Egy csésze fekete mellett a magány leküzdéséről a brassói közösségi kávéházban

A nyár végén közösségi kávéház indult útjára a brassói BIT központban. Az RMDSZ Brassó megyei szervezete által rendezett eseményen az odalátogatók egy kávé vagy tea mellett megoszthatják egymással a magánnyal kapcsolatos nehézségeiket, tapasztalataikat. Az esemény házigazdáját, Friedl Beatrix pszichológust, pszichoterapeutát arról kérdeztük, miért van szükség arra, hogy ezekről az érzésekről problémákról közösségben beszéljünk.

A foglalkozások kezdeményezője a Krónikának elmondta, hogy Kirsch Gábor Brassó megyei RMDSZ-elnök felkérésére vállalta a kávéház vezetését. Hozzátette, fontosnak tartják a kávéházi beszélgetéseket, ugyanis a járvány két éve alatt az időseket nagymértékben fenyegette az elmagányosodás veszélye. Sokan már a pandémia előtt is egyedül voltak, azonban az elmúlt két évben egyre többen szembesültek azzal, hogy a külföldön élő gyermekeik, unokáik az országhatárokon túl ragadtak, ezáltal még inkább eluralkodott rajtuk az elhagyatottság érzése. Ezt pedig tovább erősítette a halál gondolata és annak közelsége is.

Ez akkor a legjobb és legeredményesebb, ha közösségben történik, ahol a tagok számíthatnak egymásra” – mondta a szakember.

A közösségi kávéház különlegessége, hogy nem csupán az idősek előtt nyitott, hanem a fiatalabb generációt is meg kívánja szólítani. A terapeuta úgy látja, hogy az aktívan dolgozó fiatalok nincsenek ahhoz szokva, hogy a magányról és egyéb nehézségeikről beszéljenek, ugyanis az emberek többsége nem tanulta meg, hogyan kommunikáljon a hasonló életérzésekről

– hangsúlyozta Friedl Beatrix.

A pszichiáter arra is kitért, hogy a jövőben egy egész eseménysorozatot terveznek a kávéházi beszélgetésekből. Az elgondolás szerint egyszer egy hónapban az időseket és egy alkalommal az aktívan dolgozó fiatalokat várják az eseményekre. Hozzátette, azért döntöttek úgy, hogy két csoportot indítanak, mert eltérőek az érdeklődési körök, az élmények és tapasztalatok. A közösségi kávéház foglalkozásain bárki részt vehet, nincs előzetes regisztrációhoz kötve a részvétel – jegyezte meg.

Első alkalommal az egyedülléthez kapcsolódó témák voltak terítéken, beszéltek például arról, hogy mi megy végbe az emberi lélekben, ha magányos.

Csoportos és egyéni játékokkal járták körül azokat a helyzeteket, amikor a depresszió, szorongás jeleit észlelik a résztvevők magukon, és együtt próbáltak megoldásokat találni a helyzetekre, közösen beszélték meg a lépéseket.

A szakember azt is elmondta, hogy a pandémia ideje alatt a pszichiátrián különösen érződtek a pácienseken a koronavírus lelki hatásai. Az emberek fokozottan elhidegültek egymástól, már elszoktak attól, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, főleg érzelmileg. Alapjaiban megváltoztak a társas kapcsolatok, ezért is tartja elengedhetetlennek, hogy visszakerüljünk oda, ahol a járvány előtt voltunk, ami habár nem volt tökéletes azelőtt sem, de mindenképp szorosabb kötelék volt a közösség tagjai között. „Egy szintén a pszichiátrián dolgozó kollégámmal beszéltünk arról, hogy az emberek az utóbbi években megváltoztak. Mely részben a rengeteg nyomásnak köszönhető, illetve a folyamatosan mediatizált haláleseteknek” – magyarázta a pszichoterapeuta.

Hozzátette, habár a média fontos szerepet játszik abban, hogy tájékoztasson, mi történik körülöttünk vagy a nagyvilágban, sok esetben eltúlozta a helyzetet, átesett a ló túloldalára, és a médiafogyasztókban eluralkodott a félelem.

Habár most már megtanultunk élni a vírussal, mégis amikor egy közösségben kiderül, hogy valaki megfertőződött, megijednek az emberek, még mindig ott van a gondolat, hogy mi történik, ha intenzív osztályra kerül vagy meghal. Az ehhez hasonló esetekből is látszik, hogy mély nyomokat hagyott a koronavírus mindannyiunkban – részletezte a pszichológus.

Friedl Beatrix rámutatott, Brassó nem tekinthető a klasszikus értelemben vett nagyvárosnak, és a magyarok mindössze kis közösséget alkotnak, ettől függetlenül az emberek óhatatlanul is eltávolodnak egymástól. Számos közösségi projekt esetében látja, hogy átalakultak a társas, közösségi kapcsolatok. „Míg tíz évvel ezelőtt, amikor én voltam fiatal, az emberek megálltak az utcán pár percre, hogy szót váltsanak egymással, most ez ritkán fordul elő, mindenki siet a dolgára. Ezt azonban nem írnám feltétlenül a járvány számlájára, hanem inkább arra, hogy felgyorsult a világ, mindenki rohan” – mutatott rá a szakember. Hozzátette, sok mindent megoldana, és jobban működnének a dolgok, ha az emberek bíznának magukban és egymásban, mert akkor sokkal jobban tudnának kapcsolódni egymáshoz, a közösséghez.

Megjegyezte, ez nemcsak magányos emberekre vonatkozik, hanem általánosan tapasztalható jelenség, hogy ha az ember meg van elégedve magával és azzal, amit csinál, akkor nem lesz irigy a másikra.

Ez pedig egy őszinte kapcsolódást eredményez, amely feltételezi, hogy ha két órát valaki leül egy ismerőssel kávézni, akkor ott van százszázalékosan, és nem arra gondol, hogy milyen jó a másiknak, hogy milyen jól összejött számára az élet.

„Bízom abban, hogy jól végzem a dolgomat, akkor következőkor többen jönnek el, mert az emberek továbbadják a kávéház hírét. Lehet, hogy éppen az a bácsi vagy néni, akinek nincs bátorsága részt venni a kávéházi foglalkozásokon, az információ eljut hozzá, és ellátogat ide. Ha nem is nyílik meg rögtön, más emberek történetei támpontot és segítséget nyújthatnak számára. Lényeges az, hogy megértsük, azért vagyunk, hogy segítsünk egymáson, és saját lelki egyensúlyunkkal is foglalkozzunk” – mutatott rá a szakember. Hozzátette, nem számít, ha kis lépésekben haladnak, kulcsfontosságú, hogy elinduljanak a változás és változtatás útján.