Alacsony szinten áll az erdélyi magyarság jogtudatossága

– Szatmárnémeti és Marosvásárhely után a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében a nagyváradi polgármesteri hivatal ellen indított pert is elveszítette a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). Mik a további tervek?

– Mivel Romániában nincs precedensjog, ezeket a pereket bármikor újra lehet kezdeni más formában, magánszemélyek vagy más szervezetek kezdeményezésére. Vagy akár mi is újraindíthatjuk, ezen is gondolkodunk. Ezeket nem készülünk a strasbourgi bíróság elé vinni. A bukaresti legfelsőbb bíróság novemberi döntését ellenben – amely nem fogadta el, hogy a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiánya diszkriminációnak minősül – szeretnénk, és már előkészítjük.

A nagyváradi és marosvásárhelyi perekben mindenképp fellebbezünk, a nagyváradi indoklását még nem kaptuk meg, a marosvásárhelyit igen, most fogalmazzuk a fellebbezést, és jövő héten benyújtjuk.

A nagyváradi utcanévpert is elveszítette a CEMO

Első fokon elveszítette a nagyváradi önkormányzat ellen a kétnyelvű - román és magyar - utcanévtáblák kihelyezése érdekében indított pert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO).

– A szervezet ezeket „stratégiai pereknek” nevezte. A bírósági eljárás szempontjából mik a tapasztalatok?

– Ezeknek a pereknek nagyon sok hozadéka van. A stratégiai perek elindítása vagy kimenetele szempontjából sok, már most látható, kézzelfogható pozitív eredményről tudunk beszélni. A nagyváradi és a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal álláspontja nagyon hasonlított egymáshoz: a közigazgatási törvény értemében nemcsak, hogy nem lehetséges kihelyezni a kétnyelvű utcanévtáblákat, hanem egyenesen tiltott. És ahhoz képest, hogy mit fogalmaztak meg a hivatalok, a bíróságok határozatából azt látom: részlegesen elfogadták a követelésünket.

A marosvásárhelyi indoklást múlt héten kaptuk meg, és megállapítottuk, hogy érvelése a nemzetközi jog szempontjából gyenge, nem veszi figyelembe a nemzetközi egyezményeket. Az egyik cél az volt, hogy teszteljük, ezek az egyezmények miként épülnek be a bírósági határozatokba. Ezt továbbra is tesztelnünk kell, akár a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, akár más, nyelvi jogokra vonatkozó perek vonatkozásában, mert úgy tűnik, hogy jelenleg a bírósági gyakorlatban nincs elfogadott álláspont. Ismételten nem építik be és nem veszik figyelembe sem a kisebbségi keretegyezményt, sem a román–magyar alapszerződést, sem a nyelvi chartát. Semmilyen formában.

Folytatódik a kétnyelvűségért vívott harc: a vásárhelyi civil aktivisták a strasbourgi bírósághoz fordulnának

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné a Civil Elkötelezettség Mozgalom a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, miután a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta: az egynyelvűség nem diszkriminatív.

– Szatmárnémetiben a magyar polgármester, az RMDSZ-es Kereskényi Gábor volt az, aki a legvehemensebben bizonygatta, hogy nem lehet eleget tenni a kétnyelvűségi elvárásoknak. Itt van-e lehetőség a folytatásra?

– Ez sajnálatos eset, hiszen egy magyar, RMDSZ-es tisztségviselő érvelt azzal, hogy nem lehetséges. Még megpróbálunk tárgyalni a polgármesterrel, mi mindenképp folytatni szeretnénk. A per során voltak szatmárnémeti magánszemélyek, akik szerettek volna belépni a perbe, de a legtöbbször ezt az alperes nem fogadja el, így nem lehetséges. Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is azon dolgozunk, hogy újraindítsuk a pert magánszemélyek támogatásával, nem a szervezet perelne, hanem ők.

Marosvásárhely és Nagyvárad esetében a kéréseink részleges elfogadása azt jelenti, hogy el fogja fogadni a bíróság az utca és a tér szavak kihelyezését. Ez nem nagy eredmény, de ahhoz képest, hogy mi van Nagyváradon, mindenképp előrelépés. Szatmáron még ezt sem sikerült elérni, pedig ott sincsenek kihelyezve a kétnyelvű utcanévtáblák. Ott sokkal erőteljesebb volt az elutasítás a polgármesteri hivatal részéről.

A szatmári eset nagyon rossz kezdet, de mivel nincs precedensjog, nem jelenti azt, hogy soha többet nem lehetne kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Ezért fontosnak tartom, hogy ezen a településen további perek legyenek és másfajta indoklással jöjjön a polgármesteri hivatal. Amíg nem zárjuk le ezeket a pereket, mi nem tudunk újakat kezdeni, kicsi a kapacitás, nem szeretnénk leterhelni a szervezetet. De mindenképp szeretnénk folytatni, mert úgy tűnik, hogy előbb-utóbb elérhető lesz a cél. Fontosnak tartjuk, hogy a nemzetközi egyezményekre való hivatkozás meglegyen, valamilyen formában a romániai bíróságok is beépítsék a gyakorlatukba.

Kereskényi a törvényszéknek panaszkodott a kétnyelvűsítés magas költségeire

Védelmébe vette az RMDSZ Kereskényi Gábort, Szatmárnémeti polgármesterét az utcanévtábla-ügyben. Csakhogy az elöljáró olyan érveket sorakoztatott fel a táblabíróságon a Cemo által indított perben, amelyek szembemennek a szövetség által hangoztatott elvekkel.

– Ezzel kapcsolatosan mi a szabályozás és a gyakorlatban látott tapasztalat?

– Romániában – nagyon sok szakmai anyagot olvastunk erről – az alkotmány előírja, hogy nemzetközi egyezmények esetén a bíróságok jóhiszeműen kell eljárjanak. Ha emberjogi egyezményekről van szó, és eltérés van a belső, hazai jog és a nemzetközi jog között, akkor a nemzetközi egyezménybe foglaltakat kell figyelembe venni. Viszont a bírósági gyakorlat nagyon kicsi, kevés ilyen ügy van, és nagyon eltérő.

Szerintem az alkotmányban foglaltakat előbb-utóbb meg kell jeleníteni a bírósági határozatokban is. Csak ez sehol a világon nem megy egyszerűen.

– Az RMDSZ olykor arra hivatkozik, hogy a hatóságok – prefektúra, számvevőszék stb. –, per esetén az igazságszolgáltatás akadályozza a nyelvi jogok érvényesítését. Mennyire megalapozott ez az érv?

– Nem tudok arról, hogy az igazságszolgáltatás akadályozná a nyelvi jogok érvényesülését. Nem tudok arról, hogy ha valamelyik polgármesteri hivatalban kifüggesztették a magyar fordításokat – akár a tanácsi határozatokat, akár a közérdekű információkat, amelyek lefordítása 2001 óta kötelező –, megakadályozták volna.

A mi munkánk nem arra épült, hogy rossz a törvényi szabályozás, hanem arra, hogy gyenge a jogállamiság. És ez nemcsak a nyelvi jogok érvényesítése terén probléma, hanem általánosan. Nemcsak a magyar közösség, a kisebbségi jogok érvényesítése terén gyenge, hanem minden emberjogi vonatkozásban. Megvizsgáltam más területeket is és ugyanezeket a hiányosságokat láttam. Nem gondolom azt, hogy az igazságszolgáltatás vagy a különböző hatóságok következetesen a létező jogok alkalmazását akadályoznák, én ezzel nem találkoztam.

– A prefektúrák sorozatosan megtámadják a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó tanácsi határozatokat.

– Mivel nem egyértelmű az utcanévtáblákra vonatkozó szabályozás. Ezért most is két tanácsi határozat született Marosvásárhelyen, egyiket az RMDSZ-frakció, másikat a Szabad Emberek Pártja (POL) nyújtotta be. Mindkettőt megtámadta a prefektus. De ez nem jelenti azt, hogy a létező és a közigazgatási törvényben szereplő nyelvi jogi szabályozások alkalmazását akadályoznák a hatóságok.

Nincs is kialakult gyakorlat arra a közigazgatásban – az önkormányzatokra gondolok elsősorban –, hogy mi az a minimum, amit teljesíteni tud egy ilyen-olyan, fix költségvetésű polgármesteri hivatal, nincsenek jó gyakorlatok.

Az RMDSZ-nek saját tagjai révén kellene példát mutatnia, hogyan kell alkalmazni a nyelvi jogokat. Erre volt kísérlet 2016-ban, amikor Kovács Péter akkori ügyvezető elnök arról tájékoztatta a közösséget, hogy aláírattak a jelöltekkel egy nyilatkozatot, mely szerint amennyiben megválasztják őket, mindent megtesznek a nyelvi jogok érvényesítése érdekében. Két évvel ezelőtt Tusványoson megkérdeztük Székely István ügy­vezető alelnököt, hogy ezt ellenőrzik-e, aki azt mondta, 2017-ben választ fog adni, hogy miként működik, milyen szankciókat vezettek be, de sajnos azóta semmilyen információt nem tudunk erről.

Miközben meg kellene mutatni, hogy a polgármesterek megpróbálják alkalmazni a nyelvi jogokat, és akkor utána lássuk, akadályozzák-e a hatóságok ezeknek az érvényesítését.

– Az RMDSZ tavaly kidolgozta a helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó javaslatát, melyet végül nem sikerült elfogadtatni a parlamentben. Ez a küszöb húszról tíz százalékra történő csökkentése és az alternatív küszöb bevezetése mellett ellenőrzési mechanizmusokat, szankciókat is előír. Ismerik-e a tervezet tartalmát, és megfelelőnek tartják-e?

– Ismerjük, létrehoztunk egy munkacsoportot jogvédőkből és jogászokból, és magunk is készítettünk módosító javaslatot. Elküldtük az RMDSZ-nek, és sok hasonlóság volt a két dokumentum között. Szükségesek a módosítások.

Nem igazán tartottuk, tartom szerencsésnek, hogy a küszöb volt a fő üzenet. Ha megnézünk más országokat, ahol küszöbcsökkentési kísérletek történtek, kiderül, hogy sajnos azt a legnehezebb átvinni a többségi társadalmon, politikusokon.

Ugyanakkor nem hiszem, hogy a szankciók nagyobb nyomást, felelősségvállalást fejtenének ki, sok törvény esetében nincsenek szankciók, mégis működnek. Nagyobb bírságok után, melyeket kifizettek a polgármesterek, nem látom, hogy jobban alkalmazták az adott törvényi szabályozást.

Jónak tartom a módosítást, sajnálatos, hogy nem sikerült keresztülvinni. Úgy hallottam, megpróbálják tételenként megszavazni, olyan tételeket átvinni, melyeket fontosnak tartanak. Nem tudom, hogy miben mérik, milyen alapon döntik el, mi a fontos. Véleményem szerint a küszöbcsökkentés fontos, de jelenleg vannak sokkal fontosabb fejezetei a helyi közigazgatási törvénynek.

– Van-e igény a szervezet által nyújtott jogi tanácsadásra? Mennyire jogtudatos a társadalom, tisztában vannak-e az erdélyi magyar közösség tagjai a jogaikkal?

– Sem a társadalom, sem az állami intézmények szintjén nincs erős jogtudatosság. Azért is dolgozunk az intézmények irányába sokkal intenzívebben, mert ha ezek teljesítenék a jogtudatosságra vonatkozó kötelezettségeiket – például a kisebbségek jogainak érvényesítését, és itt nem csak a magyar közösségre gondolok, hanem minden sérülékeny vagy hátrányos kisebbségi csoport jogainak érvényesítésére –, akkor sokkal könnyebben válna jogtudatosabbá a közösség.

A másik irány is működik, amit az elmúlt években próbáltunk erősíteni: emberjogi nevelési tevékenységeket tartottunk intézményekben, ennek az oktatási módszertanát átadtuk tanároknak, képzéseket tartottunk, miként lehet felépíteni, erősíteni egy intézményben az emberjogi kultúrát. Nagyon alacsony a jogtudatosság a közösségben, kevesen keresnek meg úgy, hogy tisztában vannak, a jogaik sérülnek. Sokszor nem értik pontosan, hogy mi a gond. Ez folyamatos probléma mindenhol.

27 évvel a rendszerváltás után nagy a demokráciadeficit, nem demokratizálódott abban az ütemben a társadalom, ahogyan kellett volna. Úgy tűnik, hosszabb időre van szükség.

– Hogyan nyilvánul meg ez a magyar közösség szintjén?

– Nagyon alacsony a jogtudatosság, főleg az anyanyelvhaszná­la­ti jogokat illetően erős az elutasítás a magyar közösségben, elsősorban a közintézmények vezetőinek, a polgármestereknek az esetében. Sokat dolgozunk Maros megyei polgármesteri hivatalokkal, rendszeresen megkeressük őket, levélben jelezzük a hiányosságokat, és nagyon erős ellenállásba ütközünk.

Idén tervezzük, hogy megkeressük a különböző kisrégiók polgármestereit. Ilyen személyes találkozókat szerveztünk két kisrégióban 2009-ben, és megpróbáltuk az anyanyelvi jogok, az alkalmazásuk fontosságát tudatosítani az elöljárókban. Együtt dolgoztunk a kisebbségkutató intézettel, mely a kétnyelvű nyomtatványokat előállította, ez egy képzéssorozat volt. Nagyon kevesen ismerték a közigazgatási törvény jogainkra vonatkozó cikkelyeit, nem tudták, hogyan lehet ezeket alkalmazni.

Nem kapnak kellő tájékoztatást, és nem tűnt úgy, hogy ez prioritás lenne a polgármesteri hivatalokban. Jelenleg is azzal az érveléssel élnek az elöljárók – egy magyar és egy román polgármester esetében Maros megyében nagyon hasonló az érvelés –, hogy nincs pénz, nem tudjuk, hogyan kell alkalmazni, nem mi vagyunk ezért felelősek stb. Nemcsak a Cemo feladata lenne tudatosítani az RMDSZ tagjaiban, hogy miért fontosak az anyanyelvi jogok, ez az RMDSZ-nek is fontos. Ha már kérte a törvénymódosítást, jó példával kell elöljárni, és saját polgármestereitől megkövetelni, hogy alkalmazzák a meglévő cikkelyeket.

– Látják-e az eredményét a szervezet eddigi munkájának?

– Nagy kérdés, hogy ilyen téren hogyan tud megerősödni a közösség. Erre nincs recept sehol a világon. Több mindent kipróbáltunk, biztosan állíthatom, hogy ha még nincs is előkelő helyen, de az anyanyelvhasználati jogok létezése, a kétnyelvűség már eléggé erősen beépült a marosvásárhelyi magyar emberek tudatába, gondolkodásába. Remélem, ez a továbbiakban is megmarad.

Amikor megalapítottuk a szervezetet, nem volt érdeklődés az anyanyelvhasználati jogok iránt. Ahhoz képest sokat fejlődött a közösségi hozzáállás.

(a Google-fordítóval készült Facebook-bejegyzésben „Tragumúrák”-nak szólították a vásárhelyi magyarokat – szerk. megj.). Örülök, hogy már jóval érzékenyebb erre a közösség.

– A botrány nyomán történt-e elmozdulás a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szintjén?

– Nem mondanám, hogy történt elmozdulás. Tekinthetjük pozitívumnak, hogy próbaidőre alkalmaztak egy magyar személyt egyelőre versenyvizsga nélkül, majd lesz versenyvizsga is. A Facebook-oldal kétnyelvűsítését, az itt megjelenő kétnyelvű információkat kezeli. De a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szintjén hiányzó kétnyelvűséget nem fogja tudni megoldani.

Készítettünk felméréseket, meglátogattuk az összes igazgatóságot, osztályt, a hivatal alárendeltségébe tartozó intézményeket, és nagyon véletlenszerű a kétnyelvűsítés néven működő gyakorlat, nincs egységes stratégia. Ezt többször szóvá tettük a különböző alpolgármestereknél, akik az RMDSZ színeiben bekerültek a város vezetőségébe, de nem látjuk, hogy kezelték volna. A közigazgatási törvény előírásai alapján egy magyarul beszélő állampolgárnak joga van magyarul ügyintézni szóban és írásban. Az írásos rész sajnos nem működik, és nemcsak Marosvásárhelyen.

Ha valaki belép a polgármesteri hivatalba, nem tud magyarul ügyintézni, mert már a belépésnél románul beszélők fogadják. Sikerült elérni, hogy az ügyfélszolgálaton legyen magyar, idén az a cél, hogy egy újabb magyar személyt alkalmazzanak, és azokon az osztályokon, ahol ügyfélforgalom van, legyenek magyarul beszélő személyek.

Osztályvezető egyetlen magyar van, osztályvezető-helyettes is kevés, kevés a humánerőforrás ahhoz, hogy a kétnyelvűsítés működjön. Mert a kétnyelvűség nemcsak a Facebook-oldalról és weboldalról szól, hanem arról is, hogy minden információ le van fordítva, és az állampolgárok mindenféle akadály nélkül beszélhetnek magyarul a polgármesteri hivatalban.

Sajnos nem állunk jól ezen a téren sem Marosvásárhelyen, sem máshol. Jó, hogy felvesznek egy magyart a kommunikációs osztályra, de egész stratégiát kellene kidolgozni. Amikor tavaly év végén tárgyalást folytattunk a Maros megyei önkormányzat elnökével, felajánlottuk, hogy készítünk egy stratégiatervezetet. Ott is nagyon nagy gondok vannak, főleg az alárendelt intézményeknél. És meg szeretnénk beszélni a Maros megyei RMDSZ-szel is a stratégiát. Fontos lenne átfogóan kezelni a kétnyelvűséget.