A megbeszélés az egyházi életnek és az egyház társadalmi jelenlétének számos kérdését érintette: az egyház szervezetét, a szerzetesrendeket, a papságot, a katolikus iskolákat, a hitoktatást és az egyház-finanszírozást. A magyar püspökök ismertették a magyarországi egyházmegyék lelkipásztori helyzetét, tapasztalataikat az oktatás, a papnevelés és a kisebbségi pasztoráció terén. A felek külön figyelmet szenteltek az egyházi ingatlanok restitúciójának, és azoknak a különböző megoldásoknak, amelyek a két országban ezen a téren megvalósultak, és beszámoló hangzott el a romániai görög katolikus egyház különleges helyzetéről ebben a tekintetben.
Szó esett a nemzeti kisebbségek anyanyelvi lelkipásztori gondozásáról is. Ennek a témának különböző szempontjai merültek fel az egyes egyházmegyék etnikai összetételének és történelmi helyzetének megfelelően. A temesvári egyházmegyében például a német ajkú katolikusok kivándorlása után a magyar anyanyelvű hívek kerültek többségbe. Az igényeknek megfelelően különböző nyelveken tartanak szentmiséket. A szatmári egyházmegyében a katolikusok többsége magyar nemzetiségű, de a román és német ajkú híveknek is biztosítják az anyanyelvi lelki gondozást. A iaşi-i egyházmegyében a különböző anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása különböző feladatokat jelent, keresik a megoldás lehetőségeit. Ennek érdekében két fiatal csángó papot küldött a megyés püspök Budapestre tanulmányaik folytatására. Ők három év múlva visszatérnek egyházmegyéjükbe. Addig is nagy segítséget nyújt a helyieknek, hogy a szentmise magyar és román nyelvű szövegét egymás mellé állítva a budapesti székhelyű Keresztszülők Egyesületének keretében egy vallásügyi munkacsoport az elmúlt hetekben megalkotta az első modern kétnyelvű liturgiát.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.