Magyarország: kielégítő a restitúció

Az egyházi ingatlanrendezés 20 éve című tanácskozáson Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szerint az 1991-ben született ingatlanrendezéssel foglalkozó törvény utat határozott meg az „értékek megteremtése számára”. Felidézte az ingatlanrendezési eljárások jellemzőit, az átvett épületek kapcsán pedig az oktatási intézmények munkájának beindítása körüli nehézségekről is szólt.

Csomós József református püspök szintén összefoglalva a 2011-ben befejeződött két évtizedes folyamatot, arról beszélt, hogy  sok zökkenővel, de mégiscsak ennek az útnak a végére értünk (…), valamennyiünk megnyugvásával zárult a kártalanítás ezen szakasza”. Megjegyezte, hogy a visszakapott ingatlanokhoz hiányoztak a működtetési források. Hangsúlyozta, hogy pártpolitikától függetlenül, esztendőről esztendőre lassabban vagy gyorsabban, de előre haladt az egyházi ingatlanrendezés folyamata. Gáncs Péter evangélikus püspök úgy vélte, „a kártalanítás két évtizedére tekinthetünk úgy, mint örömteli újrakezdési lehetőségre”, azt követően, hogy negyven éven át belekóstoltunk abba, hogy milyen az intézmény nélküli lét”. Mint fogalmazott: újra kellett tanulniuk az egyházaknak a visszakapott intézmények, ingatlanok működtetését.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta, hogy a magyarországi zsidóság számára többszörös hátránnyal kezdődött az ingatlanrendezés. Példaként mondta, hogy a törvény az 1948. évi tulajdoni állapotot jelölte meg az ingatlanok visszaszolgáltatásának alapjaként, miközben a zsidóság több középületét már a korábbi években elvették. Megjegyezte, hogy több évtizedes károkozás után az ingatlanügyek rendezése lehetőséget biztosított a hívek és a társadalom szolgálatára.