Interjú Winkler Gyulával

– Európai képviselői mandátuma ideje alatt az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi, valamint regionális fejlesztési szakbizottságában dolgozott. Milyen kézzelfogható eredményeket tud felmutatni? Mit sikerült elérnie?
– Többek között a kisebbségi, informális munkacsoportban dolgoztam, s itt az a célkitűzés, hogy kidolgozzunk egy olyan keretszabályozást, ami egységes módon rendezné a nemzeti kisebbségek jogait. Azért hívják informális munkacsoportnak, mert az Unió még nem kíván egységesen állást foglalni a kisebbségek kérdésében, hanem a tagállamok hatáskörébe utalja át. Ezen a gyakorlaton szeretnénk változtatni. Kétéves munka árán elértük azt, hogy kidolgoztuk azt a határozattervezetet, amely a nemzeti kisebbségeket három kategóriába sorolja: különbséget tennénk az őshonos vagy államalkotó, a bevándorló (például a németországi török, vagy bármely országban a kínaiak) és a roma kisebbség között.

Ez lenne a megközelítésünk, s legutóbb januárban próbáltuk meg napirendre tűzni, de végül nem volt meg a kellő támogatásunk, mindössze egy vitaest lett belőle. Egyértelművé vált, hogy nem lesz könynyű megváltoztatni egyes országok hozzáállását ebben a kérdésben, hiszen vannak olyan uniós tagállamok, mint például Franciaország vagy a Görögország, amelyek nem ismerik el a nemzeti kisebbségek létét.

Az Unióban 11 állam van, amely az autonómiát vagy annak valamilyen formáját biztosítja a területén élő nemzeti kisebbségek számára. Néppárti kezdeményezésről van szó, amelyben partnereink a magyarországi és felvidéki kollégák, katalán és baszk képviselők, de akad olaszországi német vagy svédországi finn képviselő is, aki szívügyének tekinti a kisebbségek jogainak keretszabályba foglalását. Ezzel 45-en foglalkozunk – ami elég tekintélyes szám –, s a munka már azelőtt megkezdődött, hogy mi mandátumhoz jutottunk volna.

– Ugyanakkor a kis- és közepes méretű vállalkozások munkacsoportjában is tevékenykedett. Ebben milyen szerepet vállalt?
– A szerepem rendezvény- és találkozószervezésben merült ki, vállalkozókat, szakembereket, önkormányzati képviselőket vittem el Brüsszelbe, vagy itthon tartottam találkozókat, amelyeken a résztvevőket tájékoztattam az uniós tendenciákról, arról, hogy milyen irányba mozdul az Európai Unió válságkezelő politikája. Nagy figyelmet kell szentelni a kis- és közepes vállalkozásoknak, hiszen ők alkotják egy jól működő gazdaság gerincét, s nem a mamutcégek. Az erős magyar erdélyi középosztály képviselői is csak a kis- és középvállalkozók soraiból kerülhetnek ki. Nagyon fontosnak tartottam ugyanakkor, hogy a Székelyföldet és Erdélyt megismertessem Brüsszelben, s az uniós intézkedéseket népszerűsítsem itthon.

– Hogyan lehet az erdélyi régiókat erősíteni a fejlődés érdekében? Hogyan tud ebben Ön segíteni Brüsszelből?
– Az elkövetkezendő időszakban kerül sor az Unió általános regionális fejlesztési politikájának a reformjára. 2013 után új uniós regionális fejlesztési politika lép életbe, és akkortól beszélhetünk majd új közös agrárpolitikáról is. Ezt a kettőt azért említem együtt, mert az erdélyi régióknak érdeke, hogy a vidékfejlesztési politika, ami ma a közös agrárpolitika része, kerüljön át a regionális fejlesztési politika körébe. Ez azért lenne fontos, mert ma egy község fejlesztése az agrárpolitikából, míg a mellette levő kisváros fejlesztése a regionális politikából táplálkozhat.

A kettő között összhangot kell teremteni, s ez nemcsak Románia viszonylatában, hanem az új tagállamok számára is nagyon jelentős kérdés. Ennek a munkának Brüsszelben és itthon párhuzamosan kell zajlania, hiszen ha új fejlesztési régiókat – 15-öt a jelenlegi nyolc helyett – akarunk Romániában, akkor itthon is tenni kell azért, hogy a későbbiekben hatékony eszközeink legyenek a regionális fejlesztésben és az uniós pénzek lehívásában. Ma a bürokrácia nagyon lelassítja a folyamatot, hiszen minden egyes apró problémáért például az egyik jelenlegi központba, Gyulafehérvárra kell utazni.

Ezt a módosítást Bukarestben kell elérni a parlamentben, viszont a brüsszeli koordináció és állásfoglalás nagymértékben segíthet e kérdésben is. Ha általánosításba bocsátkoznék, akkor azt mondanám, hogy együtt kell dolgozzon az önkormányzati, a bukaresti és a brüszszeli képviselet, hogy a kérdésben eredményt tudjunk felmutatni. 

– Beszéljen programjáról, terveiről, konkrét céljairól. Mit lehet majd számon kérni Öntől a mandátuma végén?
– Meg vagyok győződve arról, hogy egyszerre kell harcolni és építkezni is. Amikor a jogtiprás ellen lépünk fel, akkor azt végezzük, amit a közösség elvár tőlünk. Ugyanakkor, ha a közösség autonómiáján, gazdasági alapjainak a megteremtésén dolgozunk, ha az erdélyi gazda vagy vállalkozó, vagy egyáltalán a társadalmunk minden tagjának az érdekeit védjük, ha úgy próbálunk módosítani az uniós jogszabályokon, hogy a mi érdekeinket szolgálják, akkor meglátásom szerint már hatékonyan végezzük munkánkat.

Én annak a szellemében próbálok tevékenykedni, hogy a mi Európánk a régiók és nem pedig a nemzetállamok föderációjának Európája legyen. Azért, hogy a régiók Európáját megalkossuk, szükség van arra, hogy minden téren a közösségünk érdekei érvényesüljenek: ezért van szükség egy erős, szakemberekből álló képviseletre is. Az agrárpolitika változtatásával ki kell harcolnunk, hogy az erdélyi gazda is akkora támogatást kapjon, mint a brit vagy a francia gazda. A következő parlament egy egész évtizedre fogja meghatározni az Európai Unió támogatáspolitikáját, így kritikus időszak és számos kihívás elé nézünk.