Gazda Árpád (archív felvétel)
Fotó: Biró István
Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor 1989. december 20-án azzal kezdte az utolsó televíziós beszédét, hogy december 16-17-én Temesváron „huligán elemek csoportjai egy törvényes bírósági ítélet végrehajtásának a megakadályozása szándékával” megbontották a rendet, állami intézményeket támadtak meg, üzleteket raboltak ki.
2020. január 05., 11:532020. január 05., 11:53
2020. január 05., 11:562020. január 05., 11:56
Ugyanebben a beszédben kitért arra is, hogy „a budapesti rádió és más országok rádiói e nemzetellenes, terrorista akciók idején féktelen, befeketítő hazugságkampányt indítottak az ország ellen”. A diktátor fasiszta provokációról, terrorista jellegű, imperialista, irredenta akciókról, az ország területi egységének a megbontási szándékáról beszélt, és védekezésre szólította fel a hadsereget.
Tőkés a szószékről beszélt kihallgatásairól
A televíziós beszédet vigyázzállásban nézette meg a Szekuritáté Tőkés Lászlóval, akit ekkorra már elhurcoltak Temesvárról, és szilágymenyői házi őrizetben tartottak.
A diktátor tehát úgy tekintette: hogy a temesvári zavargások kirobbantásában a médiának is fontos szerepe volt és a Kossuth Rádiót, valamint a Szabad Európa Rádiót is felelőssé tette az eseményekért.
Én ezt úgy fogalmaznám át, hogy a temesvári népfelkelés kirobbanásában a nyilvánosságnak volt rendkívül fontos szerepe. És megkülönböztetném az elsődleges és a másodlagos nyilvánosságot. Elsődleges nyilvánosságnak a templomi nyilvánosságot tekintem.
Református gyülekezetekben megszokott dolog, hogy az istentiszteletek végén a szószéki hirdetések rendjén bemondják, hogy kit kereszteltek, kit eskettek meg, és kit temettek el a hét során. Tőkés László az istentisztelet végén, a szószéki hirdetések rendjén nemcsak ezeket a közérdekű információkat jelentette be Temesváron, hanem arról is beszámolt, hogy éppen mi történt a hét folyamán abban a harcban, amelyet a kommunista hatalommal, és az ezt kiszolgáló egyházi vezetőivel vív.
1989. november 26-án például arról számolt be, hogy a hét elején két rendőr bekísérte a gazdasági rendőrségre, ahol tájékoztatták, hogy a román–magyar határon egy Magyarországra tartó személynél megtaláltak egy kézzel írt elismervényt, amelyben saját kézírásával tanúsította, hogy átvett 20 ezer lej adományt, és isten áldását kérte az adakozókra. Hozzátette: az ügyet vizsgáló Viorel Bucur rendőrszázados választási lehetőségét ajánlott számára: 1. Ha azt vallja be, hogy személyes célra kapta a pénzt, az külföldi kémtevékenységért járó fizetségnek minősül, ami 15 évi börtönbüntetéssel büntethető. 2. Ha viszont azt ismeri be, hogy az egyház kapta, de magánszemélyként adott átvételi nyilatkozatot, akkor a sikkasztás esete áll fenn, melyért hétévi börtönbüntetés róható ki.
A kommunista diktatúrában teljesen szokatlan volt, hogy nyíltan beszéljenek a Szekuritáté és a Milícia zsarolási kísérleteiről. Maga a Szekuritáté is szigorú titoktartást parancsolt azoknak, akiket beidézett, de általában a meghurcolt, megzsarolt emberek maguk sem akarták megosztani a szomorú tapasztalatukat. Ez a hallgatás talán a megerőszakolt nők hallgatásához hasonlítható. Amiként ők sem szívesen beszélnek a traumatikus élményről, ugyanúgy a szekus beidézésekről sem szívesen beszéltek az emberek. Hallgatásukkal azonban éppen a Szekuritáté és a kommunista rendszer érdekeit szolgálták.
Fényfestés Temesváron a forradalom 30. évfordulója alkalmából szervezett emlékhéten
Fotó: Facebook/Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
A gyülekezet részesévé lett lelkésze harcának
Ezzel szemben Tőkés László kiprédikálta a történteket. Mindig, mindent. Ugyanígy beszámolt korábban arról is, hogy kifogytak az egyházi nyugtatömbök, és az egyházi vezetők megtagadták, hogy új nyugtatömböket adjanak ki számára. Korábban arról is tájékoztatott, hogy zárolták az egyház bankszámláit, és hogy a püspök megvonta tőle a fizetést. A gyülekezet, mely mindezeknek az információknak a birtokában volt, egyáltalán nem bizonytalanodott el a 20 ezer lejes adományról, és az ehhez kötődő zsarolási kísérletről értesülve. Egyértelműen a lelkészének adott igazat.
Ez a nyilvánosság teremtette meg a szolidaritást. Ez tette az egész gyülekezetet részesévé a lelkésze harcának. És azt hiszem, hogy sok embert ez a szokatlan nyilvánosság vonzott be a templomba is. 1989 végére a templomban már alig fértek el az emberek. Hétről-hétre többen jöttek, és már nemcsak a reformátusok, hanem más vallásúak is.
Én akkor utolsó éves egyetemi hallgató voltam, és előfordult, hogy kolozsvári diákokat fogadtam és szállásoltam el, akik azért jöttek Temesvárra, hogy részt vegyenek Tőkés László egyik istentiszteletén. Elindult egy olyan jelenség, amit ma talán a katasztrófaturizmus fogalmával lehetne leírni. Olyasmi, mint amikor emberek ellátogatnak egy füstölgő vulkánkráter peremére, hogy belessenek. Sokan így jöttek Magyarországról, Kolozsvárról, máshonnan is a temesvári református templomba.
Fontos volt, hogy a lelkész példát szolgáltatott, mintát adott annak a több száz embernek, aki látogatta a templomot, hallgatta az istentiszteleteket, és ezek végén a szószéki hirdetéseke, azaz Tőkés László ellenállásának a krónikáját.
Ahogy teltek a hónapok, a Tőkés László elleni küzdelem a gyülekezet egyre több tagjára kiterjedt. A presbitereket, a lelkész baráti körét is zaklatni kezdte a Szekuritáté, és ezek az emberek sem titkolták el a megpróbáltatásaikat. Temesváron szájról-szájra szállva is nagyon sokan értesültek a református lelkész ellenállásáról. Ehhez adódott hozzá a média által teremtett nemzetközi nyilvánosság. Mondhatnánk úgy is, hogy az elsődleges, templomi nyilvánosság megteremtette a másodlagos médianyilvánosságot is. A templomi hirdetések rendjén elmondott harci jelentésekről 1989 nyarától rendszeresen hírt adott a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora és később a Szabad Európa Rádió. A legnagyobb nyilvánosságot pedig a Magyar Televízió Panoráma műsora hozta. Az ott közölt interjúknak elsöprő ereje volt.
El tudom képzelni, hogy micsoda fejmosásokat kaphattak a szekusok a feletteseiktől egy-egy rádiós, tévés műsor miatt.
Amikor sokan készek segíteni a bajban
A nyilvánosságnak a szolidaritást ébresztő erejét magam is megtapasztaltam. Amikor 1989 októberében engem is abba a csoportba sorolt a Szekuritáté, amelynek tagjait munkahelyi áthelyezéssel kell eltávolítani Tőkés László mellől, magam sem titkoltam el senki előtt, hogy most azért kerültem nehéz helyzetbe, mert a rendszerrel háborúzó református lelkész körébe tartozom. Én akkor éppen utolsó éves fizikushallgató voltam esti tagozaton. Nappal fél normával lakatosként dolgoztam egy temesvári cégnél, onnan helyeztek át a vállalat lugosi részlegéhez. Vonattal kellett ingáznom Temesvártól 60 kilométert, ami napi három órát vett el az életemből, és bizony eléggé megnehezítette a délutáni tanulásomat.
Megkerestem az évfolyamvezető tanáromat, elmondtam neki, hogy Tőkés László gyülekezetének a tagja vagyok, ezért így próbál büntetni a hatóság. A lugosi munkatársaknak is rögtön beszámoltam a helyzetemről, és mindenki maximális jóindulattal viszonyult hozzám. Az egyszerű lakatos munkatársaim láttak el például olyan jó tanácsokkal, hogy mindig a vonatvagon közepén, az ajtóktól távol utazzam, és soha ne legyek egyedül, nehogy véletlenül kiessek a robogó vonatból. Volt egy oltyán évfolyamtársam az egyetemen, az édesapja kommunista párttitkár volt Strehaián. Azt mondta: „Árpi, ha menekülnöd kell, szóljál, én elviszlek a szüleimhez. Ott biztosan nem fog senki keresni”. Magam is megéreztem, hogy milyen támogatást nyújthat a nyilvánosság, hogy olyan emberek tucatjai vesznek körül, akik készek segíteni a bajban.
Nos, mindezt összegezve azt mondhatom, hogy
A templomi elsődleges nyilvánosság teremtette meg a páratlan szolidaritást, és egyben mintát adott arra, hogy a gyülekezet tagjai maguk is miként vigyék a nyilvánosság elé saját meghurcoltatásaikat. Ez teremtette meg a másodlagos nyilvánosságot is, amely a magyar televízón, a Kossuth Rádión, ennek is elsősorban a Vasárnapi Újság című műsorán keresztül, illetve a Szabad Európa Rádió magyar és román adásain keresztül jutott el a még szélesebb közönséghez.
Gazda Árpád
A szerző forradalmár, a Krónika egykori vezető szerkesztője, jelenleg az MTI kolozsvári tudósítója. Az írás a Temesvár 30 konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.
Szeretnék minél hamarabb és hosszabban beszélni Románia új államelnökével, mert vannak közös ügyeink az Európai Unióban, a románok és a magyarok érdekeiből több minden egybeesik – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Orbán Viktor miniszterelnök.
Hálát ad a romániai magyar közösség azért a közéleti emberért, aki mindnyájunk ügyvédje tudott lenni – állapította meg Tőkés László volt református püspök Kincses Előd marosvásárhelyi jogász temetésén, így búcsúzva néhai harcostársától.
Interjút adott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Krónikának, az aktuális politikai és közéleti témákat érintő beszélgetést szombaton tesszük közzé honlapunkon.
Sikerült eloltani a Cibles-hegységben szerda este kiütött vegetációtüzet – tájékoztatott péntek este a Máramaros megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) szóvivője.
A jövő hét folyamán átadják a forgalomnak a Kolozs megyében épült gyorsforgalmi utat, mely Tordatúr közelében köti majd össze az észak-erdélyi autópályát a rendkívül forgalmas DN1-es főúttal.
Szinte nincs nap, hogy valamelyik erdélyi megye rendőrei ne vegyenek őrizetbe alkoholos befolyásoltság alatt gépkocsit vezető sofőröket. A rendőrségi sajtóosztályok tájékoztatása szerint a legtöbb ilyen eset Bihar és Maros megyében fordul elő.
Sikeresen felvételizett tíz erdélyi ifjú a Gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett Papnevelő Intézetbe – közölte Facebook-oldalán az oktatási intézmény (Seminarium Incarnatæ Sapientiæ).
Orbán Viktor kormányfő is részt vett péntek délután Kincses Előd temetésén a marosvásárhelyi református temetőben.
Közösségi összefogásnak köszönhetően a Kovásznai Unitárius Leányegyházközség június 27-én megvásárolta azt az ingatlant, amely hosszú távon hitéleti, közösségi és kulturális célokat szolgál.
Mégsem újul meg a zsibói Béldi-kastély, miután a Szilágy megyei közgyűlés úgy döntött: felmondja a projektre megkötött finanszírozási szerződést.
szóljon hozzá!