– idézte fel az akkori állapotokat a szenátusi elnök.

Elmondta, letettek egy javaslatot az egyetem szenátusának az asztalára abban a reményben, hogy magyar tagozatot hozhatnak létre négy mérnöki szakkal. Az akkori tanügyminiszter jóváhagyott 1000 államilag finanszírozott helyet, ennek csupán az volt a feltétele, hogy az egyetem szenátusa kérje, ami mai napig nem történt meg. Így született az ötlet, hogy az induló Sapientia egyetem keretében próbálják meg ezeket létrehozni.

A Deus Providebit Tanulmányi Ház segítségével sikerült valóra váltani az elképzelést, de az volt a feltétel, hogy a mérnöki szakok mellé a szociálpedagógiát is vegyék fel a listára. A bizottság engedélyezte az öt szakot, így indulhatott el az egyetem marosvásárhelyi kara.

– idézte fel Dávid László.

Kása Zoltán rektori tanácsos felidézte, hogy a 2000-es évek elején a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese volt, de a Sapientia egyetem közösségében is jól érezte magát. Elmesélt egy történetet, amely ezt a kettős állapotot tükrözi. A rádióban hallott egy magyarországi futballbíróról, akinek a két fia különböző csapatban játszott.

„Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az apa mit csinálhat, amikor a két csapat egymás ellen játszik. Elképzelésem szerint ilyenkor nem érdekli, hogy melyik csapat győz, neki az a fontos, hogy mindkét fia jól játsszon” – mondta Kása Zoltán, akinek egy szebb befejezésre hívták fel a figyelmét: a bíró álma, hogy a két fiú együtt játsszon a nemzeti csapatban.

Tonk Márton a kezdeti elképzeléseket is megemlítette, amikor az volt a szándék, hogy a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem integrálódik a hálózatba. A Sapientia Alapítvány révén közös tervezési, stratégiai „kényszerben” van a két intézmény. Közös költségvetés, közös szakpolitikai, oktatáspolitikai elvek mentén működnek.

„A Sapientia EMTE olyan képzésű palettát kíván kifejleszteni, amellyel hozzáad valamit a már létező magyar nyelvű felsőoktatási palettához” – mondta a Sapientia EMTE rektora.

A kerekasztal-beszélgetésen a szakok akkreditációja is szóba került. „Ki kellett építeni a megfelelő oktatói gárdát, amellyel lehet akkreditálni a szakokat. Mi azon igyekeztünk, hogy minden feltételnek megfeleljünk, és felemelt fejjel lehessen akkreditálni a szakokat” – mondta összegzésként Dávid László.