Megmutatni Jézust a világnak

Az ünnepség a Patkóban kezdődött, a Musica Sacra vegyes kar Aquinói Szent Tamást idéző előadásával. Potyó Ferenc ünnepi prédikációjában a krisztusi példát, az áldozati közösség vállalását emelte ki. „Az Úrnapja elvezet az utolsó vacsora termébe, ahol elhangzott: vegyétek és egyétek, mert ha nem, nem lesz élet bennetek – figyelmeztetett a helynök Jézus szavaival. – A Krisztusban megkötött új szövetség, az utolsó vacsora folytatása a mise, a szentáldozás, a kenyér és a bor, amelyben ma is megtaláljuk a kegyelem forrását, ha Krisztushoz járulunk.” Potyó Ferenc a jövőről szólva elmondta, a várva várt Európai Unió csak gazdasági közösség, amelynek tervezett alkotmányában sem vállalták a krisztusi szellem rögzítését. „Értékvesztett emberekkel nem lehet életet, jövőt építeni, de ez a jövő nem lesz sivár, ha az emmauszi vándorokhoz hasonlóan mi is megtaláljuk, felismerjük Krisztust a megtört kenyérben, a szentáldozásban – hangsúlyozta az érseki helynök. – Az ünnepi körmenetben a kegyelemnek ezt a forrását, az Oltáriszentséget, Jézus Krisztust mutatjuk meg a világnak.”
Székelyudvarhely főterén a négy égtájnak megfelelően négy virágdíszes sátort és oltárt állított a Mária Légió, a Nőszövetség és a Rózsafüzér Társulat. A Jakubinyi érsek által celebrált szentmise után a sátrakhoz járultak, és énekelve járták körbe a főteret az Udvarhelyszékről érkezett keresztalják.
Székelyudvarhelyen az úrnapi búcsú meghonosítása a jezsuiták itteni működéséhez fűződik, 1849-ig a búcsút a város déli kijáratánál fekvő Jézus-kápolnánál tartották. A helyszín azt követően változott meg, hogy Rajmund János katolikus főesperes hősies helytállásával megmentette Haynautól és seregétől a várost, megállítva őket a Jézus-kápolnánál. A második világháború után egyre több akadályba ütközött a körmenet megtartása: 1949-ben, az utolsó szabad főtéri körmenet alkalmával Márton Áron püspök vitte az Oltáriszentséget. 1990-ig az úrnapi körmenetet a katolikus temetőben tartották a hívek.
Az Úrnapjához kapcsolódó zöld ágak, virágok, virágszirmok és koszorúk attól válnak kiemelt jelentőségűvé, hogy az Oltáriszentség közelében vannak az ünnepi szertartás alatt. Ma is megőrzik a lepréselt virágokat, az úrnapi koszorú a körmeneti lobogók díszítménye. A sátor köré felállított jegenyeágakról minden búcsús igyekszik legalább egy ágacskát hazavinni. „Ahány levél az ágon, annyi Miatyánkot kell elmondani otthon annak, aki elviszi” – biztattak az ágtörésre a Márton Áron-szobra mellett felállított sátornál.


Mit ünneplünk Úrnapján?
A katolikus egyház a pünkösd utáni tizedik napot, azaz Szentháromság vasárnapját követő csütörtököt az Oltáriszentség, az utolsó vacsora emlékére rendelte. A 13. században lett egyházi ünnep: IV. Orbán pápa a bolsenai eucharisztikus csoda és Szent Julianna lüttichi apáca látomásának hatására 1264. szeptember 8-án bullában rendelte el a Corpus Domini, az Úrnapja ünnepét, és Aquinói Szent Tamást bízta meg az ünnep liturgikus szövegeinek elkészítésével. A körmenet, mint az úrnapi szentmise kiegészítése német hatásra, az 1270-es évektől terjedt el Európában. Középkori leírások szerint áldó szertartás.