Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arra hívta fel a figyelmet, hogy több mint 50 gyülekezetnek nincs lelkipásztora, és ezek több mint fele nem is lenne képes eltartani egy lelkészt, így nagy szükség van az idős papok szolgálatára. A Romániai Református Egyház zsinata elfogadta a javaslatot. Eszerint „az állami törvényeknek megfelelően 65 éves korban lehet kérni a nyugdíjazást, de mivel minden szolgálattevőre szükség van, aki képes a további munkára, 70 éves koráig maradhat a gyülekezetben” – idézte a döntést az egyházkerület sajtóosztálya.

A beszámoló szerint a másik fontos téma a nagyvárosi szórványgyülekezetek kérdése volt, mely két évvel ezelőtt is terítékre került. Most a generális vizitációk tapasztalata alapján olyan rendszert alkottak meg, amely egyszerre figyel oda a több lelkipásztort igénylő nagyvárosi gyülekezetekre és a lassan elnéptelenedő falvakra. A jogszabály-változtatás értelmében

mutatott rá Kató Béla püspök. A másik lehetőség a nagyvárosi gyülekezeteket segíti, melyek kis gyülekezetek társai lehetnek, annak lelkészét foglalkoztathatják. A püspök úgy véli, a nagyvárosi gyülekezetekben duplázni kellene a szolgálattevőket, de nincs annyi lelkész, hogy minden helyet lefedjenek.

Miközben a gyülekezetek szintjén lelkészhiány van, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben az elmúlt években nőtt a lelkészi hivatást választó fiatalok száma. „Ha négy-öt évvel ezelőtti adatokkal vetjük össze, akkor 130–135 körül volt, tavaly és idén pedig 160–170 között van a diáklétszámunk” – nyilatkozta a Krónikának Kállay Dezső rektor. Az évszázados múltú intézetben református, unitárius és evangélikus lelkészeket is képeznek, és felekezetenként változnak az arányok, akárcsak a két református egyházkerület szintjén.

A teológiai oktatás átszervezéséről Kállay Dezső elmondta, az intézet olvasatában ez a lelkészképzés megerősítéséről szól. 

Gondolok itt az ünnepnapi, hétköznapi, bűnbánati istentiszteletek megtartására, de a katekézis különböző formáit is helyben begyakorolják. Ez nem egy osztálytermi oktatási forma, nekik ezt egy bizonyos korosztályú csoporttal kell folytatni a gyülekezetben” – részletezte a módosítás lényegét a rektor.

Elmondta, az intézetben erre a képzési formára úgy tekintenek, mint amit az új felsőoktatási törvény is előír. „És amiben lehetőséget is látunk arra, hogy diákjaink megfelelő képessége, hozzáállása, gyakorlata nagyobb legyen, amikor elvégzik majd a teológiai éveket.

– hangsúlyozta az illetékes.

A most bevezetett, a teológia elvégzése utáni segédlelkészi szolgálatról Kállay Dezső kifejtette: az intézet diákjainak arra kell törekedniük, hogy ne csak elméleti tudásuk legyen, hanem a gyakorlatban is próbálják azt ki. A végzést követő év arról szól, hogy a végzős a teológia joghatósága alól átkerül az egyházéba. És a zsinat úgy értékeli, szükség van egy esztendőre, amikor a helyi lelkész irányítása, megfelelő eligazítás és szakértelem mellett a végzős a hétköznapi gyakorlatban annyira otthonos legyen, hogy készen álljon az önálló szolgálatra, magyarázta a rektor, aki szerint a lelkészi munka olyan sokrétű feladat, hogy erre a két év gyakorlati bevezetőre mindenképp szükség van.

„A képzés részeként a gyülekezeti gyakorlati időszak akkor hasznos, és attól érdekes, ha olyan gyülekezetbe kerül, ahol lehetőleg minél több munkafolyamatot, minél több irányú, jellegű munkát lát. Most nem a kis gyülekezetekbe fogjuk kiküldeni őket, ahol meglehetősen egysíkú a feladat, hanem olyan gyülekezetekbe – nagyvárosi vagy akár vidéki nagy gyülekezetek –, ahol a gyermekfoglalkozástól, az ifjúsággal, a fiatal házasokkal való foglalkozásig, különböző bibliaórás csoportokig minden területen tapasztalatot szerezhet” – magyarázta az újítás lényegét Kállay Dezső.

– fogalmazott az egyházi elöljáró. A problémára az átcsoportosítás, »bokrosítás« a megoldás, amikor több gyülekezet tart fenn egy lelkészt, vagy nagyvárosokhoz közeli kis gyülekezetek előbbiekkel társulva lesznek kénytelenek átvészelni az egyre nagyobb gondot jelentő paphiányt. „Ha most elő lehetne varázsolni felkészült és elhivatott lelkipásztorokat, mintegy 50 őrhelyen lehetne komoly munkát végezni. De hiányoznak” – világít rá a problémára a generális direktor.

tájékoztatott korábban Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is. „Ez ellentmondásos helyzet, hiszen a nagy gyülekezetek – ahol több munka lenne – nem akarnak két-három lelkészt fogadni. Az ilyen magára maradt, elöregedett gyülekezetek, ahol 80–100 lélekkel dolgozunk, nem tudják a lelkészi fizetést biztosítani, így központi alapból próbáljuk ezt pótolni” – vázolja tavaly a helyzetet az egyházi elöljáró, aki szerint a jövőben az unitárius egyházban is egész sor szerkezeti váltásra lesz szükség, melyekről már két-három éve tárgyalnak.

„Egyelőre próbáljuk a humánosabb megoldást keresni, hogy ne maradjon a falu lelkész nélkül” – jelentette ki, hiszen a lelkészi munka nem csak abból áll, hogy a pap vasárnap prédikál, folyamatos jelenlétet és odafigyelést igényel.

Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye általános helynöke, pápai prelátus tavaly tavasszal arról számolt be, hogy az egyház megpróbál helyt állni a megváltozott körülmények között is, a papok teszik a dolgukat.

– fogalmazott az egyházi elöljáró. Hozzátette, bár a római katolikus egyházban is sok olyan eset van, amikor a gyülekezetek önerőből már nem tudják a papot fenntartani, a helyek betöltésénél az anyagiak nem számítanak, az ilyen helyszíneket a többi egyházhoz hasonlóan központilag támogatják. „Hosszú távon azt a közösséget lehet fenntartani, ahol tudjuk biztosítani a lelkipásztort. Kell egy pap, aki a fogyatkozás ellenére is próbálja megtartani a közösséget, az együvé tartozás érzését” – összegzett a katolikus egyház képviselője.