Szobrot állítottak a mártírpapnak

A szentmisét követõen az impozáns templom elõtt Szakács Tibor helyi polgármester és Bereczi István gelencei plébános leplezte le a tavaly felállított Márton Áron szoborral szemben elhelyezkedõ mûalkotást.

Fekete János 1885. szeptember 30-án született Bélafalván. 1908. február 8-án szentelték pappá. Petrozsényben káplánnak nevezték ki, majd ugyancsak a Zsil-völgyében, Vulkánban szolgált. Innen Sepsikõröspatakra helyezték át, ahol a trianoni békeszerzõdést követõ években felvállalta a harcot a hatóságokkal a magyar nyelvû iskoláért. 1936-tól Gelence plébánosává nevezték ki, majd Felsõ-Háromszék kerületi esperesévé léptették elõ. Fekete János az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja volt. Hívei lelkiismeretes, hûséges plébánosként tisztelték. 1950-ben házkutatást tartottak nála, 1951 februárjában letartóztatták, és a brassói Szekuritátéra vitték, mivel nem ismerte el a Márton Áron püspök letartóztatása után államilag kinevezett egyházmegyei vezetõket. Egy évig földalatti cellában tartották, ahol a fénytelenség, a levegõtlenség és a sorozatos kihallgatások testileg megtörték. Fél év alatt 92 kg-ról 38-ra fogyott le. 1951 augusztusában átvitték a brassói fellegvárba. Két hét múlva tovább szállították a bukaresti Ghencea börtönbe, ahol két év börtönbüntetésre ítélték. Néhány nap múlva a Târgu Jiui fogolytáborba vitték át, ahol 1952. március 25-én meghalt. Jeltelen sírban hantolták el Târgu Jiu-n, de hozzátartozóinak közbenjárása révén Gelencén, a római katolikus templomkertben újratemették.

„Mi volt a bûne Fekete Jánosnak? Tekintélyének és közkedveltségének lerombolásával, megfélemlítéssel akarták megtörni a felsõ-háromszéki papság ellenállását, mert nem akartak engedelmeskedni az államot kiszolgáló egyházi hatóságoknak. Így lett vértanúja az erdélyi egyházmegyének, akirõl sosem szabad megfeledkezni\" – írta róla Jakab László a börtönviselt erdélyi papok életrajzait tartalmazó könyvében.