Uniós pályázatból állítanák helyre a berei református templom falfestményeit

A falfestményekkel 1993 óta – amikor a középkori freskókat takaró falapokat eltávolították a református templomból – többször is foglalkoztak restaurátorok, állagmegőrzését 2003-ban végezték el egy román–magyar közös pályázat keretében. Csóka Dezső lelkipásztor lapunk érdeklődésére elmondta, a cementes vakolat alatt összesen három falfestményt találtak. „Szerencsére azoknak, akik el akarták rejteni ezeket, fontosak voltak a festmények, így a rájuk helyezett falapok megvédték az értékes alkotásokat” – részletezte a tiszteletes.

Egymást fedő alkotások

A templom északi falán található freskók közül a legnagyobb a Köpenyes Madonnát ábrázolja, aki kezeit imára kulcsolva áll, vállán vörös köpenye, amelyet két angyal tart, lábainál pedig több en térdre borulva imádkoznak. A gótikus stílusú képen még látható két kisebb angyal is, amelyek koronát helyeznek a Szűzanya fejére. „Ezt a 190×123 centiméteres képet a szakemberek 15. századinak vélik. Ennél sokkal érdekesebb és értékesebb a másik freskó, amely részben az első alatt található. Ez sokkal korábbi, ám mivel megrongálódott, a szűzanyás képpel takarták le” – tette hozzá Csóka, aki szerint a restaurátorok 12–13. századira becsülik. Ez az erősen megrongálódott festmény csak részleteiben értelmezhető. Központi férfialakja valószínűleg Jézus, ám hiányzik a feje, jobb és bal oldalán Szűz Mária és Szent János evangélista állhat. A szakemberek szerint a freskórészlet egy nagyobb, az utolsó ítéletet ábrázoló kompozícióhoz tartozhatott.

Folyamatos átalakítások

A korábbi feltételezések szerint a berei templomot több mint 700 évvel ezelőtt építették, ám a jelentősen megrongálódott freskó felfedezése nyomán még korábbra datálhatják a templom felépítését. Az idők folyamán többször is átalakították, különösen az 1834-es földrengést követően, és a 18. század során végzett gyökeres változtatások nyomán modernebb külsőt kapott, középkori eredetére ma már alig lehet következtetni. A leírások szerint a berei gyülekezet már 1536-ban protestáns hitű volt, a reformátusok pedig igyekeztek a római katolikus múlt minden látható jelét eltakarni.

„Egy ideig befalazták a freskókat, majd amikor a 90-es években kibontották, fehér lepedővel takarták le. A lepel később eltűnt. Úgy gondolom, mivel nagyon fontos kulturális értékről van szó, mindenkinek látnia kell, és amíg én ebben a templomban szolgálok, látható is marad” – szögezte le a berei pap, aki szerint a helybéliek először idegenkedtek a katolikus időből maradt festményektől, de idővel megbékéltek velük. A reformátusok egyébként az északi falra, a szószék jobb oldalára maguk is készíttettek egy falfestményt, melyen az 1766. augusztus 22-i dátum olvasható, és amelyet az akkori templomfelújítás emlékének, illetve Isten dicsőségének ajánlottak. A 110×84 centiméteres nagyságú, 5,5 centiméteres betűkből álló felirat meglehetősen jó állapotban maradt fenn, ma is olvasható. Az idei restaurátori munkával a katolikus freskók alatti részen az 1733-ban elbontott diadalív részletei is felszínre kerültek. A lelkipásztor szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület igyekszik olyan európai uniós pályázatokat keresni, melyek révén biztosíthatnák az anyagi hátteret a további restaurátori munkához. „A szakemberek szerint a meglévő töredékek megőrzése a cél, nem festenek hozzájuk, nem egészítik ki őket, mert akkor elveszítenék hitelességüket. Ez a helyieknek nem tetszik, különösen a fej nélküli Krisztus miatt neheztelnek” – fogalmazott a pap. A helyiek azt remélik, idővel sikerül méltóképpen konzerválni az értékes örökséget, amely akár turistákat is vonzhat a településre, ahogyan az a Bihar megyei Siteren talált hasonló falképek teszik.