Úton lenni Krisztussal

Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből idézett szavaiban benne foglaltatik mindaz, ami átfogóan jellemzi Krisztus titokzatos személyét, feltámadásának rejtelmét. Ugyanakkor előrevetítése ez a keresztényi életútnak, életmódnak, célnak és felfogásnak.
Krisztussal úton lenni, utunkat Õvele és Õbenne járni, ez a küldetés, a feladat, amit keresztségünk által kaptunk, és amit naponta vállalnunk kell. Ezáltal támad mindanynyiunkban lelki, személyes és élő tapasztalat, felismerés, bizalom és az a hit, hogy „tudom, kinek hiszek” (vö 2 Tim 1, 12).
Csak az, aki Krisztust ismeri, képes valódi közösséget alkotni Vele. A Krisztussal való közösség azonban azt is jelenti, hogy részt vállalunk a szenvedéséből és kereszthalálából. Ebben mutatkozik meg a kereszténység látszólagos ellentmondása: a kereszt által öröm költözött a világba. Az öröm Krisztus megváltó halálának gyümölcse, amelynek kiteljesedése Isten dicsőségében lesz tapasztalható, de amelynek jele, bizonyossága már jelen életünk perceit is beragyogja. Ezért van reményünk a nyomorúság, ínség, betegség, szükség és halál közepette is. Ezért tölt el minket különös örömmel az Úr feltámadása, amit mi idén ismét megünnepelhetünk. Része ez annak az örök boldogságnak, amit az Úr ígéretének beteljesülése jelent a számunkra.
Minden testvéremnek, aki hisz ebben, aki velünk együtt állhatatosan vallja az isteni ígéret beteljesülését és a reményt a szenvedésben, a betegségben, félelmeinkben és a szükségben, szívből kívánok a feltámadás örömétől áthatott húsvéti ünnepet és sok-sok kegyelmet. Ne feledjük, hogy meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk (vö Róm 8, 24). Roos Márton temesvári katolikus püspök