Kolping: életre szóló közösség

Ha párhuzamot vonnánk a másfél évszázaddal ezelőtt született Kolping-mozgalom és a mai szervezet irányelvei, tevékenysége között, mire mondhatnánk, hogy tökéletesen konzerválódott és mire, hogy teljesen megváltozott?

A Kolping-mozgalom most is – mint akkor – a katolikus, családias és életre szóló tettekre késztető közösséget jelenti. Célja, hogy a tagok képesek legyenek helytállni a világban, a társadalomban, az államban. A tagok az általuk szervezett csoportosulások tevékenységén keresztül keresztény szellemben szolgálják a köz javát. Miként százötven évvel ezelőtt, ma is nagy hangsúlyt kap a fiatalság továbbképzési lehetőségeinek a megteremtése. Akkor szakmára tanították az ifjakat, ma nyelvkurzusokat és számítógép-kezelői tanfolyamokat indítunk számukra, és akárcsak hajdanán, a szolgáltatásokat most is jelképes összegért nyújtjuk. Ráadásul vannak olyan szakterületek, ahol államilag elismert oklevelet tudunk biztosítani. A legjelentősebb változás az egyesület összetételében történt. Mint tudjuk, Adolf Kolping legényegyletként hozta létre az első szervezeteket, mára ez családi mozgalommá fejlődött. Ma már minden keresztény megtalálhatja a helyét a Kolping-családban, nemcsak az ifjak, hanem a családos férfiak, nők is. Mi több, a világi vezetők között számos hölgy található. Persze ez nem jelenti azt, hogy asszonyaink teljesen elégedettek lehetnek, mert úgy érzik: míg a férfiak számára focibajnokságokat is szervezünk, őket is gazdagabb programkínálat illetné meg. Magyarországon szoktak főzőversenyt rendezni, de ennek az a hátulütője, hogy ott is az asszonyok dolgoznak. Tehát nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a nőknek szánt programjainkra. Egyházmegyénkben vannak plébániák, melyek mellett ifjúsági és szenior Kolping is működik, ezekben a jellegzetes programokon kívül számos közös tevékenység zajlik.

Egy Kolping-család léte és működése a paptól vagy a hívektől függ?

Is-is. A legszerencsésebb eset az, amikor a pap és a világi vezető együtt irányítja a szervezet munkáját. Ha viszont a plébános nem ad szabad kezet a tagoknak, akkor annak ellenére, hogy a Kolping-családban pezsgő élet folyik, a szervezet könnyen papfüggővé válhat, a lelkész áthelyezésekor pedig kártyavárként omolhat össze. Erre volt már példa. Jó lenne, ha papváltáskor a jól működő szervezettel rendelkező gyülekezetekbe az érsek kolpingos papot helyezne. Az is előfordult már, hogy a hívek „megfertőzték” új plébánosukat, aki az új gyülekezetben vált a Kolping-család tagjává. A szomorú ellenpélda a Fehér megyei Tűr, ahol a hívek megalakították a szervezetet, az egyház területére megépült a Kolping-ház, ám a helyi plébános nemhogy nem áll a szervezet élére és nem kapcsolódik be a tevékenységébe, de a tagokat be sem engedi a házba. Pedig a Balázsfalva melletti román tengerben elhelyezkedő kis magyar sziget több vegyes házasságban élő tagja is jelezte, szívesen járatná a gyermekét magyar nyelvtanfolyamra, ha lenne ilyen.

Ilyen esetben mi a teendő? Az érsekségnek nincs beleszólása?

Úgy vélem, csak az érsek úr tudná feloldani ezt az áldatlan állapotot. Az egyházmegyében volt még a tűrihez hasonló eset, de papcserével ott feloldódott a patthelyzet.

E kirívó eseteket leszámítva milyen a világiak és papjaik kapcsolata?

Nagyjából mindenhol jó. A második világháború után a román állam által betiltott mozgalom 1991-es újjáalakítását követően egyesek szokatlan szervezési formának tartották, de lassan az idősebb papok is rájöttek: ahhoz, hogy a hívek valódi közösséget alkossanak, többre van szükség, mint a közös imádkozásra. Most már tudják, hogy ezért bizonyos szerepeket át kell ruházni a világiakra, akik nem az egyház ellen, hanem az egyházért tevékenykednek.

Kolping-család azok számára is vonzó lehetne, akik bérmálkozásuk után csak az esküvőjük napján, keresztelőkor vagy csak nagy ünnepeken lépik át a templom küszöbét?

n Természetesen, hisz nagyon sok fiatal – különböző magyarázatot talál erre és – elfordul az egyháztól. Ezért vannak ifjúsági szervezeteink, ezért rendezünk fiatal házasoknak családos hétvégéket, bálokat, táborokat, apa-gyermek háromnapos összejöveteleket. Utóbbi célja, hogy a férfi is megérezze, mit jelentenek a családanyára nehezedő terhek. Ilyenkor mi, férfiak vigyázunk a gyermekeinkre, mi adunk nekik enni-inni, mi szervezzük a programokat. Még nem fordult elő, hogy valamelyik gyermek sírjon az anyja után.

Sz. E.

A legényegyletektől napjainkig

A mozgalom szülőatyja, Adolf Kolping Németországban született 1813-ban. Szegény emberek gyerekeként későn tanulhatott; csupán 23 éves korában iratkozhatott be a gimnáziumba, majd 42 évesen került ki a papneveldéből. Bármerre járt, elborzasztotta, amit látott: erkölcstelenség, jövőtlenség, kallódás, gyökértelenség, lelkiismeretlenség. Egyre jobban érezte, tennie kell ez ellen. Kolping a legényegyletek létrehozásában látta az ifjúság erkölcsi romlásának megállítását. Kidolgozta a katolikus legényegyletek működésének máig érvényben lévő szabályait, alapelveit. Hármas célt fogalmazott meg: legyenek jó családapák, váljanak szakmájuk mestereivé és igazi polgárokká. E célokat áthatják a vallásosság, a tiszta keresztényi élet és a szeretet eszméi. Az 1850-es években egymás után alakultak Németországban a katolikus legényegyletek, a mozgalom pedig Európa-szerte kedvező fogadtatásra talált. Kolping eredményeit IX. Pius pápa is nagyra értékelte. Szülőatyjuk korai, 1865-ben bekövetkezett halála után a legényegyletek nem bomlottak fel, sőt az eszme egyre nagyobb teret hódított. A Kolping-családok tevékenysége a helyi plébániákhoz kapcsolódik, és minden korosztály számára nyitott. A Kolping-mozgalom a házasságot és a családot tekinti az emberhez méltó társadalom legfontosabb előfeltételének.