A szólásszabadság fontos érték, de vannak határok: kommunikációs szakember a kommentek világáról

A közösségi média már évek óta beférkőzött a mindennapjainkba, amely egy olyan nyilvános tér, ahol bárki megoszthatja a véleményét, álláspontját, látszólag következmények nélkül. Azonban a koronavírus idején ez még hangsúlyosabbá vált, hiszen sokak kényszerültek arra, hogy nemcsak a szabadidejükben, hanem munka- és iskolaidőben is online legyenek. Itt tartják a kapcsolatot a családjukkal, ismerőseikkel, de online „járnak” színházba vagy szentmisére is. Az egyre gyakoribbá váló indulatos kommentelések azonban zűrzavart okozhatnak és súlyos következményekkel is járhatnak.

Vincze Orsolya kommunikációs szakértő lapunknak elmondta, hogy a közösségi oldalak a megjelenésükkör elsősorban a személyes kapcsolattartás felületei, a személyes kapcsolatháló fenntartásának eszközei voltak.

Mára azonban átvették a hagyományos tömegmédiumok tájékoztató, informáló, szórakoztató, identitásképző funkcióit is, és sokak számára a világról való tájékozódás elsődleges felületeivé váltak. Ebben a közegben pedig egyenlő súllyal jelennek meg a megalapozott és a megtévesztő vélemények, információk.

„A hírfolyamunkban homogén felületen jelennek meg forrástól függetlenül a tartalmak, és sokszor nem is tudjuk, hogy amit láttunk, olvastunk, honnan is származik, ki vagy milyen oldal osztotta azt meg velünk” – magyarázta a Krónikának Vincze Orsolya.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet magyar tagozatának docense hozzátette, hogy egy olyan közeg, ahol a hentes és a szakorvos véleménye egyformán, szabadon megjelenhet, akár a szabad véleménycsere ideális közege is lehetne, amelyre a Web 2.0 megjelenésekor voltak is remények (a Web 2.0 olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók közösen készítik a tartalmat vagy megosztják egymás információit).

– hangsúlyozta a szakértő.

Azt is kiemelte azonban, hogy hatalmas felületekről beszélünk, a Facebooknak és a tulajdonában levő egyéb platformoknak, a WhatsAppnak és az Instagramnak együtt több mint hárommilliárd felhasználója van. Úgyhogy nem minden csoportban, nem minden téma kapcsán agresszív vagy indulatos a kommunikáció.

Számos támogató csoport is működik ezeken a platformokon, és a világjárvány idején ezek is különösen fontosak sok ember számára.

A közéleti, politikai témákhoz kapcsolódó kommentek azonban, jellemzően indulatosabbak, ez egyébként így van a hírportálokon, médiaintézmények oldalain megjelenő kommentek esetében is.

A megalapozatlan vélemények, esetenként szándékosan megtévesztő kommentek verbális agresszióval társulva alkalmasak arra, hogy egyes hangokat felerősítsenek, másokat meg elhallgattassanak.

– magyarázta az oktató. Ez jócskán beszűkíti a szakemberek kommunikációs lehetőségeit, akiknek egyszerű, világos állításokkal komplex eszmefuttatásokat kellene szembeszegezniük.

„A jelenlegi oltások potenciális mellékhatásairól folyó »viták« azt hiszem, kiváló példái ennek. Védekezni úgy lehet, ha a felhasználó figyel arra, hogy többfajta információforrást kövessen, ne záródjon be a saját online buborékjába” – fejtette ki Vincze Orsolya. Hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy

különbséget kell tennünk információforrások között, illetve észre kell vennünk, hogy egy beszédhelyzet mikor vita, ahol a résztvevők tisztázni próbálnak egy kérdést, és mikor veszekedés, amikor a tétek inkább érzelmiek vagy a résztvevők identitásával kapcsolatosak.

A kommentek egyszerűen fogalmazva hozzászólások, így szabályozni annyira kell vagy szabad őket, amennyire bármiféle megszólalást. A szólásszabadság fontos érték, amely mellett érdemes kiállni akkor is, ha ez kockázatokkal jár.

– fogalmazott Vincze Orsolya.

Hozzátette, hogy az utóbbi években egyre nagyobb nyomás nehezedett a platformokra, hogy ne csak a gyűlöletbeszéd, hanem az álhírek terjesztésének megakadályozásában is legyenek aktívabbak, és a közelmúltban el is indult román és magyar nyelven is az álhírek szűrése a Facebookon. De az egyes online közösségek, csoportok is szokták a saját kommunikációjukat szabályozni.

Becsületsértésért, rágalmazásért, zaklatásért lehet peres eljárásokat indítani, és vannak is példák rá nálunk is, hogy a bíróság kártérítéseket ítél meg.

„Az egyik legérdekesebb ilyen ítélet Svájcban született, ahol a bíróság egy felhasználót azért ítélt pénzbírságra, mert gyűlölködő kommenteket lájkolt, kedvelt, és így egyetértését fejezte ki, illetve növelte is a gyűlölködő tartalmak láthatóságát” – számol be az oktató.

Azonban úgy véli, hogy az online kommunikáció szabályozása elsősorban nem a bíróságok, hanem a résztvevők feladata. Illetve egyre jobban látszik, hogy a platformoknak is nagy felelősségük van abban, hogy milyen tartalmak, milyen beszédmódok népszerűek a felületeiken. Például azért, mert

a platformok algoritmusai szabályozzák, hogy ki milyen tartalmakkal találkozik, illetve milyen tartalmak, kommentek mennyire láthatóak, milyen sok felhasználóhoz, milyen profilú felhasználóhoz jutnak el, mi tud népszerűvé válni.

Legyünk jó polgárok az online közegben is

A szakember szerint az online kommunikáció normáira már az iskolában is nagy figyelmet kellene fordítani.

Az online közeg az életünk része, és ugyanúgy tudni kell tájékozódni, viselkedni benne, mint a fizikai környezetünkben.

De nem feltétlenül a Facebookon érvényes viselkedési normákat kellene tanítani, hiszen a platformok népszerűsége változik, és akik ma iskolások, egyre kevésbé aktív Facebook-felhasználók.

Vincze Orsolya úgy véli, hogy nem annyira egy konkrét platformról van szó, hanem olyan általánosabb kérdésekről, mit például az információs írástudás, az a képesség, hogy meg tudjuk ítélni egy információ megbízhatóságát, és meg tudjuk találni a megfelelő és megbízható információkat. Vagy, még általánosabban, hogyan legyünk jó polgárok az online közegben is.