A szavakba öntött feszültség súlya sokkal elviselhetőbb: Dr. Bagdy Emőke pszichológus a járvány okozta lelki gondok leküzdéséről

A virtuális térben tartja idén a Sapientia EMTE a XVIII. Online Csíkszeredai Kari Tudományos Diákköri Konferenciát. A keddi megnyitót követően dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus tartott előadást Teendőink és megtartó erőink a pandémia idején címmel, amelyben a válsághelyzet témakörét körüljárva, a pszichológiai válaszreakciók ismertetésén túl, hatékony megküzdési stratégiákkal is ellátta a résztvevőket. 

Annak ellenére, hogy technikai okok miatt kisebb csúszással kezdődött az előadás, a közel kétszáz érdeklődő türelmesen várta a neves pszichológus megérkezését a virtuális térbe. A várakozás nem volt hiábavaló, dr. Bagdy Emőke ugyanis tudása legjavát adta át a rendelkezésére álló hatvan percben. Meglehetősen precízen, következetesen felépített gondolatmenet szerint haladt egyre mélyebbre a járványhelyzet lélekre gyakorolt hatásának témakörében, átfogó képet nyújtva, ugyanakkor hasznos tanácsokkal is ellátva a hallgatóságot.

A szaktekintély első körben fontosnak tartotta tisztázni a fejlődési folyamatokat kísérő életválságok és a véletlenszerű válság közti különbséget – ez utóbbi ugyanis nem az egyes fejlődési szakaszok természetes velejárója, hanem egy olyan váratlanul lesújtó esemény, amely – Bagdy Emőke szavaival élve –

A krízishelyzettel való találkozás pillanatában, annak váratlansága miatt csak részben tudjuk felfogni a velünk történteket. Egy ismeretlen természetű válsághelyzetkor a korábbi tapasztalatok nem érvényesíthetők, így a jövőre vonatkozó elképzelések sem tudnak megszületni. A pszichológus szerint ilyenkor az idegrendszer olyan akut negatív stressz állapotába kerül, amelynek következtében az ún. debilizáló, vagy lebutító szorongás állapota áll elő. Elmagyarázta, hogy az agyban a szorongás- és a memóriaközpont nagyon közel vannak egymáshoz, a gátlás pedig olyan hirtelen kiterjed, hogy előáll a „se kép-se hang” állapota. A váratlan, katasztrofikus helyzet megzavarja, és nagymértékben terheli az elme optimális működését.

A megértés keresése, a pánikból való kiszabadulás szándéka egy következő szakasza a válsághelyzetre adott reakcióknak, amely többnyire öntudatlanul, ösztönösen történik.

Az „érzelmi agyunk”, vagyis a jobb agyfélteke ilyenkor igyekszik elzárni a kellemetlen tapasztalatot és minél mélyebbre elsüllyeszteni, hogy az ne zavarja a tudatos gondolkodást. A szakember szerint ez egy kulcspillanat a válsághelyzet kezelésének folyamatában, ugyanis ennek a történésnek az intenzitásától és jellegzetességétől függ, hogy miként éljük meg, és hogyan „raktározzuk el” a krízishelyzetet. A négy legfontosabb szempont, melyet hasonló események idején figyelembe kell vennünk, hogy: mennyire erős a behatás; milyen hosszú ideig tart; mennyire tudjuk kontrollálni a történéseket; illetve hogy visszafordítható vagy visszafordíthatatlan károsodásokat okozott-e. Bagdy Emőke szerint a krízisállapotokban az a legsúlyosabb, amikor az élet kerül veszélybe. „Az egész világra kiterjedő járványban egy olyan magas feszültségszint keletkezett, ahol a támadó természetét kellett kiismerni” – mondta a szakértő.

Egy olyan megfélemlítettségi helyzetben, ahol az életünk veszélybe kerül, megfigyelhető, hogy lázas erőfeszítés zajlik az egyensúly visszaállítására – igyekszünk kivédeni az ismeretlen természetű támadásokat. 

A pszichológustól azt is megtudtuk, hogy a „vírustagadás” vagy a járványhelyzet bagatellizálása nagyon természetes emberi reakciók egy olyan helyzetre, amelyre még nem ismerünk hatékony megküzdési stratégiát.

A legkülönfélébb összeesküvés-elméletek és irracionálisnak tűnő magyarázatok mögött a szakember szerint tulajdonképpen a lélek védekezési és egyensúlyteremtő természete áll, amelyeket a pszichológia elhárító mechanizmusoknak nevez. „A veszélyt akarjuk elhárítani a túlélés érdekében és ezért folyamodunk a legkülönfélébb magyarázatokhoz” – összegezte.

A félelemnek egy másik megnyilvánulási formája a kivetítés vagy az ok- és bűnbak-keresés, de az intellektualizáció – vagyis a racionális megértésre tett törekvés is.

A szakértő szerint a pszichológia eszközei egyéni és közösségi magatartásaink tudatosítására buzdítanak, valamint a véleményformáló források felülvizsgálására hívják fel a figyelmet. Kiemelte, hogy olyan konstruktív megoldásokat kell találnunk, amelyekben felismerjük a közösségben rejlő erőt.

Bagdy Emőke szót ejtett a távolságtartási szabályok következtében létrejött hangsúlyos elkülönülési jelenségről is, amelyben az ember arra kényszerült, hogy természetellenes létformákba tömörüljön. Találó hasonlattal élve megemlítette, hogy az ember egyensúlyának fenntartásához is két „láb” kell: egyik a munka, a másik pedig a magánélet. A kettő váltakozása adja azt a humán életformát, amelyben két irányban tudjuk továbbvinni az életet: „a család az a biztonságot nyújtó, szociális védőburok, ahol az egyén szeretetre és védelemre talál, bármi történjék. A másik területen pedig a képességeivel szolgálja és viszi előre az életet” – fogalmazott az elismert pszichológus.

A bezártság és a bizonytalanság miatti felgyülemlett feszültség ebben az izolációs állapotban azonban nem mindig került pozitív feldolgozásra, ellenkezőleg, gyakran a házastársak eltávolodását eredményezte.

A nyári feloldásokkal az izoláltság is csökkent és újra elérhetővé vált a proxemikai dimenzió: az érintés, a kézfogás, a testi közelség – a pszichológus megfogalmazása szerint ezek ugyanis éltető tápok a hormonrendszerünk számára.

A válsághelyzetet és az arra adott reakciót körüljárva, az előadás utolsó harmadában Bagdy Emőke a pszichológiai megküzdési stratégiákat vázolta fel a hallgatóságnak. Kitért arra, hogy emberként csodálatos képességek széles tárháza áll rendelkezésünkre, amelyeket az ellaposodó közösségi életben és az érzelemszegény világban viszont nem fejlesztettünk ki és nem izzítottunk be eléggé. Sokak álláspontját foglalta össze, amikor arról beszélt, hogy a rohanó és elanyagiasodott világban az érzelmi izomzat kifejlesztésére sem szükség, sem lehetőség nem volt. A járványhelyzetben azonban mindezzel szembesülhettünk.

A megküzdési stratégiákat sorolva kiemelte:

a pánikhelyzetek első számú törvénye, hogy ne maradjunk egyedül és ne engedjük, hogy a pánik örvénye az élet kockáztatásának küszöbéig berántson.

Javaslata szerint ezekben az időkben olyan emberek társaságát kell keresnünk, akikben megbízunk, hiszen „a mi ereje messze meghaladja az én plusz te erejét” – foglalta össze a szakember.

Egy következő elemi törvényként felsorolta a feszültség ventillációs csatornáinak megnyitását, ami nem jelent mást, mint hogy félelmeinket és megéléseinket osszuk meg egymással, a kölcsönösség jegyében. A problémák egymásra zúdítása helyett azt javasolta, hogy tanuljunk meg, hogyan kell jó hallgatóság lenni, ugyanis hasonló helyzetekben első sorban nem tanácsokra, hanem figyelemre és egy másik ember jelenlétére van leginkább szükség. Azt is elmondta,

ha beszélünk dolgainkról, az segít időbe helyezni a tudattalanba süllyesztett tartalmakat,

amelyek a megbeszélés, kibeszélés nélkül időtlenek és megközelíthetetlenek maradnak. A szavakba öntött feszültség súlya sokkal elviselhetőbb – vallja a pszichológus.  

Arra is kitért, hogy a káoszban alapvető jelentőséggel bír a rendteremtés, amelynek egyik legfontosabb alappillére a pszichológus szerint az időbeosztás. Elmondása szerint a leghatékonyabb, ha a család együtt állítja össze a napi órarendet, hogy mindenki számára világos legyen a munkaleosztás és saját feladata.

A pszichológus, az előadás vége fele még a képernyőn keresztül is érzékelhető személyes és szeretettel teli teli hangnemre váltott, amikor a pozitív pszichológia és az optimista beállítódás jelentőségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy

a múlton való rágódás helyett próbáljuk okosan megtervezni a jövőt: a terveink és céljaink megfogalmazásával nyissunk kaput a jövőre.

Elmondta, hogy a jövővel kapcsolatos elképzelések és tervek kialakítása mekkora megtartó erővel bír a járványhelyzet bizonytalanságába. Elengedhetetlennek tartotta említést tenni ugyanakkor a hit láthatatlan csontvázáról, amely az emberi működéshez ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint maga a fizikai csontváz. „A hit a lelki értelemben vett gerinc, a reménység pedig ennek a mozgató izomzata – akkor mozgassuk hát” – zárta az előadást a meghívott.