Ökumenikus üdülőváros

A 2003-ban nyomtatásban is megjelent Historia Domus – A borszéki plébánia története címû könyv szerint Borszéken „már 1745 elõtt kápolna is volt, s ez a fõkút feletti dombon állott, azonban, roskadozó állapotba jutván, lebontatott, s helyébe gr. Lázár László kancellár 1847-ben ditrói Fülöp Andrással a késõbben épült nagy pinceraktár és kaszinó közelébe faragott és jól összeilleszthetõ csinos kápolnát építtette\". Ebben az idõszakban Borszéken még nem mûködött önálló plébánia, a többségében katolikus hívek „lelki szükségleteinek\" irányítását a szárhegyi „nagyérdemû Szt. Ferenc-rendi szerezetes atyák végezték\". A nyári fürdõidény idején, amikor népes vendégsereg tartózkodott a településen, a ditrói és szárhegyi lelkészek látták el a papi teendõket. Mindez 1885-ig mûködött így, amikor „az erdélyi Szent Istvánról nevezett Ferenc-rendiek Tartomány fõnöksége Kiss Alfonz szerzetes atyát ide nem rendelte ki állandó lakóul\". A papi teendõket ellátó szerzetes továbbra is a Ferenc-rend fennhatósága alatt tevékenykedett, az önálló plébániát sokkal késõbb a 1901/409-es püspöki rendelet alapján hozták létre Borszéken. A rendelet értelmében a ditrói egyházközséghez tartozó leányhitközséget leválasztották, és a bélbori leányhitközséggel közösen külön egyházközséget hoztak létre. A Ferenc-rendi szerzetes áldásos tevékenységének, no meg az idõközben lendületesen fejlõdõ gazdaságnak köszönhetõen a századfordulóra annyival gyarapodott az egyházközség lélekszáma, hogy a régi kis kápolna már szûknek bizonyul a hívek számára. A Historia Domus szerint az „1901. október 20-án tartott egyháztanácsgyûlés Ditró és Szárhegy közbirtokosságától, mint Borszék hitközség patrónusától\" egy templomhely keresését kérte. A közbirtokosság az új templom helyének az Arany János-kúttól északkeltre fekvõ sziklás, dombos területet jelölte ki, az új templom tervrajzait és az építkezés költségvetését 1903. augusztus 17-én tartott egyháztanácsi ülésen mutatták be. „A katolikus Státushoz benyújtandó kérvény megszerkesztésére Bartalis János lelkész, Vadász Károly egyháztanácsjegyzõ, el. Iskolaigazgató, Köllõ János fürdõigazgató és Csató Sándor községi jegyzõ személyében bizottság küldetett ki\" – olvasható a Historia Domusban. Lobenschusz József marosvásárhelyi építõmérnök és társa által bemutatott tervezetet 1909 februárjában fogadja el a püspök, és a vallási kölcsönalapból ötvenezer koronát utaltak ki templomépítésre. Az építkezéssel rohamosan haladtak, 1910. november elsejére Bartalis János plébánosnak híveivel együtt sikerült átköltözniük a régi kápolnából, és az 1911. július 9-én tartott templomszentelési ünnepség elõtt már ott tartották a szentmiséket.

Egyébként a gyógyhatású ásványvíz-forrásairól nevezetes Borszék üdülõtelepen több templom is áll. Az elsõ kis római katolikus kápolna már 1745-ben állott, ám ezt lerombolták, és 1847-ben újat építettek a helyére. Miután 1910-ben felépült az új római katolikus templom, a kápolnát 1926-ban átadták a görög katolikus egyháznak. A kommunista rezsim uralomra jutása után, amint az országban mindenhol, itt is, bekebelezte a kis kápolnát az ortodox egyház. A közelmúltban, a már meglévõ mellé állami támogatásból újabb ortodox templomot építettek a hozzávetõleg ötszáz fõnyi ortodox hitû román lakosságnak. Az új templomot 2006 decemberében szentelték fel. A több mint 2300 fõnyi magyar ajkú lakosság az 1910-ben épített katolikus templomba és a közelében lévõ kis református imaházba jár szentmisére, illetve istentiszteletre.