Elhivatottsággal pótolják a szülői szeretetet a dévai Szent Ferenc Alapítvány kastélyban működő székelyhídi gyermekotthonában

Tóth Andrea fogad a székelyhídi Gyermek Jézus Központ udvarán, ahol a nappali ellátórendszerben az iskolai oktatás után érkező, hátrányos helyzetű családok gyerekeivel együtt tanul az otthon 11 állandó lakója. A frissen fedett kastély új tetőzete kissé „korrigálja” a romos állapotban levő épület kinézetét, de ahogy betérünk a szépen felújított alagsorba, más világ fogad.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 2010-ben kapta meg 49 évre haszonbérleti szerződés keretében a Stubenberg-kastélyt a székelyhídi polgármesteri hivataltól. A történelmi család örökösei minden igazságszolgáltatási fórumon elveszítették visszaigénylési perüket, így a műemlék épület és kastélykert a magyar többségű – a közigazgatásilag hozzá tartozó falvakkal együtt több mint 11 ezer lakosú – Bihar megyei kisváros önkormányzatának tulajdonába került.

Az otthon vezetője körbevezet az épületben, amelyben korábban a Petőfi Sándor Gimnázium diákjai tanultak, de a magyar oktatási intézmény számára 2008-ban átadták az új ingatlant. A Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett dévai alapítvány az elmúlt évtizedben lakhatóvá tette a kastélyt: mindenekelőtt újrafedte, hogy megakadályozza a beázástól. A déli szárny felújított belső része, illetve a keleti szárny korszerűsített alagsora az új konyhával, ebédlővel és fürdőszobákkal kényelmes helyet biztosít az itt lakó gyerekek számára.

Mire a tágas ebédlőben helyet foglalunk, már véget ért a gyerekek ebédje, így a két szociális pedagógus és az önkéntes felszusszanhat, és a délutáni programra össz­pontosíthatnak. A szülő szólal meg bennem, amikor megkérdezem, hogyan tudnak ennyi gyerekkel boldogulni. Tóth Andrea nem szülő, de mint fogalmaz, sokszor megkérdezik tőle az anyukák is, hogyan bírnak ennyi gyermekkel, amikor nekik egy-kettővel is nehéz.

„Bennünket sokat segít a megfelelő képzés és a szakirodalom ismerete. Itt nem úgy működik, hogy a hétéves gyerekről tíz év múlva tudjuk meg, milyen a tizenhét évessel boldogulni. Minden korosztályból származó gyerek van nálunk” – magyarázza az otthon vezetője, aki a legfontosabb teendőnek a megfelelő kommunikációt tartja.

Az az elvük, hogy a gyerekekkel sokat kell beszélgetni, ez a gyereknevelés alapja. „Ülj le mellé, és hallgasd meg a gyereket, de közben ne a telefonod nyomkodd! Kérdezd meg, milyen napja volt: addig ülj ott, amíg el nem mondja” – magyarázza az intézményi gyereknevelésük ars poeticáját. Persze, ezzel együtt sem tudják a szülőt helyettesíteni, de nem is akarják.

A Szent Ferenc Alapítvány otthonaként szoros kapcsolatot ápolnak a helyi önkormányzat szociális ügyekért felelős munkatársával, illetve a megyei gyermekvédelmi igazgatóság illetékeseivel, akik havi rendszerességgel felkeresik a székelyhídi otthont is, hogy a helyszínen tájékozódjanak munkájukról. Andrea szerint jó a kapcsolat az állami szervekkel. Amikor az állami gyermekvédelmi ellátórendszerbe magyar anyanyelvű gyerek kerül, ma már értesítik az alapítvány közelben levő otthonát, és a hét év fölötti gyereket gondozásba adják. Bihar megyében Székelyhídon, Nagyváradon, Gálospetriben és Nagyszalontán működtet gyermekotthont a dévai alapítvány.

A romániai gyermekvédelmi törvények szigorodásával gyakran a polgármesteri hivatalok bejelentése nyomán szállnak ki a gyerekvédelmi hatóságok az érintett családokhoz, ahol leggyakoribb gond a verbális és a testi erőszak. Ami rendszerint élhetetlen körülményekkel és mélyszegénységgel társul.

A székelyhídi gyerekotthon munkatársait is felkérik családi ankétokra, az érmelléki város polgármesteri hivatalának munkatársával közösen kell dönteniük arról, mi legyen a családban bántalmazott gyerek sorsa. Erről a megyei gyermekvédelmet értesítik, amely elrendelheti a kiskorú azonnali kiemelését a számára veszélyt jelentő környezetből.

„Az alapítvány hálózatában működő gyerek­otthonok lakói elsősorban szociális árvák, azaz egyik vagy mindkét szülei élnek, de a gyermekvédelem megvonja tőlük a gyereknevelés jogát. Sok esetben alkoholista és agresszív szülő(k)ről van szó. A szülők később felügyelet mellett látogathatják a gyereket, de nem vihetik haza” – magyarázza a szociális pedagógus. Vannak esetek, amikor utólagos ankéttal a gyermekvédelem lehetővé teszi az újbóli „családegyesítést”.

Tóth Andrea szerint minden gyereknek megvan a külön története, amelyet csak úgy lehet megérteni, ha ismerjük a gyökereket, azaz a családi hátteret. Az otthonba került gyermekek többségét az otthoni körülményekhez képest összehasonlíthatatlanul jobb környezet fogadja, ahol a nevelők részéről törődést és szeretetet kapnak. A Gyermek Jézus Központ vezetője szerint az iskolában is figyelemmel követik tanulóik sorsát. Megtörtént, hogy az osztályban egy-két diák csúfolta az otthon bentlakóit, szemükre vetve, hogy nincsenek szüleik. Ilyenkor elbeszélgettek az osztályfőnökkel és az érintett diákokkal, illetve a gyerekeket szüleikkel együtt meghívták a gyerekotthonba, hogy jobban megismerjék egymást. Ez a módszer hatásosnak bizonyul a felmerülő problémák kezelése terén.

Természetesen a gyerekekkel együtt lakó nevelők élete nem könnyű. A főiskolai, egyetemi végzettséget megkövetelő nevelői állás az alapítványnál nincs „túlfizetve”. Tóth Andrea szerint ezt egyszerű munkahelyként nem is lehet vállalni: ez szolgálat. „Aki nem így fogja fel, annak nem a Szent Ferenc Alapítványnál van a helye” – fogalmaz a székelyhídi otthon vezetője. A nevelői állásokra nem könnyű elhivatott embereket találni.

Andrea 6 éve szolgál az alapítvány kötelékében: mikor eldöntötte, hogy otthagyja magyarországi karrierjét, és áttelepült Erdélybe gyerekotthoni szolgálatra, korábbi fizetésének az egynyolcadát kereste.

A német-angol szakos nyelvész közben elvégezte a szociális pedagógiát is, hogy alkalmazottja lehessen az alapítványnak. A váltás azért sem volt könnyű, mert magyarországi szülei és baráti köre elfogadhatatlannak tartotta döntését.

A székelyföldi otthonokból egy éve Székelyhídra került Andrea úgy fogalmaz, ő hívő ember, ahogyan az alapítvány munkatársainak a többsége is. „Aki ide elszegődik, az nagyon alapos személyiségfejlődésen megy keresztül. Megváltozik az értékrendje és az élethez való hozzáállása. Én elhivatottságot éreztem erre, ezért döntöttem úgy, hogy magyarországiként áttelepszem Erdélybe” – beszél életének elmúlt másfél évtizedét meghatározó döntéséről.

A beszélgetésnek hamarosan vége szakad, mert a gyerekcsapat Andrea vezetésével kerti munkára készül, a tágas telken gyümölcsös és zöldséges is van. A gyerekeket nem csak a konyhában sürgölődni és a szobájukat rendben tartani tanítják meg, hanem a ház körüli teendőket is elsajátítják. Mint a normális családokban nevelkedő gyerekek.