Ezen belül az olyan típusú elemekre gondolok, amelyek nem írhatók le pénzzel: a kettős állampolgárság lehetősége, a szolidaritás, az összetartozás érzése. Ezek inkább az érzelmekhez kötődnek, a szívhez szólnak. Valószínűleg ezt nem értette és ezt nem érti a magyar ellenzék. A magyarországi kétharmados győzelem fontos, hiszen nehéz időszakban ad nagy legitimitást, amikor egy megváltozott európai és globális politikai környezetben kell dolgoznia a magyar kormánynak. Ez olyan felhatalmazás, amelyet egy demokrata ember nem kérdőjelezhet meg. Kiváló eredmény született, köszönet mindazoknak az erdélyi magyar embereknek, akik éltek a szavazati jogukkal.

– Mire számít nemzetpolitikai téren a következő négy évben?

– Az elkezdett utat kell folytatni. Nem zárom ki egy-két kérdés árnyalását. A támogatások tekintetében nyilván azokra a területekre, ahol sikerült elérni a kitűzött célokat, megvalósítani az eredményeket, oda kevesebb anyagi támogatásra van szükség, más területekre viszont több. A gazdaságpolitikai támogatást nyilvánvalóan folytatni kell.

Azt is látni kell, hogy gazdasági válságban van az egész Európai Unió, ez a válság mélyülni fog a következő években, ilyen időszakokban nagyon pontosan be kell mérni, hogy milyen típusú közpolitikára, támogatási politikára van szükség. A legfontosabb ügyekre mindenképpen biztosítani kellene költségvetési forrásokat, s ez nem csak a nemzetpolitikára vonatkozik.

– A Fideszt és az RMDSZ-t támadó kis, de hangos erdélyi magyar értelmiségiek csoportjának egyik fő szószólója, Eckstein-Kovács Péter egykori szenátor egy interjúban azt mondta, hogy szerinte a transzilvanizmus feladása zajlik a szövetségben, az RMDSZ pedig eladta magát a Fidesznek. Mit válaszol ezekre a vádakra?

– Egyik állítás sem igaz. Mi az, hogy eladta magát az RMDSZ? Van egy partnerség a Fidesszel, de ez mitől eladás? A politikában szövetségek vannak, a nemzetpolitikában még inkább. Szükség is van erre a szövetségre. El tudok én is képzelni sokféle viszonyulást a magyar–magyar kapcsolatrendszerben is, mert gazdag a fantáziám. A gond az, hogy ennek az állításnak semmiféle alapja nincsen. Ugyanezt tudom mondani a transzilvanizmus állítólagos feladásáról.

Az a baj ezzel a hozzáállással, hogy ők, akik a nyitottság világbajnokainak tekintik magukat, valójában bezáródnak egy visszhangszobába. Ez az én diagnózisom. Lehet ezzel is vitatkozni, de én ezt így látom. Évek óta ugyanazt mondják, azt egyre hangosabban ismétlik, mintha a saját véleményükön kívül semmi mást nem hallanának.

Folytatni kell azokat a szakpolitikai egyeztetéseket, amelyek több területen is elindultak. Gazdaság, energetika, kultúra, mezőgazdaság, környezetvédelem – hosszan lehetne sorolni azokat a területeket, amelyeken fel lehet gyorsítani a kapcsolatokat, a szaktárcák egyeztetését. Mi azt fogjuk szorgalmazni, hogy mihelyt beiktatták az új magyar kormányt, a román kabinet tagjainak részéről is legyen meg a megfelelő nyitás a kapcsolatok élénkítésére. Ez általában is mindkét fél számára hasznos lenne, de most különösen, amikor a szomszédunkban háború van, és a következő években minden meg fog változni körülöttünk.