Közadakozásból és segélyből újult meg a pókai templom

Így többnyire mezőgazdaságból élnek az emberek, a fiatalok többsége itthoni megélhetés hiányában külföldön kénytelen munkát vállalni. „Ezt nem az ottmaradásért teszik” – hangsúlyozza a lelkész, aki szerint a külföldön dolgozó fiatalok többsége idehaza szeretne boldogulni a megkeresett pénzből.
Póka lakosságának fogyatkozása az erdélyi magyar falvak népességének apadását is tükrözi. Míg harminc évvel ezelőtt 780 lakosa volt a falunak (ebből 650 református), mára a lakosság lélekszáma a felére csökkent, és a református egyház csak 375 tagot tart nyilván. A fogyás üteme ma sem csökkent. „Az idén hét embert temettem, és csak hármat kereszteltem” – mondja a tiszteletes. Ferenczi György Csaba ennek ellenére reménykedik, hogy a Mezőség kapujának is nevezhető kicsiny településen mindig lesznek református magyarok. „A pókaiak kedves, segítőkész, melegszívű emberek” – mondja a lelkész, aki alig két és fél éve került családjával a faluba. Az emberek templomba járók és ragaszkodnak egyházukhoz, ezt leginkább a nemrég felújított templom és parókia bizonyítja. A Kós Károly stílusában épült templomot, illetve a mellette álló parókiát a svájci testvérgyülekezet és a helybéliek közadakozásából sikerült felújítani. A gyülekezetnek működő nőszövetsége, ifjúsági csoportja van, és rendszeresen szerveznek közös foglalkozásokat.