Nekünk ennek támogatása immár alkotmányos kötelességünk. Az új magyar alaptörvény d. cikkelyében rögzítettük, hogy amennyiben a határon túli magyarok a közösségi autonómia keretei között képzelik el a jövőjüket, akkor Magyarország támogatja őket ebben. Ez a nyilatkozat tehát alkotmányos alapon maga mögött tudhatja az anyaország támogatását. Innentől két nagyon fontos előfeltétellel gazdagodik az a célkitűzés, hogy megvalósuljon az önrendelkezés: létezik egy egység az erdélyi magyarok részéről, és van egy támogatás az anyaország részéről. Ehhez hozzátenném, hogy ami már van, az lehetséges: Szerbiában létezik autonómia, és nincs oly távol, hogy mondjuk Ausztráliáról kellene beszélnünk. Sőt ezekben a napokban is bővül a szerbiai autonómia, hiszen a nemzeti tanácsokról szóló törvényt az alkotmánybíróság döntését követően a belgrádi parlament napirendre tűzte.

Miután a Székely Önkormányza­tok Szövetsége megígérte, hogy még több székely zászlót tűznek ki a Székelyföldön, velük együtt ígérjük mi is, hogy az egész Kárpát-medencében még több székely zászló fog lobogni. És azt is megígérjük a magyar politika részéről, hogy elkötelezetten és bátran támogatni fogjuk az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket.

– A román politikum és a média egyrészt rácsodálkozott arra, hogy a magyar alakulatok egységesen kiállnak az autonómia mellett, másrészt a budapesti kormány befolyását láttatják a pártközi nyilatkozat mögött. Holott evidencia, hogy Magyarország támogatja a külhoni önrendelkezési törekvéseket.

– Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy harminc éve zajlik az ezzel kapcsolatos vita Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Ennek a vitának az eredményeképpen lett alkotmányos tétel, hogy borítékolhatóvá vált, miszerint amennyiben egy külhoni magyar közösség kitűzi ezt a célt, akkor számíthat az anyaország támogatására. Nyilvánvaló, hogy Erdélyben a legegyértelműbb ez az igény. Éppen ezért nevetségesnek tartom, hogy ezt Magyarországgal hozzák összefüggésbe. Tudtommal nincs olyan meghatározó tényező Erdélyben – legyen szó politikai pártról, egyházról, társadalmi szervezetről –, amely nem ezen az állásponton van. Nincs szükség ehhez az anyaországra.

A két külügyminiszter ellátogatott egymás nagyköveti értekezleteire, stratégiai fontosságú kérdésekben – mint például a térség energiaellátása vagy éppenséggel a bevándorlás ügye – közös álláspontra helyezkedett Magyarország és Románia. Sőt kisebbségi kérdésben is közösen harcoltunk az Európa Tanácsban az ukrajnai oktatási törvény ellen a hasonló szociológiai helyzetű ukrajnai román és magyar közösségek érdekében, amire emberemlékezet óta nem volt példa. És jön az európai uniós költségvetési vita, közeleg a román uniós elnökség, éppen ezért minden érdek abba az irányba mutat, hogy együtt kell működnünk.

Amely egyre inkább külső elvárásként is kezd megfogalmazódni, hiszen Donald Trump amerikai elnök olyan régióként azonosította be Közép-Európát, amely a Nyugat megújulásának kulcsfontosságú térsége, ahol még megvannak azok a hagyományos értékek, mint Isten, hazafiság, család, szabadság. Én is így gondolom ezt, ugyanakkor ez volt az oka annak, hogy a bevándorlás kérdésében Románia együtt szavazott a visegrádi országokkal. Tehát létezik egy olyan együttműködési érdek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha ez a magyarokkal való együttműködést fogja kikényszeríteni Romániából.

Sajnálom, hogy Mihai Tudose kormányfő most átsorolta magát abba a körbe, amelyik szemmel láthatóan nem kívánja a magyarokkal való együttműködést.

és ez hála Istennek most már szerteágazó társadalmi kapcsolatokban is megnyilvánul, és inkább ennek kell megfelelnie a magyar kormánynak. Bízom abban, hogy ezt a helyzetet le fogják másolni a magyar pártok, mert végső soron ez a nemzeti érdek.