Nagyváradi fiatalok az irgalmasság fővárosában

A nagyváradi római katolikus püspökség és több külföldi támogató jóvoltából július 20-án a nagyváradi egyházmegye 50 bátor és lelkes fiatalja is útnak indult, hogy együtt imádkozzon és ünnepeljen a világ minden tájáról érkezett fiatalokkal. A nagyváradi csoport tagjai július 20–25. között a krakkóival szomszédos tarnówi egyházmegyében voltak, ahol részt vettek a központi eseményeket megelőző „egyházmegyei napokon“. Ennek célja az volt, hogy elmélyültebben találkozzunk a fogadóország kultúrájával, lelkiségével, szokásaival.

Lengyel–magyar barátság

A hosszú út után nagyon jólesett az a szívélyes fogadtatás, amelyben a lengyel fiatalok, családjaik valamint a helyi plébános részesített minket. A híres lengyel–magyar barátság jegyében hatalmas tapssal, énekkel, üdvözlő szavakkal és terített asztallal vártak. Az előtalálkozó ideje alatt a helyi családok fogadtak be minket nagy-nagy szeretettel. A nyelvi akadályokon (a fordító alkalmazások segítségével) hamar túllendültünk, de a legkifejezőbb és leggyakrabban használt nyelv mégis a szeretet nyelve maradt.

A lengyel fiatalok és családjaik vendégszeretete megrendítő volt: mindennel elhalmoztak minket, a szívüket-lelküket kitették érettünk. Udvaraik, otthonaik rendezettsége lelki tisztaságukról tanúskodik, az útszéli keresztek, Szűz Mária-szobrok megélt katolikus hitükről beszélnek. Együtt imádkoztunk, énekeltünk, a szentmiséket is két nyelven végeztük, a könyörgések a fiatalokért szóltak, az IVT résztvevőiért, a szervezőkért és az itthon maradottakért. Természetesen a kikapcsolódás is közösen zajlott: lengyel néptáncot tanultunk, magyar néptáncot tanítottuk, közösségépítő játékok, focizás, vetélkedő színesítette a hetet. Együtt kirándultunk, közös történelmünk jelentős helyeit kerestük fel, és minden este egymás kezét megfogva, összefonódott karokkal és szívvel énekeltük el az esti imát.

Az előtalálkozót lezáró szentmisében köszönetet mondtunk vendéglátóink nagylelkűségéért, barátságáért, a tiszta tekintetekért, a nyitott ajtókért és szívekért, mosolyokért. Végül megállapítottuk, hogy a találkozó hiteles folytatása lehetne a lengyel fiatalok fogadása Nagyváradon.
A hosszú és valóban könnyes búcsúzkodás után Krakkóba indultunk, ahol a pálos szerzetesek fogadtak be minket: a város központjában található kolostoruk mellett húzhattuk fel sátrainkat. Krakkó különlegesen szép város: templomai, a Wawel, a történelmi városközpont, a Visztula partja, mind felejthetetlen látnivalót rejt.

Már kedden délelőtt megnyitott a kapuit az egész héten át tartó Ifjúsági Fesztivál és a Hivatások Expója: előbbi lelki és kulturális programot kínált a résztvevőknek, utóbbi pedig segítséget kívánt nyújtani a fiataloknak élethivatásuk felismerésében. „A szeretet lángja árassza el világunkat, és szabadítsa meg az önzéstől, az erőszaktól és az igazságtalanságtól, hogy a jóság, a megbékélés, a szeretet és béke erősödjön meg a Földön” – ezekkel a szavakkal köszöntött minket Sta­nis­ław Dzi­wisz bíboros, Krakkó érseke kedden este a Błonia parkban bemutatott nyitó szentmisén. A következő három nap délelőttjein a nagyváradi fiatalok a magyar nyelvű katekéziseken, szentmiséken épültek Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Székely János segédpüspök, valamint Erdő Péter bíboros prímás gondolatait hallgatva a szállásunktól alig negyedóra járásnyira álló Fatimai Boldogasszony-templomban.

„Kérdezek, válaszoljatok”

„Kérdezem tőletek, ti pedig válaszoljatok: Meg lehet változtatni a dolgokat? [Igen!] Nem hallom! [Igen!] Így már jó!” – többek között ezekkel a szavakkal buzdította Ferenc pápa a fiatalokat, akik csütörtökön délután az ő fogadására gyűltek össze a Błonia parkban. Pénteken este ugyanitt ő vezette azt a keresztutat, amelynek egyes állomásainál az irgalmasság cselekedeteit elmélkedtük végig. Itt csatlakozott hozzánk egyházmegyénk főpásztora, Böcskei László megyés püspök is, aki egyébként az egész program ideje alatt gondoskodó atyaként érdeklődött a nagyváradi fiatalok hogyléte felől. Szombaton délelőtt a találkozó másik központi színhelyére, a Campus Misericordiaére vonultunk, ahol szentségimádáson, éjszakai virrasztáson vettünk részt a szentatyával, vasárnap pedig közösen adtunk hálát a szervezőkért, a támogatókért, a találkozás öröméért és a szövődött kapcsolatokért.

A lengyel–magyar barátság ezen a találkozón tovább mélyült, és a nagyváradi csapat tagjai egy életreszóló élménnyel gazdagabban tértek haza szeretteik körébe, hogy a megtapasztalt örömet és szeretetet továbbadják. Mert meg lehet változtatni a dolgokat!

Darabán Tímea