Író és színész jelentett a Szekuritáténak a Dsida-estekről

[FRISSÍTETT] Egy temesvári színész és egy szintén temesvári író, újságíró jelentett 1988-ban a bánsági városban működő és az akkori hatalom ellenérzését kiváltó Dsida-estekről – derült ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által Gazda Árpád, a Krónika napilap újságírójának kérésére kiadott dokumentumokból. A megfigyelési dosszié szerint Oberten János írót, újságírót és Mátray László színművészt takarja az "Oláh" illetve a "Costin Alexandru" fedőnév. Oberten és Mátray a Krónikának nyilatkozva tagadták, hogy besúgók lettek volna.

Lázár Lehel

2009. június 18., 16:222009. június 18., 16:22

Az 1989 előtt hosszú ideig megfigyelés alatt tartott Gazda Árpád Könczei Csilla Szekus blogján számol be dossziéjának részleteiről. Az újságírót a napokban levélben értesítette a CNSAS arról, hogy kérésére azonosították a Szekuritáté két ügynökét, akiknek a jelentései a nevére nyitott dossziéba is bekerültek. „Oláh” fedőnéven Oberten János temesvári mérnök, író, újságíró jelentett, „Costin Alexandru” pedig Mátray László temesvári színművész fedőneve volt. A Szekuritáté Oberten János (Oláh) által kapott tájékoztatást a református templomban 1988 október 25-én tartott Dsida Jenő estről, a résztvevők névsorát pedig Mátray László (Costin Alexandru) szolgáltatta ki a Szekuritáténak.

1988 október 25-én Temesvári egyetemi hallgatók egy csoportja a reformáció ünnepe alkalmából Dsida Jenő szavalóesttel állt a templomi közönség elé. A Mátray László által vezetett csoport fennállása 20. évfordulójának megünneplésére készült. Ehhez az esethez köthető Tőkés László első médiaszereplése is, 1989 május 28-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasták fel az akkori püspökhöz, Papp Lászlóhoz címzett levelét, amelyben védelmet kért a templomi szereplésük miatt meghurcolt diákoknak. Ugyanebben a műsorban elhangzott Papp László válasza is, melyben a püspök elutasította a közbenjárást, és közölte, nem kell diákokat szerepeltetni templomi előadásokon.

Az előadást egy második színpadra lépés követte, amit követően Mátray László közölte: a hatóságok betiltották a Thalia színjátszókört, amely a temesvári magyar diákság egyik utolsó kulturális intézménye volt. 1989 február 4-én ismét Mátray László közölte: újraalakul a Thalia, de nem lehetnek a csoport tagjai azok, akik a második Dsida-esten is közönség elé álltak a templomban, elmondása szerint a négy személy (Horváth Enikő, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Gazda Árpád) kizárását felülről rendelték el. Azonban két nappal Tőkés László és Papp László leveleinek felolvasása után, 1988 május 30-án a kizárt tagokkal az egyetemi központ párttitkára közölte, tovább folytathatjuk a tevékenységüket a Thalia egyetemi színjátszókörben. Az események lezajlását részletesen lehet követni Könczei Csilla blogján.

Gazda beszámolója szerint megfigyelési dossziéjának legkorábbi dokumentuma Mátray László könnyen felismerhető kézírását őrzi. Az 1988 november 26-i keltezésű, Alexandru Costinként aláírt dokumentum az október 25-i templomi műsorban részt vett thaliás diákok neveit tartalmazza névsor szerint (Bereczki Zsolt, Bogács Nóra, Császár Sándor, Gazda Árpád, Pázmán Attila, Szenes Attila, Szilágyi Zsolt, Telegdy Álmos). Beloia Sau hadnagy 1988 december 20-án keltezett jelentésében erősen „nacionalista – irredenta” jellegűnek nevezte a szavalóműsort és az „ellenséges tevékenység” visszafogása érdekében azt javasolja: a diákszövetség útján figyelmeztessék Gazdát, figyeljék a hatásokat, kövessék levelezését és azonosítsák a kapcsolatait.

Beloia Sau kézírásával jelenik meg az első Dsida-est leírása. A hadnagy 1988 december 7-én az Oláh fedőnevű informátorral (Oberten Jánossal) a Marian fedőnevű konspiratív házban folytatott beszélgetés összefoglalóját írta le. Oláh beszámolója szerint a zsúfolásig megtelt a templomban mintegy 500-an nézték meg az előadást, az itt elszavalt versek pedig úgy voltak összeválogatva, hogy azok a „magyar nemzeti identitás megőrzését szolgálják”. A hadnagy megjegyzésként teszi hozzá, hogy az Oláh által jelentetteket a „speciális eszközökkel” gyűjtött információk, valamint Rusu és Áron informátorok jelentései is megerősítik. Azt is hozzáteszi, hogy Oláh íróember, és nincs kétsége afelől, hogy az általa szolgáltatott információk helytállóak.

Oberten: hamis a CNSAS állítása
Oberten János határozottan cáfolja, hogy a Szekuritáté besúgója lett volna. A temesvári újságíró teljesen hamisnak tartja a CNSAS azon állítását, hogy az Oláh fedőnév őt takarná. „Dsida-est? Ott sem voltam” – reagált a Krónika megkeresésére Oberten. „Már kamaszkoromban politikai elítélt voltam, tehát a rendszer szemében megbízhatatlan elem. Egyetemre sem vettek fel, újságoknak sem dolgozhattam. Biztos vagyok benne, hogy nem voltam jelen ezeken az esteken” – részletezte. Mint elmondta, az említett Franyó Zoltán-körökön valóban részt vett, azonban a besúgói múltat illető vádaskodást alaptalannak tartja. „Nem tudom, honnan szedi Gazda Árpád ezeket” - magyarázta Oberten. Hozzátette: „A politikai elítélt múltam mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a magyar államfőtől elnöki aranyérmet kaptam életutamért, ezek fényében pedig már másképp fest a történet”. „Őszintén, kit érdekel most ez az egész?” - tette fel a kérdést. „Ha valaki – hozzám hasonlóan – 12-14 évesen leült volna a két évet különböző politikai börtönökben, akkor talán meglenne az erkölcsi joga ilyeneket állítani” – zárta a beszélgetést Oberten János.

Egy, a dosszié dokumentumai között szereplő, 1988 december 20-án keltezett jelentés szerint a Szekuritáté megerősítette az érintett diákok pozitív befolyásolását, és lépéseket tettek annak érdekében, hogy eltávolítsák őket Tőkés László környezetéből. Intézkedtek annak érdekében is, hogy Tőkés László már ne tudja vonzani és befolyásolni az ifjúságot. „Costin Alexandru informátor által világossá tettük a Thalia tagjai számára, hogy mi az ő hivatásuk” - áll a dokumentumban.

A dossziéban olyan jelentés is található, melyben Oláh (Oberten János) 1989 február 7-én arról számol be, hogy a thaliás diákok a Franyó Zoltán irodalmi körön Anavi Ádám legújabb verseskötetéből olvastak fel. Február 20-án ismét a Dsida-esttel kapcsolatos fejleményekről szól a jelentése. Egy, a Thaliához közelálló diákkal folytatott beszélgetésre hivatkozva számol be arról, hogy kik vettek részt a második előadáson is, hogy a távol maradtak verseit mások szavalták el, és hogy a négyeket kizárták a Thaliából. Oberten János kézírása nem bukkan fel a dossziéban. Valamennyi Oláhtól származó jelentést a tartótiszt, Beloia Sau hadnagy vetette papírra kézzel vagy írógéppel. Mindegyiken megjelölte azonban a forrást. A Dsida-est témáját 1989 nyarán zárta le Szekuritáté, ekkor javasolták Gazda Árpád megfigyelésének beszüntetését.

„A megismert dokumentumok alapján egyébként Mátray nem is annyira besúgóként, mint inkább afféle véleményformáló ügynökként, a Szekuritáté akaratának a végrehajtójaként működött. Emlékeim szerint más oktató nem figyelmeztetett a templomi szereplés helytelen voltára. Minden bizonnyal, amikor Beloia hadnagy azt kezdeményezte, hogy bízzanak az oktatók (factori educaţionali) felügyeletére, akkor voltaképpen Mátray Lászlót értette ez alatt” - írja Gazda.

Mátray rágalmazásnak tartja a vádakat
„Elutasítok minden hasonló rágalmazást, nem ez az első alkalom, amikor Gazda Árpád ezt csinálja. Korábban egy román lapban rágalmazott meg, most pedig a saját lapjában teszi” – nyilatkozta a Krónikának Mátray László. A temesvári színművész szerint nem igaz a CNSAS állítása, mely szerint ő „Costin Alexandru” néven a Szekuritáté besúgója lett volna. „A CNSAS dokumentumait lehet másolni, hamisítani, terjeszteni” – fogalmazott. Mátray szerint semmi szükség nem volt arra, hogy valaki Gazda Árpádról vagy a Dsida-estekről jelentsen, hiszen mindenki tudta, hogy „Gazda volt Tőkés jobbkeze” és a Dsida-esteket is ismerte a közönség. „Annyi történt, hogy a kommunista egyetemi szövetség titkára behívott, és egy névsort tett elém a tanítványaimmal, akik szerinte a második Dsida-esten részt vettek” – magyarázta. A névsor azonban hibás volt, így ő kihúzta azoknak a nevét, akik nem vettek részt rajta, és kiigazította a listát azokkal, akik jelen voltak.

A CNSAS dekonspiráló dokumentuma szerint Mátrayt 1975 április 24-én Cîntăreţu Constantin őrnagy szervezte be a Szekuritáté ügynökei sorába. A Szekuritáté elemzéseiben rendszeresen szerepel a Temesvári Magyar Színházban tevékenykedő Costin Alexandru ügynökre való hivatkozás, a CNSAS többek között a Costin Alexandru által adott jelentések listáját is megemlíti a dokumentumban.

A Szekus blogon közöltek szerint az Oláh fedőnéven dolgozó Oberten Jánosnak a dekonspiráló dokumentum és a jelentései tanúsága szerint nem a befolyásolás, hanem az információszolgáltatás volt a tevékenységi köre. Obertent korábban 1956-os szerepléséért gyermekként bebörtönözték. Íróként bejáratos volt a magyar közösségekbe, a dosszié tanúsága szerint a temesvári magyar kulturális és egyházi élet megannyi területéről szállította az információkat; nem egyszer a tartótisztje megrendelésére. Beszámolt a Franyó Zoltán irodalmi körről, Tőkés László istentiszteleteiről, és a Thalia egyetemi színpad ügyeiről egyaránt. A CNSAS jelentése szerint beszervezéséről 1985 március 19-én Dănciulescu Ion alezredes készített feljegyzést.

A harmadik Dsida-estet 11 évvel később, az 1999-es reformáció ünnepére szervezték meg. „Az egykori diákok némelyike tanárként, kutatóként, vállalkozóként, vagy parlamenti képviselőként, de olyan is volt, aki várandós anyaként állt a templomi közönség elé” - írja Gazda. Erről az előadásról Oberten János immár a Krónika olvasóinak számolt be a napilap temesvári tudósítójaként. Az újságíró 2000-től már nem a Krónika munkatársa.