Fotó: Facebook
Ivan Patzaichin mindig is lipovánnak tartotta magát, nemcsak visszatért a Duna-deltába, hanem ott is élt – állapította meg lapunknak a vasárnap elhunyt kenuslegendáról Kósa András László, aki jól ismerte a kiváló sportembert. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója felidézte a négyszeres olimpiai bajnok barátságát a szintén világhírű magyar versenytárssal, Wichmann Tamással, továbbá a romániai sportélet egyik legnagyobb alakjának a természet és az emberek iránti szeretetéről is beszélt.
2021. szeptember 08., 20:492021. szeptember 08., 20:49
2021. szeptember 09., 08:412021. szeptember 09., 08:41
– Közeli kapcsolatban volt a 71 évesen elhunyt, négyszeres olimpiai bajnok Ivan Patzaichinnal. Hogyan alakult ki ez a jó viszony?
– Intézetigazgatói felkészülésem során tudatosan törekedtem arra, hogy a klasszikus kulturális diplomácia határait kitolva sportdiplomáciai, illetve gasztrokulturális eseményekre is fókuszáljak. Ivan Patzaichinnal ugyan még nem találkoztam, de erdélyiként természetesen ismertem sporteredményeit, sztárként volt jelen a romániai sportéletben. A kiváló magyar kenust, Wichmann Tamást ismertem már, hiszen jártunk ki evezni a Dunára, de a Kazinczy utcai kocsmájában is megfordultunk Budapesten.
Kettejük sportvetélkedése és barátsága közismert volt, így adta magát, hogy ők lehetnek az egyik vonal, amin el tudok majd indulni. Az Ivan nevével fémjelzett Rowmania fesztiválnak a bukaresti Magyar Kulturális Intézet a kezdetektől partnere volt, így 2013 nyarának végén egy fotókiállítást, a Duna – Nyitott könyv címűt Tulceára vittük. Ott először találkoztunk személyesen. Akkor egy egész estét átbeszélgettünk, s attól kezdve mondhatni rendszeresen összefutottunk, nemcsak Tulceán, hanem Bukarestben is. A maga csendes szerénységével számomra elképesztő figyelmet szentelt arra, amit csinálunk az intézetben.
– Milyen ember volt?
– Csendes, szerény, figyelmes. Nagyon fontosnak tartotta a Wichmann Tamással való barátságát, az elmúlt majdnem egy évtizedben sokszor találkoztak úgy, hogy én is jelen voltam. Alig beszéltek egymással, a csendből is megértették a másikat. Ugyanakkor mindketten rendkívüli figyelmet szenteltek annak, amit csinálok. Sokszor bátorítottak, biztattak, nekem ez nagyon fontos volt.
– Mesélne egy kicsit részletesebben Patzaichin és Wichmann barátságáról?
– Sokat írtak már erről, s bízom benne, hogy sokáig megmarad a közös emlékezetben ez a barátság. Azt gondolom, tennünk kell azért, hogy ez része legyen a román–magyar emlékezettörténetnek. Én most csak a legutolsót mesélném el, hiszen vasárnap Tulceán épp ez jött elő elsőként, amikor érkezett a megdöbbentő hír. 2019 késő őszén Tamás már betegen eljött az Ivan hetvenedik születésnapjára szervezett eseményre. Ismét ő volt a meglepetésvendég.
Amikor felhívtam Ivánt a lesújtó hírrel, akkor csak annyit tudott mondani: tudom már, hogy az a simogatás november végén a búcsú volt…
– Volt más kapcsolata is Ivan Patzaichinnak az erdélyi magyarokkal, Magyarországgal?
– Ivan mindig úgy tekintett az evezésre, a Dunára, mint a nagybetűs életre. E köré épült minden, amit csinált sportpályafutását követően is. A Rowmanián szervezett programokban mindig voltak magyarok is. S nemcsak az intézetünk szervezésében. Sok magyar evezett végig évente a Duna forrásától a deltáig. A túra vége mindig a Rowmaniához volt kötve. A triatlonversenyeken, amelyre szintén a Rowmania rendezvény környékén került sor, mindig jelen volt. A fiatalon elhunyt Klósz Pétert, a Romániai Triatlon Szövetség elnökét szintén barátjának tekintette. Ugyanakkor a Patzaikin márkanéven futó tevékenységében egy erdélyi magyar divattervező, Oláh Gyárfás volt a partnere.
Egy éve, a tokiói olimpia égisze alatt a Romanian Design Week keretében a magyar olimpiai formaruhaverseny három döntősének kollekcióját mutattuk be. Ott is jelen volt, méltatta a magyar dizájnt. De ismerte az összes magyar evezőst. Két éve a magyar vízisportok legsikeresebb versenyzői című kiállítást vittük a Rowmániára, Ivan pedig csak sorolta a magyar bajnokokat. Nemcsak azokat ismerte személyesen, akikkel közösen versenyzett, hanem az őket követő generációt is.
– Említette, hogy a hétvégén épp Tulceán járt. Közismert Patzaichin ragaszkodása a deltai, lipován származásához. Milyen az a közeg, ahonnan ő útjára indult?
– Igen, vasárnap reggel éppen installáltuk az idei kiállításunkat, a Gőzhajóval Bécstől Konstantinápolyig címűt, amikor érkezett a szörnyű hír. Természetesen a Rowmania minden további eseményét lemondták a szervezők, akikkel néhány órát eltöltöttünk együtt Ivánra emlékezve. A kiállítás megtekinthető, de az ünnepélyes megnyitó a körülmények miatt elmaradt. Egyetlen rövid megemlékezés volt vasárnap este, melyen első alkalommal csendült fel a jurilovcai asszonykórus és a Subcarpați együttes közösen készült dala. Teodor Frolu, az Ivan mögött álló szervezőcsapat vezetője a színpadon elmondta, hogy ez immár egyféle himnusz lesz, amivel mindig emlékezni fognak Ivánra, a fesztivál pedig mostantól Ivan Patzaichin Fesztiválként folytatódik. A dal a lipován népzenére épül. Ivan mindig is lipovánnak tartotta magát, nemcsak visszatért a deltába, hanem ott is élt. Sokat mesélt arról a társadalomról, amelybe beleszületett, és amelynek lételeme volt a természettel való együttélés, annak természetes törvényei. Szerette a természetet, szerette az embereket és szerette a zenét…
„Társ volt, aki bölcsebb emberré tett”
Amellett, hogy számos világversenyen ellenfelek voltak, Patzaichin jó barátságot ápolt a magyar kenuslegendával, a kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, kétszer olimpiai második Wichmann Tamással. „Nem voltunk nagyon beszédesek, de emlékszem, már a hetvenes években volt szerencsém vendégül látni, amikor az edzőjével átutazóban voltak Budapesten. Más alkalmakkor a versenyeken találkoztunk. Mindig nagy tudású versenyzőnek tartottam, egyesben, párosban, hosszú távon is győzni tudott” – emlékezett vissza a Krónikának 2016-ban Kolozsvárt adott interjúban Wichmann Tamás Ivan Patzaichinra. A román sportoló Wichmann 2020 februárjában bekövetkezett halálakor megrendítő üzenetben búcsúzott barátjától, felidézve: örökre szóló barátság kötötte a természet erejével megáldott Wichmann Tamáshoz. „Olyan versenytársam volt, aki értékesebb sportolóvá tett, de főleg olyan társ volt, aki bölcsebb emberré tett. Nyugodjék békében!” – írta Patzaichin. (R. Sz.)
Egy jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaságban zsoldosként tevékenykedő, korábban a francia idegenlégióban is megfordult jelölt is elindul a parlamenti választáson Szeben megyében.
Több mint 90 százalékban elkészült az első kolozsvári úgynevezett P+R parkoló, mely naponta 800 gépkocsit vonhat ki a belvárosi forgalomból.
Hétvégén kezdődik az őszi szünidő, minden diák és óvodás vakációzik egy bő hétig.
A Calea Neamului (Nemzet útja) és a Frăţia Ortodoxă (Ortodox testvériség) egyesületek szombaton megemlékezést tartanak az úzvölgyi katonatemetőben a román hadsereg napja alkalmából.
Elfogadta a helyiérdekű vasút (HÉV) megvalósíthatósági tanulmányát keddi ülésén a kolozsvári képviselő-testület. A városi tanácsosok hidrogéngyártó és -töltő állomás létrehozásáról is döntöttek.
Bár a parkolóhelyek száma tekintetében Kolozsvár nincs az éllovasok között, bevétel szempontjából „dobogós” a kincses város Romániában. A tavalyi adatokat országos szinten összesítő elemzés parkolóhelyes toplistáiban számos erdélyi város helyet kap.
Nem kezdhették meg az Európa legnagyobb napelemparkjaként beharangozott fotovoltaikus park építését az Arad megyei Ottlaka és Nagypél területén, mert a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) a bíróságon támadta meg a környezetvédelmi engedélyt.
Belső vizsgálatot rendeltek el a kolozsvári gyerekgyógyászaton, és a szülők feljelentést tettek, miután életét vesztette egy négy hónapos tasnádi kisfiú, akit súlyos szívbetegsége miatt sürgősen meg kellett volna műteni.
Bennégett egy nő kedden mérai otthonában, amelyben tűz pusztított; egy 18 éves lány pedig égési sérüléseket szenvedett az arcán.
Az aradi börtön egyik elítéltjét hétfő délután megölte a cellatársa.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!