A meghívottak köszöntése során Szomor Abigél egyetemi lelkész üdvözölte az egyházi, társadalmi, politikai élet megjelent képviselőit, a felsőoktatási testvérintézményektől érkezett vendégeket, nem utolsósorban pedig a hallgatókat és hozzátartozóikat, az oktatókat és érdeklődőket.

Az egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány (PUPA) elnöke, Tőkés László EP- képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke széles történelmi és társadalmi merítésű köszöntőbeszédében mintegy állóképét festette meg annak a jelennek, amibe az elmúlt három évtizednyi küszködés, tervezgetés, építkezés nyomán jutottunk – különös tekintettel anyanyelvű oktatásunk mostani állapotára, helyzetére, nem hallgatva el a főként külső okokra vezethető kudarcokat sem.

Ezért idézzük lépten-nyomon Reményik Sándor bizonyságtevő versének sorait: Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát! Mi is ezt az erdélyi korparancsot teljesítettük, amikor annak idején megalapítottuk a PKE-t, majd az EMTE-t, azaz egyházi hátterű erdélyi magánegyetemeinket.”

Az EMNT által Marosvásárhelyen tartott múlt hónapi rangos szakmai konferencián viszont az hangzott el, hogy „harminc év alatt az erdélyi magyarság nem tudott egységes oktatási stratégiát kialakítani”. A váláságból válságba bukdácsoló román állami oktatás kedvezőtlen körülményeinek kényszerzubbonyában az erdélyi magyar oktatásügy is a puszta túlélés szintjén stagnál – állapította meg a közlemény szerint Tőkés László. „Politikai érdekképviseletünk nem mindig állt a helyzet magaslatán, ezen a téren sem” – mutatott rá, méltatva ugyanakkor az anyaország sokéves, folyamatos támogatását.

Számos aktuálpolitikai sérelmünkre is kitérve – az ártatlan székely ifjak bebörtönzésétől az úzvölgyi temetőgyalázásig, a magyar nyelv használatának korlátozásától és büntetésétől az antidemokratikus túlközpontosításig –, amelyek sajnos nemzetközi szinten sem érik el a hatalmasok ingerküszöbét, a püspök megfogalmazta a demográfiai mutatók miatti aggodalmait is.

„Az európai integrációval, illetve a határok átjárhatóságával sajnos együtt jár az a fajta mobilitás, amely az agyelszívást, fiaink és leányaink elvándorlását is megkönnyíti. Szülőföldünkön való megmaradásunk előfeltétele, hogy egyetemeinken sikerüljön itthon maradó saját értelmiségünk kinevelése” – vélte Tőkés László, aki köszöntőbeszédét így zárta: „Fiatal Testvéreim! Legyetek sikeresek és boldogok! És arra kérlek titeket, ne hagyjátok itt szüleiteket, testvéreiteket, barátaitokat, falvainkat és városainkat! Ne hagyjátok itt Erdélyországot, szűkebb régiónkat, a Partiumot!”