Magyar szentek és vértanúk kápolnája

Az istenháza többek között a hívek adományaiból épül, a csíkszentkirályi közbirtokosság pedig a tetőszerkezethez szükséges faanyagot biztosítja. A Hadnagy Judit tervezte épület több mint száz személy befogadására lesz alkalmas. Csató Béla helyi plébános megkeresésünkre szerényen csak annyit mondott, hogy jobban szeret csendben cselekedni, éppen ezért nem kívánt a tervezett kápolnáról beszélni. Annyit viszont szívesen elárult, hogy a kápolnát a magyar szentek és vértanúk tiszteletére szentelik majd fel.
A helytörténészek egyébként azt feltételezik, hogy valamikor Poklondfalvának volt külön kápolnája. Az 1567-es összeírásban különálló faluként szerepel, 11 kapuval van bejegyezve a regesrumban. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában az 1800-as évek közepén egy Vérkápolnát említ. „E szorosban a folyam (Olt) jobb partján Vérkápolna nevü hely van, hol rom-maradványai látszanak egy hajdan ott állott imolának. A hagyomány azt mondja, hogy azon kápolna emléképülete volt az itten vérontással kivívott győzelemnek, miért neve Vérkápolna lett.” A kápolnát az 1694-es, utolsó csíki tatárbetörés emlékére építették – írja le Gál Mária helytörténész. Rámutat, írott források is bizonyítják, hogy Poklondfalvának is volt kápolnája, amelynek romjai 1894-ben, Vitos Mózes idejében még léteztek, és amelyhez 1751-ben az osztrák hatóságok megtiltották a somlyói diákság levonulását. „Talány marad, hogy az egy évszázaddal ezelőtt még létező kápolna romjai miért lettek az enyészeté, mi volt a pusztulás oka. Sajnos a csíkszentkirályi egyházközség 1872-től vezetett Domus Historiájában nem találunk bejegyzést a kápolnáról. Feltételezhetjük, ahogy a szívós emberi emlékezet megőrizte, kapzsi kezek áldozata lett. Egyelőre ez is rejtély marad. A kápolna romjaira sok falubeli idős ember emlékszik, köveit az 1900-as évek közepén hordták szét, felhasználva házalapokhoz. Benedek Ferenc 88 éves csíkszentkirályi lakos határozottan állítja, hogy a kápolna kör alakú volt, alapja még az 1930-as években látszott” – tudjuk meg a helytörténésztől.