Privilegizált keresztalja

A gyergyóalfalvi keresztalja évszázadokra visszamenően privilégiumokat élvez, hajdanán ők vezették a körmenetet, az 1989-es fordulat után pedig ők vezetik fel a búcsúkon az egyházi méltóságokat a Hármashalom oltárához, és a mise alatt az első sorokban foglalhatnak helyet.

Újraélesztik a hagyományt

„Hajdó István főesperes-plébános – akkoriban a Gyergyói egyházkerület főesperese – keresett meg, hogy segítsek neki a gyalogos zarándoklat újraszervezésében” – közölte a Krónika kérdésére Balázs József gyergyóalfalvi festőművész, aki szülőfaluja keresztalját vezeti. Mindez 1992-ben történt, Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulóján.

A festőművész szerint a gyalogos zarándoklat hagyományának újraélesztésével a neves magyarságkutató emléke előtt is tisztelegni kívántak. Idős emberek révén megpróbálta kideríteni a pontos útvonalat, amelyen a hajdani zarándokok haladtak. Kiderült, hogy ez az Ostoros-tetőn keresztül, a Csíkmagas- és Súrlós-dűlőn át vezetett Csíkrákosig, ahol éjszakára helyi gazdák házaiban, csűrjeiben szálltak meg.

A pünkösdöt megelőző pénteken indultak útnak, majd szombaton érkeztek a csíksomlyói kegytemplomhoz. Itt részt vettek a búcsún, az éjszakát a templomban töltötték, majd a vasárnap déli szentmise után indultak haza. Visszafele ugyanazt az útvonalat követték, és az út mentén lévő valamennyi templomot balról jobbra tartva háromszor megkerülték.

A hazatérés során Csíkkarcfalván szálltak meg, majd hétfőn reggel – miután szentmisét hallgattak és a helyi plébános elkísérte őket a templomtól ötszáz méterre lévő kőkeresztig, a Gyergyóiak keresztjéig –, folytatták útjukat hazáig. Az esti szentmise idején érkeztek meg, a templomban az otthon maradt hívek fogadták őket.

Új útvonal, új szálláshelyek

„Az első 1990 utáni zarándoklaton ezt az utat követtük, és akkoriban a Gyergyói-medence településeiről induló gyalogos zarándokok egy keresztaljban vonultak Somlyóra” – magyarázta a festőművész. A következő évtől a Gyergyói-medence falvai már külön keresztaljakban vonultak Csíksomlyóra, és minden település azt az útvonalat igyekezett követni, amelyen a „régiek jártak”.

Az alfalviak azonban módosítottak az útvonalon: a keresztalja pénteken reggel indul, és első nap Karcfalváig megy, ahol a régi zarándokokat baráti családok látják vendégül éjszakára, az újaknak pedig az iskolában, illetve a jégpálya melletti öltözőben biztosítanak szállást. „Régi jó kapcsolataink vannak Karcfalván, mint például Ferencz András családja, amely évről évre meleg teával, töltött káposztával várja az alfalvi zarándokokat” – magyarázza Balázs József, hozzátéve, hogy ilyenkor a ház, a csűr és az udvar a zarándokok rendelkezésére áll.

Karcfalván számos család biztosít szállást, meleg ételt, sok esetben száraz ruhát az alfalvi búcsúsoknak. „Karcfalváról szombaton hajnali négy órakor indul a keresztalja, a csíktaplocai iskolában székely ruhát öltünk, hogy idejében Csíksomlyóra érjünk és elfoglaljuk a privilégium szerint nekünk kijáró helyet” – magyarázza Balázs József.

A zarándokok az ősi hagyományokhoz igazodva a vasárnap déli szentmise után indulnak haza, a szombat éjszakát csíkszeredai ismerősöknél, illetve a taplocai iskolában töltik, vasárnap karcfalvi barátaiknál alszanak, majd a hétfő esti szentmisére érkeznek szülőfalujukba.

Privilégium a hit melletti kiállásért

„A privilégiumot 1567-ben érdemelte ki az alfalvi hívők közössége, amikor István pap vezetésével fegyvert ragadott, hogy hitét – ha kell élete árán is – megvédje” – magyarázta Balázs József, hozzátéve, hogy abban az időben a papok katonai képzésben részesültek és hadvezetői szolgálatot is teljesítettek.

Az oroszhegyi származású, Gyergyóalfaluban szolgáló István papot rokonai értesítették, hogy János Zsigmond hadsereggel akarja Csík- és Gyergyószék katolikus híveit az unitárius hitre téríteni. István pap hadba szólította gyergyói híveit: „meggyújtotta a magaslatokon lévő lármafákat”. „Ez abban az időben annyira operatívan működött, hogy 48 órán belül teljes felszerelésben, harcra készen állt a sereg a kijelölt gyülekezőhelyeken” – magyarázta a festőművész.

A két sereg pünkösdszombatján csapott volna össze, az ütközetre azonban nem került sor, ugyanis a Tolvajos-tetőn lezajlott vitát követően – ahol a gyergyói és felcsíki székelyek kifejtették, „majd akkor térnek unitárius hitre, ha Dávid Ferenc feltámad” – János Zsigmond belátta: az erőszakos térítés nem vezet eredményre.

„Eközben az otthonmaradt felcsíki asszonyok a Boldogságos Szűzanya közbenjárásáért imádkoztak, hogy vérontás nélkül oldódjék meg a vitás helyzet” – mesélte Balázs. A legenda szerint az egyezség értelmében a Tolvajos-tetőről Csíksomlyóra tartó lovas hírvivő nyírfaágat viselt a kalapjában, ebből a jelből tudták meg az aszszonyok, hogy imájuk meghallgatást nyert.

„Ennek örömére István pap a következő években pünkösdszombatjára az egyházközség keresztje alatt Csíksomlyóra vezette híveit, hogy hálát adjanak a Szűzanyának a sikeres, vérontás nélküli hadjáratért, illetve azért, hogy közbenjárt hitük megtartása érdekében” – magyarázta Balázs József. István pap halála után utódai is kötelességüknek tartották, hogy a híveket a Szűzanyához vezessék.

„A más településekről csatlakozók megadták a gyergyóalfalviaknak azt az előjogot, hogy álljanak a búcsús körmenet élén, hiszen az ő papjuknak köszönhetően maradt katolikus Csík és Gyergyó vidéke” – zárta történetét Balázs József.