Eleve kudarcra van ítélve az újévi fogadalmak nagy része? A siker titkáról, az újrakezdésről pszichológust faggattunk

„Ilyenkor, év elején nagy a lendület, és az évkezdettől az új lehetőségeket, a jobbat, a szebbet reméljük. Ezzel az egyetlen gond csak az: ahelyett, hogy magunkba, a saját belső terünkbe irányítanánk a fókuszt, kifelé tekintünk, abban bízunk, hogy valami külső körülmény – lásd évkezdet – hatására most sikerülni fog mindaz, ami a mögöttünk álló évben nem jött össze” – fogalmazta meg Gujdár Gabriella aradi pszichológus, amikor az újévi fogadalmakról, azok sikerének és kudarcának miértjeiről faggattuk.

Mint fogalmazott, a lendület hasznos lehet az indulásnál, de többnyire gyorsan kifullad, ha nem tudjuk tovább táplálni, megindulhatunk padlógázzal, de nem vezethetünk több száz kilométeren át ugyanígy. „Ha most megkérdezném, hogy milyen újévi fogadalmat tettek 2023-ra és megkérném, hogy hasonlítsák össze az előző évek újévi fogadalmaival, lenne átfedés? Amennyiben igennel válaszoltak, azt jelenti, hogy évről-évre ugyanazon gondolati, viselkedési és cselekvési mintázatok szerint jártak el, amelyek nem vitték sikerre fogadalmaikat” – mutatott rá az általános jelenségre a szakember, hangsúlyozva,

ahhoz, hogy eredményesek legyünk fenntartható tervre, elköteleződésre, következetességre és türelemre van szükség.

Aláhúzta: először is fontos, hogy a fogadalmat tevő meghatározza a célját, és ennek a célnak egy bizonyos időtartamon belül reálisan kivitelezhetőnek kell lennie. Emellett részletesen meg kell tervezni az odavezető utat is.

„Álmodhatok én arról, hogy az év végéig összehozom életem első 1 millió dollárját, de erre nem túl nagy az esély, ha jelenleg egy átlagos munkahelyen dolgozom alkalmazottként. Viszont az már kivitelezhető cél lehet, hogy fél éven belül megpályázok egy jobban fizető pozíciót a cégen belül, vagy egy nagyobb jövedelmet kínáló munkahelyet keresek” – ecsetelte a pszichológus.

Hangsúlyozta: kicsi lépésekkel, de következetesen érdemes haladni a célkitűzés megvalósítása felé, és naponta kell ezért tenni. „És itt nem kell nagy vagy fárasztó dolgokra gondolni. Ha például szeretném behozni a rendszeres testmozgást az életembe, vagy akár fogyni szeretnék, valószínűleg nem egyből a legnehezebb edzésforma lesz a befutó, hanem az, ha naponta 10–15 percet mozgok, sétálok, esetleg lemondok az autóról, és gyalog megyek be a munkahelyemre. Aztán, ha ez rutinná vált, magasabbra emelem a lécet” – tanácsolta Gujdár Gabriella, aki szerint

a napi rendszeresség azért lényeges, mert ezáltal új idegpályákat hozunk létre az agyunkban, amelyek idővel új szokások és rutinok kialakulását eredményezik az életünkben. A testmozgás pedig alkalmi tevékenységből életmóddá válik.

„Ahhoz viszont, hogy megtörténjen az átkapcsolás, időre van szükség. Egy új szokás kialakulásához, beépüléséhez legkevesebb három hónap szükséges. Az is fontos, hogy jókedvvel, örömmel és kreatívan álljunk a dolgokhoz” – fogalmazta meg a pszichológus.

De mit tegyen az, aki elbizonytalanodik? – szegeztük neki az újabb kérdést a szakembernek. „Amikor elveszítjük a motivációnkat, érdemes visszamenni a legelső miérthez, újra meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért is vágtunk ebbe bele, mit szeretnénk elérni, hová akarunk eljutni” – válaszolta. Mint részletezte, nagyon eredményes, ha a legapróbb részletekbe menően képesek vagyunk vizualizálni magunk előtt a vágyott eredményt, látni és érezni, mintha már megtörtént volna.

Kutatások bizonyítják ugyanis, hogy az agyunk szinte ugyanúgy válaszol a fejben megalkotott tapasztalásra, mintha az megtörtént volna.

„Tehát, ha sikerül részletesen megrajzolnom magam előtt és beleképzelnem magam egy élethelyzetbe vagy állapotba, az agyam úgy válaszol rá, mintha megtörtént volna. Egy pozitív életkép, amelyben sikeresnek látom magam, elértem a célom, úgy nézek ki, ahogy szeretnék, vagy megkaptam a vágyott fizetésemelést, esetleg rám talált a szerelem, ellazítja az idegrendszert és további pozitív fiziológiai változásokat idéz elő, megváltoztatva a test energiaszintjét. A hangsúly azon van, hogy ne csak egy általános képet lássak magam előtt, hanem egy részleteiben kidolgozott képet, amelyik szinte életre kel” – vallja Gujdár Gabriella.

És mi van, ha valaki már az elején kudarcot vallott, hiába az elhatározás, a fogadalmat tevő mégis rágyújtott, nem ment el edzésre, nem tudta tartani a vágyott életmódot? „Itt egy pillanatra megállnék, hiszen mi is a kudarc? A nyugati társadalom már kisgyerekkorunk óta arra tanít bennünket, hogy kudarcként éljük meg, ha valami, amibe belevágunk, nem sikerül elsőre. Azt is elég korán megértjük, ahhoz, hogy sikeresnek mondhassuk magunkat, meg kell felelnünk az aktuális standardoknak és trendeknek, kinézetben, gondolkodásban, cselekedetben és életvitelben egyaránt. Sajnos emiatt nagyon sok ember kerül a kiégés és depresszió peremére.

– jelentette ki a pszichológus.

Hangsúlyozta: először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi számunkra a kudarc, milyen helyzeteket, gondolatokat, érzéseket, emberi kapcsolatokat társítunk hozzá. Nagyon fontos megvizsgálni, hogy milyen belső monológot futtatunk a kudarc mentén, milyen szavakat, megfogalmazásokat használunk és azok, milyen érzéseket váltanak ki bennünk.

– mondta, aláhúzva, ez utóbbi megfogalmazást ugyanis nem a szégyenteljes megsemmisülés követi, hanem egy lehetőség arra, hogy újra megpróbáljuk.

„A kudarctól való félelem olyan nyomást gyakorol az ember idegrendszerére, amely bizonyos helyzetekben, rövidtávon motiváló lehet, a legtöbb esetben és hosszú távon viszont nagyon káros hatású, hiszen stressz hatására szervezetünkben megindul a kortizol (stresszhormon) termelés. Az újrakezdéshez gondolati és érzelmi szinten meg kell engednem magamnak azt az érzést, hogy a próbálkozásom nem biztos, hogy elsőre sikerül vagy nem biztos, hogy pont úgy alakul, ahogy elterveztem, de mindig van újabb lehetőség. Megtorpanhatok, elfáradhatok, de újrakezdhetem. Ha elakadtál, kérdezd meg magadtól: ki mondja, hogy nem próbálhatom meg újra? Ki mondja, hogy ha elsőre vagy másodszorra nem sikerült, harmadszorra sem fog?” – biztat mindenkit Gujdár Gabriella.

„Azt hiszem, mindenkinek más a sikerreceptje, de ami talán a sikertörténetek egyik közös vonása, az a kitartó és következetes munka” – fogalmazta meg, amikor arról kérdeztük, hogy az ő megfogalmazásában mi lehet a siker titka. Mint rámutatott: a legtöbb sikeres embert akkor ismeri meg a nagyközönség, amikor már rivaldafényben van, amikor beszélnek róla, amikor elérte a célját, alkotott valami kiválót, és emiatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni, arról a – sokszor évtizedeken át végzett – kitartó munkáról, ami őt idáig elvezette.

„Nincs ez másképp a mindennapi sikertörténetek esetében sem. Persze, előfordul, hogy időnként jól alakulnak a körülmények, és jó a csillagállás, de az esetek többségében – bármilyen közhelyesen hangzik is –, a sikerért meg kell dolgozni. Ugyanakkor, mivel legtöbbünk élete szokásokra épül, az egészséges szokások könnyebbé tehetik a sikerhez vezető utat” – összegzett Gujdár Gabriella.

Tippek év eleji fogadkozóknak: „egészséges tányérunk” fele zöldségekből, gyümölcsökből álljon a dietetikus szerint