Ambíciós tervek

Az oktatási miniszter arról beszélt, jelenleg olyan helyzetek is vannak, amikor egy iskolai tanácsadóhoz 2400 diák tartozik, fizikai lehetetlenség, hogy mindannyiukkal érdemben foglalkozzon, holott egyre inkább szükség lenne a munkájukra. A tárcavezető az érintettek jelenlétében szervezett bukaresti közvitán kifejtette, az oktatási törvénytervezet vonatkozó cikkelyei szerint a megyei oktatási igazgatóságokká alakuló tanfelügyelőségek keretén belül lenne egy olyan ügyosztály, amely koordinálná és vezetné a nevelési tanácsadókat, és átvenné a jelenlegi megyei erőforrás- és nevelés-tanácsadó központok feladatait.

A tanintézetben pszichológusra és tanácsadóra is szükség van, ezért a költségvetésből fedezik, hogy a szakemberek mind a két képesítést megszerezzék. Minden tanintézetben kell hogy legyen egy szakember, aki feltérképezi minden gyerek szintjét, amikor bekerül a közoktatási rendszerbe, majd segíti az iskolai évek során, növeli a jóllétét, egyéni tanulási stratégiákat dolgoz ki, hogy minden diák elérje a potenciálja maximumát, részletezte a miniszter.

Jelenleg a tanácsadók számára a tanintézet munkapont, viszont a tervezet értelmében a tanintézet alkalmazottaivá válnak. Fontos feladatuk lesz az iskolaelhagyás csökkentése, az iskolán belüli erőszak és bántalmazás megelőzése, a pályaorientáció, szögezte le a miniszter.

Minden gyereknek szüksége van a nevelési tanácsadóra, ez most nem valósítható meg, mert kevés a szakember. Viszont ha minden tanintézetben lesz tanácsadó, akkor is támaszkodnia kell a többi pedagógusra, akik rendszeresen találkoznak a gyerekekkel, részletezte az államtitkár, aki támogatja azt az elképzelést, hogy a tanácsadók az iskolák fennhatósága alá kerüljenek. Kallós Zoltán hangsúlyozta, a tervezet közvitán van, ha lesznek jobbító javaslatok, módosítják, és olyan formában kerül a parlament elé.

Hozzátette, a veszély abban rejlik, hogy nem minden iskolában értik pontosan, mi a tanácsadó szerepe, előfordul, hogy rábízzák a rossz magaviseletű gyerekeket, hogy foglalkozzon velük, mert különben zavarják az óra menetét. Az is előfordul, hogy elvárják tőle, hogy mintegy varázsütésre „javítsa meg” a feleselő vagy rosszul teljesítő gyereket. Évek óta próbáljuk megértetni a szakma lényegét, de sokan még a nevelési tanácsadó, a tanácsadó tanár vagy iskolapszichológus feladatköröket is keverik, mondta az igazgató.

Szőcs Levente szerint a szakemberek számát kellene növelni, ha országos szinten legalább még 300 nevelési tanácsadót alkalmaznának, hatalmas előrelépést jelentene. Az oktatási törvény előírja ugyan, hogy minden 800 gyerek után kellene tanácsadó tanár, és 500 után logopédus, de ezt senki nem veszi figyelembe a minisztériumban, nem engedélyezik az alkalmazásokat. Kovászna megyében például az aktuális törvényi keretek értelmében kétszer annyi tanácsadót és iskolapszichológust lehetne foglalkoztatni, mint ahányan vannak, de a minisztérium nem engedélyezi az állások létrehozását.

„Csúsztatás azt mondani, hogy jelenleg a nevelési tanácsadók nincsenek ott az iskolákban. Akik dolgoznak, ott vannak, viszont rengeteg tanintézetben nincs tanácsadó, mert nem hagyják jóvá az alkalmazást. Háromszéken a tanintézetek szintjén 40 százalék, a diáklétszám szintjén 50 százalékos a lefedettség. Vagyis a tanintézetek 60 százalékában soha nem látnak tanácsadót, emiatt az a látszat, hogy nincsenek jelen az iskolákban. Alkalmazni kell, és akkor ott lesznek” – szögezte le a központ vezetője.

Szőcs Leventének ugyanakkor aggályai vannak, hogy lesz-e pénzügyi fedezet a nevelési tanácsadók létszámának megháromszorozására, másrészt, hogy lesz-e elegendő szakember, akit felvegyenek.