Bízom abban, hogy kormányzati pozícióink megmaradnak, hiszen így tudjuk a legmagasabb szinten befolyásolni a döntéseket. A kormányzatban dolgozó RMDSZ-es kollégáim hatalmas munkát végeztek azért, hogy a pénzügyi kereteket előkészítsék és elindítsák, és biztos vagyok benne, hogy a szakértelmükre, szemléletmódjukra szükség van a kormányban.

– Az uniós klímavédelmi elképzelések a deklarációk szintjén akár vonzóak is lehetnek. De nem érintik-e hátrányosan térségünket? Csak egy példa: különadót vethetnek ki a lakásokban használt kis gázkazánokra, ez pedig sok millió embert érinthet Romániában. Összességében jó nekünk az úgynevezett zöldegyezmény?

– Elismerve, hogy a klímavédelmi intézkedésekre szükség van, károsanyag-kibocsátásunkat csökkenteni kell, törekednünk kell a karbonsemlegességre, de nekünk nagyon sok fenntartásunk van a zöldegyezménnyel kapcsolatban, azért, mert Románia nincs a fejlettségnek azon a szintjén, mint a nyugati társadalmak. Ők bevezethetnek új technológiákat és átalakítják az egész energiamixüket, mert a helyzetük megengedi, de mi még nem tartunk ott. Például nálunk még sok helyen fával fűtenek, mert a gáz bevezetése nem jutott el nagyon sok településre, a gáz bevezetése a civilizációs szint emelését jelenti számukra, erről tehát nem lehet lemondani.

Egyértelmű, hogy sok észszerűtlen javaslat bekerült a tervek közé. Az Európai Néppárt alapvetően a polgárok és a vállalkozások érdekeit tartotta szem előtt, amikor kialakította az álláspontját, de az EP-többség többször is másként alakult. Én azokat a terveket szeretem, amelyek a realitásból indulnak ki, márpedig a kelet-európai realitás bizony gyakran különbözik a nyugatitól. Itt az emberek másfél-két évtizeddel ezelőtt azért álltak át az egyéni hőközpontokra, mert a szolgáltatók nem tudtak megújulni, hatékonyak és korszerűek lenni, a háztartások az átállással tulajdonképpen pénzt és energiát spóroltak. Nyilván hosszú távon ez nem életszerű, nem fenntartható, és nagyobb a környezeti kára is. De ezeket most betiltani vagy bírságolni kétszeres büntetést jelentene: egyszer kényszerből áttértek rá, vagyis befektettek, most pedig le kellene mondaniuk róla, szintén kényszerből, miközben sok esetben a befektetés megtérülése még nem történt meg.

A strukturális, sok embert érintő változásokat alaposan meg kell fontolni, és mindenképpen hosszabb idő kell a kivezetésre, és szorosan össze kell kapcsolódnia az épületek energiahatékonyságának javításával, mert az egy dolog, hogy mennyit szennyez egy egyéni hőközpont, de a rosszul szigetelt épületek, a hibás nyílászárók több energiát igényelnek, hiszen rengeteg hőt veszítenek. A korszerűsítést közösen kellene finanszírozza a tulajdonos és az állam, hiszen önerőből nem fog sikerülni. De az egyértelműen jó megoldás és kiindulópont, hogy az új építésű tömbházakba ne engedélyezzék egyéni hőközpontok felszerelését, hanem minden lépcsőháznak legyen egy közös hőközpontja az alagsorban. Ez már mindenütt így van Európában az új építésű tömbházak esetében.

– Mostanában egyre többet kezdenek foglalkozni Európa jövőjével, ami jó dolog, ha nem valamiféle fentről, az uniós vezetés szintjétől „ajánlott” vízióról van szó. Merre mozdul Európa?

– Az Európai Unió jelenleg próbálja újra meghatározni önmagát, nem indokolatlanul természetesen, hiszen az elmúlt években válságból válságba bukdácsolt, érdemes tehát értékelni és újratervezni. Ezért is indította útjára a Konferencia Európa jövőjéről című konzultációsorozatot. Hogy ennek mi lesz az eredménye, meglátjuk, de ha már lehetőség van rá, akkor el kell mondanunk a véleményeket.

Ebben a párbeszédben középpontba kell állítani a kisebbségi közösségek szerepét Európa jövőjében.

A FUEN-nel két konferenciát is szervezünk Európa jövőjéről 2022 elején, egyet a német–dán határvidéken, egyet pedig Erdélyben, ezeknek célja, hogy minél egységesebben és láthatóbban tudjuk felmutatni a kisebbségek igényeit. A múlt héten tanácskoztunk az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjában is a legfontosabb európai, kisebbség- és nyelvvédelmi szervezetekkel a közös fellépésről ebben a témában. Az általam múlt héten indított Mindset – erdélyi ügyeink európai szemmel konferenciasorozat is az erdélyi és az európai szempontok párbeszédét tűzte ki céljául európai politikusok meghívásával, erdélyi valóságunk bemutatásával.

Ez az első alkalom, amikor egy bizottsági dokumentumban szó van rólunk, az európai politika napirendjére emeltük a kisebbségi ügyet. Persze az, hogy az európai őshonos kisebbségek ügye jóval ismertebb, önmagában még nem siker, de meggyőződésem, hogy az irány jó, és ebben az ügyben csak következetesen, lépésről lépésre lehet haladni.

– Most éppen Lengyelország áll migrációs ostrom alatt. Mire számíthatunk ez ügyben az Uniótól, s mi Románia álláspontja az illegális bevándorlást illetően?

– Románia, mint minden tagállam, elutasítja az illegális migrációt. Nagyobb kérdés az, hogy mi van azokkal a migránsokkal, akik bekerülnek az Unióba. Nem csupán Lengyelországot éri egy migrációs ostrom, az Európai Unió egészét éri hibrid agresszió Fehéroroszország részéről. Az, hogy ez a migrációs fronton tudott megmutatkozni, annak tudható be, hogy az Európai Unió határozatlan és béna, amikor a külső határai védelméről van szó. Ezt ez a rezsim most kihasználja. Az EU ezt úgy kerülhetné el, ha a határvédelmet megerősítené, és felépítené a külső határokat védő eszközöket, segítene azoknak a tagállamoknak, köztük Magyarországnak, amelyek ezt teszik.