Székelyhídi egyházépítés

Hogyan készül a húsvétünnepére a székelyhídi reformátusegyházközség?

Mivel a húsvéti csodahajnalban történt, amikor az asszonyok észrevettéka sírnál, hogy nincs ott Jézus, nálunkis vasárnap hajnali 5 órakor kezdődik a templomban ahúsvéti ünnepség. Hajnali liturgiát1991-ben húsvétkor az olaszországi Luganóbanláttam, onnan hazatérve felvetettem a fiataloknak aliturgia bevezetésének ötletét. Háromévvel ezelőtt tartottuk meg először a feltámadásiszertartást, amihez egy passiójáték ispárosul. Ennek érdekessége, hogy sötétbenzajlik, és aki megszólal, az gyertyát gyújt.Nagy volt a meglepetésem, amikor a számtalan gyertyabevilágította a templomot: ekkor derült ki, hogytelt házunk van. A passiójátékotúrvacsoraosztás követi, ez is eltér ahagyományos szertartástól, mert felszeleteltkalácscsal történik, és a bort kispoharakban kínáljuk végig a sorok között.Ennek az úrvacsorázásnak nem anynyira kötötta szertartása, azért vezettük be, mert a katolikustestvérek is eljönnek hozzánk, és ők isélnek ezzel a lehetőséggel. A feltámadásiliturgia mondhatni hagyománnyá vált, mármindenki készül erre.

A fiatalok nemcsak az ünnepeket,hanem a nyári vakáció napjait is aktívana templom közelében töltik. Milyen programokatszervez számukra?

Tavaly már harmadik alkalommaltartottuk meg a Volt egyszer egy Érmellék elnevezésűalkotótábort, ennek megszervezésében azÉrmelléki Egyházmegye és a debreceniKölcsey Közművelődési Intézet segített,népművelőket ők biztosítottak számunkra. Eznemcsak az érmelléki, hanem a testvérgyülekezetekközös táborozása is: eljönnekrendszeresen a ceglédiek és a gyermelyiek is. Lelkifoglalkozásokat, énektanulásokat szervezünk,napközben korongozás, nemezelés, gyöngyfűzésszerepel a programban, az estéket pedig ifjúságizenekarok teszik hangulatossá. A magyarországiTiszadobon éveken át működött egy ökumenikustábor, ott a Kárpát-medence gyermekeit fogtukössze. Most, hogy a tiszadobi tábor léte veszélybekerült, felajánlottam, hogy az ottani gyermekeketnyaraltassuk Székelyhídon egy hétig.

Az egyházközségifjúsági központ építéséhezis hozzáfogott. Hol tartanak a munkálatok?

Az ötletet szintén agyermekek nevelése adta: egy óvodai évzárónkezdtünk el gondolkozni egy gyermekközpontú barátikör létrehozásán. Napközis óvodáragondoltam első lépésben, ahol a gyermekek legalábbhavonta egyszer elhozhatják szüleiket, hogy együtthallgassanak előadásokat, baráti beszélgetésekenvegyenek részt, ne szigetelődjenek el. Az épületegyik része óvodának épült, a másikrészében vendégszobákat alakítottunkki: van itt konferenciaterem, fogadásokat tudunk tartani,számítógépekkel is rendelkezünk. Aszállásadásnak az a célja, hogy aSzékelyhídra ingázó gyerekeket is betudjuk fogadni. Az Illyés Közalapítványtámogatásával tudtunk építkezni,de nagyon sok önkéntes munkát is végeztünk.Tavaly, tavalyelőtt a fiatalok két héten keresztülásták az árkot a víz bevezetéséhez.A táborozókat tavaly már ebben az épületbenszállásoltuk el, nyárig már az épületkülső része is elkészül. Õsztől reményeimszerint teljes gőzzel működhet benne az óvoda ésa kollégium.

Eközben a műemlék templomfelújítása sem maradhat el…

Székelyhídon a XIII.században már templom állt. Ez románstílusú, négyszögletes templom volt, későbbgótikus stílusban átépítették.1660 körül a törökök lerombolták,eltávozásuk után újjá kellettépíteniük a helybélieknek. A régigótikus ajtókat akkor beépítették,kazettás mennyezettel készült el az újhajlék. A kilencvenes években kezdtük el azakkorra salétromossá vált templom felújítását.A munkálatok során megtaláltuk a középkoriszószék alapzatát, több ablakot ésfülkét. 1996-ra a salétromot is eltüntettük,mostanra azonban újra előbukkant. A templom teljesfelújítására összesen 80 ezer lejkellene, mert a tetőt is ki kell cserélni. Az elmúltév végén 15 ezer lejt kaptunk azönkormányzattól. Szerencsére a lelkészimunkában a segédlelkész és kántoris segítségemre van. Remélem, lehetőséglesz arra is, hogy a vakolat alatt rejtve maradt ablakkereteket isfeltárjuk, hogy ezzel is emeljük a templom értékét.

Festményeiből külföldönis több kiállítást nyitott meg. Hogyan leszegy lelkészből festőművész, ennyi munka mellettmikor marad ideje az alkotásra?

A nagyváradi képzőművészetigimnáziumban, Kristófy János festőművészosztályában tanultam. A kolozsvári akadémiárahiányos román nyelvtudásom miatt nem vettek fel,de a szülői nevelés is szerepet játszott abban adöntésben, hogy végül lelkész lettem.A képzőművészettel nem szakadt meg a kapcsolatom,csak a sok munka miatt nem maradt rá elég idő.Szatmáron 1970-ben már szerepeltek a munkáim egykiállításon, a diószegi segédlelkésziévek alatt is sokat festettem, azt követően Nagyváradonlinómetszetekből készítettem karácsonyiüdvözlőlapokat a gyülekezet tagjainak. Aztánjött az esperesi munka, a zsinati tagság, ami miatt nemmaradt időm a festészetre. A festészethez való„visszatalálás” Tiszadobon, az egyik nyáritáborban kezdődött, ahol a képzőművészetifoglalkozások vezetését vállaltam. Későbbbeiratkoztam a nagyváradi Tibor Ernő Galériába,akkor elkezdtem rendszeresen festeni. A grafika, az akvarell állközelebb hozzám, legutóbb a SzámadóErnő helybeli költő verseiből összeállt kötetetillusztráltam. Nem szolgai illusztrációk ezek,hanem azt a tájat festettem meg, amelyről Számadóírta a verseket. A versekhez készített 40 képetlegutóbb Nagybányán állítottákki, a Teleki Magyar Házban. Nagy megtiszteltetés voltszámomra, hogy a nagybányai festőtelep anyaföldjénállíthattam ki munkáimat.

Ön mégis mindenekelőttszékelyhídi lelkész. Hogyan foglalnáössze lelkipásztori tapasztalatait?

27 éve kerültem ide,akkoriban több mint 3000 lelket tartottunk számon agyülekezetben, jók voltak a statisztikáink. Ma márnálunk is kétszer annyit temetünk, mint amenynyitkeresztelünk, de még ez a statisztika sem reális,mert a kereszteltek egy részét Magyarországrólhozzák haza, aztán visszautaznak, mert ott élmár a család. Ma közel 2000 fizető egyháztagottartunk nyilván. A hívek 10 százaléka járrendszeresen templomba vasárnaponként, nagyobbünnepekkor valamivel többen. A katekétikai nevelésterén azonban az a tapasztalatom, hogy az ateista családoknevelése nagy hatással van a gyermekekre. Mi, lelkészeknem szoktuk bevallani, hogy azért reménytelen amunkánk, mert szemben állunk egy egyházidegencsaláddal. Az én időmben azt tanították,hogy amit a templomban vagy itthon hallasz, azt nem kell az iskolábanelmondani, most szinte fordított a helyzet: arra biztatjuk agyerekeket, hogy mondják el otthon a szülőknek, amit azIsten házában hallanak.