• „Virágot lopni nem bûn – például egy szál rózsát a parkból a kedvesünknek. De milyen ember, aki egy halott sírjáról képes elvinni a virágot?” – kesereg egy idõs asszony a marosvásárhelyi római katolikus temetõben. Mint elmondja: két nappal ezelõtt hozta ki hét éve elhunyt férje sírjára a cserepes virágot, s most, amikor gyertyát gyújtani jött, már nem találta ott. „Én csak sajnálni tudom azt a gazfickót, aki ettõl gazdagabbnak vagy boldogabbnak érzi magát” – vonja le a következtetést, hozzátéve: nem is a kidobott pénz miatt sajnálkozik, hanem a tolvajok gesztusa dühítõ. A 82 éves asszony hozzáteszi, ezelõtt két esztendõvel még hetente kijárt a temetõbe, de már egyre nehezebben tudja megmászni a Kálvária dombját. Megtörli szemét, gyertyát gyújt, halk imába kezd. „Október 31-én az uramhoz jövök, halottak napján meg a református temetõbe szoktam menni, a testvéreimhez” – zárja le a beszélgetést.
Bandák lopják a sírokról a virágot
Meggyalázott sírok,
kitiltott személyek
A város valamennyi temetõjében a virág- és koszorútolvajok okozzák a legnagyobb bosszúságot. A hat és fél hektáron elterülõ református temetõ gondnoka, Bende Sándor meséli, hogy az éjjeliõr már számos esetben találkozott bandába verõdött fiatal suhancokkal, akik éjszaka átugorják a kereskedelmi gimnázium bentlakása mögötti kerítést, és virágot lopni járnak a temetõbe. „Nagyon nehéz felvenni velük a harcot, hiszen mi csak egy õrt tudunk megfizetni, a fiatalok pedig csoportosan jönnek lopni, és mobiltelefonon értesítik egymást, ha vészhelyzetet észlelnek” – ismerteti a tolvajok technikáját Bende. Hozzáteszi, hogy olyan esettel is találkozott már, amikor a sírgondozásra érkezõ hozzátartozó egy másik sírról vette el a virágot. „Láttam, hogy fényes nappal az egyik sírról a másikra teszi át a virágot, odamentem és kitiltottam innen” – eleveníti fel a közelmúltban történt incidenst a gondnok. Bende Sándor egyébként még így is szerencsésnek tartja, hogy „csak” tolvajokkal van dolguk, a temetõgyalázók elkerülik a sírkertet. Ugyanezt állítja az önkormányzat tulajdonában lévõ temetõkért felelõs alpolgármester, Csegzi Sándor is.
A sírgyalázók viszont elõszeretettel látogatják az õrizet nélkül maradt kövesdombi ortodox zsidó temetõt. Az 1924-ben megnyitott sírkertben gyakoriak a sírkõdöntések és a horogkereszt-firkálási akciók.
A bolyaisok pozitív példája
A náci jelképek az év elején a Verii (egykori Széll Kálmán) utcai izraelita temetõ kerítésére is felkerültek. Az ifjakból álló csoport lebukása után az egyik tettes saját kezûleg vetett véget életének. Mivel a status quo ante hitközség tagjai is megfogyatkoztak, az idén már a polgármesteri hivatal segédkezett a temetõ megtisztításában. „A bolyais diákok is jelezték, hogy szívesen felvállalnák a Verii utcai zsidó temetõ rendben tartását. Mi a Bolyai Farkas Gimnázium és az egykori Református Kollégium közel ötven néhai tanárának sírját gondozzuk” – mondja Egyed Anna földrajz szakos tanár. A nyáron nyugdíjba vonult pedagógus fiatal kollégájának, Körtesi Sándornak szándékozik átadni a hagyományt. „Az Öregdiákok Baráti Társasága segítségével közel ötven sírhelyet sikerült feltérképeznünk, a legrégebbiek az 1700-as és 1800-as évekbõl származnak. Dósa Elektõl Kozma Béláig szinte minden néhai kollégista és bolyais tanár sírját megtisztítjuk, gondozzuk évente legalább négyszer, a szobrokról a mohát eltávolítjuk, halottak napján pedig virágot viszünk” – sorolja a fiatalok tevékenységét a bolyais tanárnõ, aki minden sírhoz két-két jelentkezõt osztott be. Egyed Anna szerint az iskola diákjai önként jelentkeznek a sírok gondozására. Olyan esetrõl is beszámol, amikor a három éve elballagott diák megkérte: ne bízza másra el tõle a sír gondozását. A bolyaisok nem feledkeztek meg a város egykori építõ polgármesterének, Bernády Györgynek a sírhelyérõl sem.
„Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha a hozzátartozók nem is élnek, a különbözõ civil szervezetek felvállalták a történelmi családok sírjainak a gondozását” – büszkélkedik Bende Sándor. Tudomása szerint a református temetõben alig találni gondozatlan sírhelyet. Az alapítványoknak, egyesületeknek, baráti társaságoknak sikerül aránylag jó állapotban tartani a temetõben felállított emlékmûveket is. Kitett magáért a Bolyai gimnázium asztalos mestere, Imre Ferenc is, aki hasznosítva Bandi Dezsõ faragómester jó tanácsait, felvállalta az elhunyt tanárok emlékére állított kopjafa restaurálását.