Elmebetegnek, homoszexuálisnak, alkoholistának, drogosnak tüntette fel, továbbá herma(nn)froditának, szélsőséges magyar nacionalistának nevezte – mindezt a szólásszabadság nevében. Legalábbis erre, a „kritikai hangnemre” és „szatirikus műfajra” hivatkozott utólag M. P. a bíróság előtt, azt is megkísérelve, hogy a saját maga által leírt egyértelmű szavakat félremagyarázza.

Ügyvédnője pedig a tárgyalóteremben nyíltan kijelentette, hogy semmilyen sértés nincs abban, ha valakit akár nyilvánosan is homoszexuálisnak neveznek, elvégre a homoszexualitás egy természetes állapot, és semmi szégyellnivaló nincs benne.

Hermann azt is szóvá teszi, hogy a személyiségi jogi per beindítása után a több álnevet is viselő támadója még inkább bedurvult. A felperes a perirathoz eredetileg tizenöt sértő, helyenként gusztustalan, obszcén tartalmú posztolást mellékelt, menet közben ez kiegészült további hatvankettővel. A polgármesteri tanácsadó szerint nem véletlenül vált elsődleges célponttá a manipulátorok számára.

„Úgy vélik, ha engem kicsinálnak, azzal Soós Zoltánt is gyengítik. Legalábbis ez a rációja annak a mindenki által ismert személynek, aki potenciális felbujtóként irányítja a háttérből ezeket az embereket” – állítja.

Volt rá példa, hogy Soóst akasztottként ábrázolták a Bethlen-szobornál tett főhajtásával készült fényképpel, máskor meg, a gyermekei száma kapcsán, Hitler propagandaminiszteréhez, a náci Joseph Goebbelshez hasonlították. A városatya szavazóit ugyanakkor birkák formájában ábrázolták, távirányított hívőknek nevezték őket. A csoportban nem kevés a magyar közösséget nyíltan, durván sértő, diszkriminatív tartalmú posztolás sem.

Hermann Mark Christian szerint egy célzottan szervezett, irányított „kompromat” (orosz kultúrközegben kompromittáló anyagok) típusú mechanizmus és „trollfarm” dolgozik a jelenlegi városvezetés bármi áron való lejáratásán és pocskondiázásán, ugyanazon recept alapján, amellyel egyébként a volt városvezetés ellen felszólalókat próbálták annak idején nyilvánosan lejáratni.