Kemény János örököseinek a bíróság egyszer már jogerős ítéletben szolgáltatta vissza a mostani per tárgyát képező erdőt. A Maros megyei földosztó bizottság azonban perújrafelvételt ért el. Arra hivatkozva kérte a visszaszolgáltatási ítélet felülvizsgálatát, hogy olyan új, korábban beszerezhetetlen dokumentumok kerültek a birtokába, amelyek arra utalnak, hogy az erdő nem az 1948-as kommunista államosítás során került a román állam tulajdonába, hanem már korábban az Ellenséges Vagyonokat Ellenőrző és Kezelő Pénztár (CASBI) fennhatósága alá tartozott.

Hozzátette: a mostani ítélet megerősíti, hogy Kemény Jánost nem volt indokolt a román állam ellenségének tekinteni a második világháború, és Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása után. Szerinte a most kimondott ítélet a többi visszaszolgáltatott vagyon jogi helyzetét is megerősíti. Elmondta: a per során azt próbálták bizonyítani, hogy a nagyapja tiszta ember volt, és ezt az 1944 utáni román rendszer is elismerte. Még Petru Groza román kommunista miniszterelnökkel is kedves barátomnak szólították egymást a levelezésükben.

Kemény János örökösei korábban sikeresen perelték vissza a marosvécsi kastélyt, és a család további 3000 hektáros erdővagyonát.

Az amerikai Pittsburgh-ben született Kemény János báró nagybátyjától örökölte a marosvécsi kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. A váratlan örökséget a két világháború között a kultúra szolgálatába állította. A marosvécsi kastélyban tartották meg a helikoni írótalálkozókat, amelyek során Kemény János egy asztal mellé ültette a különböző világnézetű, és különböző esztétikai iskolákat követő erdélyi írókat. Kemény János és felesége mecénásként támogatták az erdélyi írókat, színházakat és a könyvkiadást.

A kommunista hatalom elkobozta Kemény János vagyonát, a báró szükséglakásba került és mészégetőként dolgozott. A kultúrapártoló mecénás 1971-ben halt meg Marosvásárhelyen.