktatási vonalakban saját maguk megszervezhetik a teljes körű, anyanyelvükön történő oktatást. A két másik multikulturális egyetem (a kolozsvári Babeş–Bolyai és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) a tanügyi törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg az egyetemi chartát (alapszabályzatot).
Számos tevékenységet illetően a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg hatályos charta előírásai szerint a tananyag 30 százaléka magyar, 70 százaléka pedig román nyelven kerülhet elsajátításra. Igencsak problémás és tudomásom szerint sehol a világon nem alkalmazott megoldás az, hogy az előadásokon magyarul leadott tananyagot a szemináriumokon, a gyakorlatokon román nyelven kell visszaadni!
A MOGYE-charta egyáltalán nem tartalmazza a tanügyi törvény 135. szakaszának előírásait, amelyek a multikulturális egyetemeken előírják a teljes körű anyanyelvi használatot. Ennek következtében a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 128. szakaszának rendelkezései értelmében a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmisségét kellene megállapítani. Ezt a semmisséget azonban a romániai bíróságok nem voltak hajlandók kimondani, sőt azt állapították meg, hogy az egyetemi charta törvényes!
Ezekre, a tanügyi törvény egyértelmű rendelkezéseit semmibe vevő ítéletekre rendszeresen hivatkoznak a román illetékesek... Joggal kérdem, miért képzeljük azt, hogy a két egyetem egyesítését peres úton meg lehetne akadályozni akkor, amikor ez az elképzelés sokkal kevésbé jogsértő, mint a közigazgatási bíróságok által több esetben is szentesített charta?
Annak érdekében, hogy valahogy megváltoztassuk a törvénysértő MOGYE-chartát, 2013 novemberében a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE, akkori elnöke prof. dr. Kincses-Ajtay Mária) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (akkori elnöke Tubák Nimród) képviseletében újabb pert indítottunk, ezúttal Bukarestben. A bukaresti táblabíróságon közigazgatási bírói úton azt szerettük volna elérni, állapítsák meg azt, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségnek (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi orvosi használatára megalkotott szabálya (sztenderdje) érvénytelen.
A magyar oktatást korlátozó ARACIS-sztenderd védelmében az RMOGYKE és az MMDSZ felperesek által indított perbe (ügyszáma 7552/2/2013) a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a Bukaresti Táblabíróságon „természetesen” sikeresen beavatkozott. A lefolytatott bizonyítási eljárás során az ARACIS jogi képviselője beismerte, hogy a felperesek által vitatott sztenderdet nem hagyta jóvá a tanügyminisztérium és nem foglalták kormányrendeletbe sem.
Arról nem is beszélve, hogy a 2011. évi 1-es törvény 5. szakasza rögzíti, hogy valamennyi, a tanügyi törvénnyel ellentétes rendelkezés hatályát veszti. Ebből az következne, hogy az elméleti oktatáson kívül a román nyelv kizárólagos használatát előíró ARACIS-szabály hallgatólagosan hatályon kívül helyeződött. Persze erre a törvényhelyre is hiába hivatkoztam. Ezek után a bukaresti táblabíróság és a legfelsőbb bíróság elutasította az RMOGYKE és az MMDSZ abszolút megalapozott közigazgatási keresetét, illetve fellebbezését, sőt ezzel sem elégedtek meg, hanem érdemben helyben hagyták a MOGYE-nek a magyar oktatás elleni beavatkozását.
Ez a helyzet egyáltalán nem diszkriminálja a magyar oktatást? Érvként hozzáfűzik, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be... Az idézett érveket az ítéletek indoklásába is belefoglalták!?
A MOGYE chartája az ARACIS-sztenderdre hivatkozva trükkös megoldással vezette be a magyar nyelv használatának drasztikus korlátozását. Nézetem szerint ezt a cseles megoldást fel kellene használni arra, hogy a charta ne korlátozza, hanem engedélyezze az alkotmány és a tanügyi törvény által garantált teljes körű magyar orvos- és gyógyszerészképzést!
Miről is van szó? A felsőoktatás minőségét ellenőrző hivatalnak (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi használatra megalkotott, sikertelenül peresített jogfosztó szabálya kimondja azt, hogy ha az egészségügyi alapképzés nem románul, hanem más nyelven történik, akkor a diák-páciens viszonylatban csak a román nyelvet lehet használni. Ezenkívül elrendelték azt is, hogy a klinikai gyakorlatok kizárólag román nyelven folyhatnak.
A tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada a klinikai gyakorlatokon kívül kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra, a szemináriumokra és a diplomavizsgákra is. Azért, hogy ne legyen szembeötlő a magyar oktatást korlátozó törvénysértés, a vonatkozó tevékenységi körök szabályozásakor beszúrták azt a mondatot, hogy a tevékenység az „ARACIS-szabályozásnak megfelelően”, vagyis kizárólag románul folytatható.
Ebből következik az általam elgondolt megoldási lehetőség:
(Megjegyzem, a gyakorlatokon stb. az angol nyelvet most is használják.) A kézenfekvő, a tanügyi törvény 135. szakaszának kógens rendelkezéseit alkalmazó módosítással a charta jogsértőből jogvédővé változna! A változtatás kicsikarásához az illetékesek figyelmét nagyszabású tüntetésekkel kellene felhívni, ezáltal a problémát nemzetközileg ismertebbé lehet tenni. Kötve hiszem, hogy a tüntetésektől való elhatárolódás az Azamfirei-típusú alakokat vagy a közigazgatási eljárás résztvevőit jobb belátásra bírná!
Tudjuk, hogy ez igen költséges, hiszen szükség lesz egy kórház felépítésére is. A fekete március óta sokat rugdosott marosvásárhelyi magyarság, a romániai magyarság anyanyelven történő egészségügyi ellátása talán megérdemelné ezt az óriási nemzetpolitikai áldozatot! Vannak, akik nehezen fogadják el azt, hogy ki kellene jönnünk az egykori magyar királyi hadapródiskola épületéből – már rég elfelejtődött az, hogy Marosvásárhelyen kikerültünk a Papiu, a Petru Maior, az Unirea stb. által használt ingatlanokból is. Az iskola szellemisége sokkal fontosabb, mint a kövei, mert Wass Albert szavaival élve: a víz szalad.
A magyar orvosképzésnek a jelenlegi keretek között kell maradnia Marosvásárhelyen – véli Dávid László, a Sapientia rektora. A felsőoktatási intézet vezetője szerint az anyanyelvű oktatást ellehetetlenítő további intézkedések esetén az Erdélyi Magyar Tudományegyetem otthont nyújthat a MOGYE magyar tagozatának.
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Valaha gyönyörűséges, de mára sok helyen omladozó palotatemplomok, impozáns buddhista szentélyek, az „élő istennő” jelenléte, kedves, előzékeny helyiek, rituális halottégetések és szegénység – többek közt ezeket kínálja Nepál fővárosa.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!