Templom három hónap alatt

„Augusztus 12-én látni kellett volna azokat az arcokat: egyesek szomorúan, mások hitetlenkedve, de mindenképpen megdermedve tekintettek az előttük összeomló régi templomra. Kevesen bíztak abban, amit akkor néhányan kitűztünk célul, éspedig, hogy az október 25-i búcsúig új templom álljon a régi helyén” – közölte lapunkkal Márton István, a palotailvai kis római katolikus közösség beszolgáló plébánosa. A tisztelendő a múlt szombati templomavatón oklevelek átadásával köszönte meg a hivatalosságok és támogatók munkáját. „Ha nem egyébből, legalább glettelésből én is oklevelet kaphatnék” – nevette el magát a fiatal pap. Mint a hívek mondták, a tisztelendő fáradtságot nem ismerve reggeltől estig ott volt az építőtelepen. Ha kellett, anyagot cipelt vagy kevert, létrára mászott, fűrészelt, szegezett, vakolt és glettelt, de mindenekelőtt tartotta a lelket az emberekben. A közösség múlt szombaton vehette át munkája gyümölcsét: a felső-marosmenti kis templomot Tamás József püspök áldotta meg.

Adakozó kedvű falu

Október 25. eddig is piros betűs nap volt a palotailvai katolikusok naptárában, akik templomuk búcsúját ünnepelték. A mostani esemény, mint Tamás József püspök fogalmazott, kettős ünneppé tette a dátumot. „Ma nemcsak e hajlék védőszentjét, a Boldogságos Szűzanyát áldjuk, hanem felszenteljük ezt a szép új templomot. A kettős alkalom azt üzeni számunkra, keresztények számára, hogy amint a Szűzanya Istennek legszebb temploma, úgy váljunk mi is azzá!” – buzdította a templomot zsúfolásig megtöltő híveket a püspök. Mint Márton István, a 104 lelket számláló szórványgyülekezet plébánosa elmondta, elégedett a hívekkel. A templomlátogatás 50 százalékos, amit sok pap megirigyelhetne, ráadásul a vegyes házasságban élők nem tagadják meg vallásukat, mi több, vasárnaponként magukkal hozzák református vagy ortodox párjukat a katolikus templomba.

A fiatalok elhagyták a rendszerváltás után gazdaságilag teljesen tönkrement községközpontot, így a faluban csak az idősek maradtak. Jelentős részük kisnyugdíjból él, ennek ellenére, amikor meghallották, hogy a gödemesterházi plébános az ilvai templom újjáépítését fontolgatja, adakozni kezdtek. Összesen tízezer lej gyűlt össze, ami fejenkénti százlejes hozzájárulást jelent.

Adakozónak bizonyult az önkormányzat is, jelentős összeggel járult hozzá a templomépítéshez. „Amivel lehetett, segítettünk. Pénzzel is, gépekkel is, munkaerővel is. Tavasszal bekerítjük a templomot, és a díszmegvilágításáról is gondoskodunk” – közölte lapunkkal a templomból kifelé tartó Petrişor Teslovan frissen megválasztott polgármester. A katolikus egyházat és a templomépítést a tanács akkor is segítette, amikor sem a pap, sem a hívek nem reménykedtek ebben. „Az utolsó száz méteren, amikor a pénzünk fogytán volt, az építkezés befejezésére az önkormányzat megszavazott további 10 ezer lejt. El sem tudom mondani, milyen jól esett, amikor a községházáról értesítettek, hogy adnak még valami pénzt. Annál is inkább, mivel mi nem számítottunk erre, hisz még csak nem is kértük az újabb segítséget” – mesélte Márton István. A testület gesztusát felértékeli az a tény, hogy a tanácsosok között egyetlen magyar nemzetiségű személy sincs, és mindannyian megszavazták a javaslatot. „Hál’ Istennek nálunk nincsenek etnikai gondok. A templom építésénél az egyik legaktívabb ember ortodox román létére Iacob Şimon volt, a másik, akinek köszönetet mondhatunk, a szomszédunk, Ioan Lazăr. A volt polgármestert, a tavasszal elhunyt Ioan Pârleát hárman búcsúztattuk: az ortodox pap mellett ott volt a református kollégám meg én. De így van ez a legtöbb temetésen, sőt házszentelésekkor is akadnak román családok, amelyek meghívnak” – mesélte a plébános.

Felújítás helyett újjáépítés

A palotailvai templom megmentésének gondolata három évvel ezelőtt született. A Bánffy grófok 1936-ban adományozták a falunak, a valamikori iskolaépületet később átalakították, és toronnyal toldották meg. Közel négy évtizeddel ezelőtt, 1970-ben az épület leégett, de gyergyóvidéki segítséggel a hívek hamarosan helyreállították. Állaga annyira megrongálódott, hogy a pap a tatarozás helyett az utolsó pillanatban a bontás mellett döntött. Márton István szerint így a költségeket is valamelyest lefaragták. „Amikor láttuk, hogy az épület egyik oldala csaknem 65 centimétert süllyedt, nyilvánvalóvá vált, hogy könnyebb újat építeni. A régi templomot egy nap alatt lebontottuk. A hívek közül sokan ma sem hiszik, hogy három hónap alatt újat sikerült varázsolnunk a helyébe” – mesélte a lelkipásztor, aki főként székelyföldi mesteremberekkel dolgoztatott. „A bontás annyira megviselt, hogy éjjeleket nem tudtam aludni. Minden éjszaka mondtam egy Üdvözlégy Máriát, arra kértem a Szűzanyát, adjon erőt újjáépíteni a templomot” – meséli Onika Rozália. Iacob Veronika nem hitte, hogy a tél beállta előtt sikerül tető alá hozni az épületet. Mărginean Annamária maltert kevert, törmeléket hordott, csak haladjon a munka, sok aszszony három hónapon keresztül a munkásoknak főzött.